Az ikes igék sajátos ragozása kiveszőfélben van nyelvünkből.

Egy művészi szöveg a történeti távolság dacára is megszólíthat bennünket.

A hiperkorrekció („túljavítás”) kedves hibájuk a figyelmetleneknek s a naivaknak. 

„Sokan angyalnak mondják őt, a mesélőt, akit magukban hordoznak, és aki az életet elmeséli” – írja Alessandro Baricco.

„Rendszeresen bántalmazta az asszonyt a férjura”, olvassa Alfonz, s egyszerre rezdülünk össze az újságírói fordulattól.

Patrícia, aki nemcsak a vonatkozó névmásokra, hanem az elesettekre is figyelt, meglátogatta a családot, mely/amely/ami segítségre szorult, ami nemes gesztus volt tőle.

Alfonz, a barátom nem állhatja a szmájlikat.

Minden a szavak helyes használatán múlik, mondja Konfuciusz.

Nyelvrontók, füstölög Alfonz, a barátom.

Szóösszetétel? Szószerkezet? Alfonz, a barátom kérdőn néz rám.