441. Kipróbálta és megkeseredett tőle. Mégis folytatja a bűnt az ember. (Miért?)

442. A régi élet nem meghal: megszentelődik az újtól.

443. Aludhatsz: az angyal nem alszik.

444. Hány útról mond le, hogy egyen végigérjen?

445. (Mérlegelő szerzetes) Ez csak láb. Aszkézis.

446. Elképzelni Istent – a világ nélkül.

447. (Ima) Föltántorodás.

448. Abban az értelemben keresztény, ahogy – végső soron – Buddha is az volt. (Vagy a hitetlen humanisták.)

449. Az alvók ég felé fordított arca.

450. El-elbotlik magában. Olyankor a földre roskad, de az ég fogja föl zuhanását.

451. Az életút nem A-ból B-be tart, hanem Istentől Istenig.

452. Középre fú a szelek széle is.

453. Ha az élet mintája (teremtő eredetije) valamiféle metaélet (mennyei lét), nem logikus-e, hogy az önreflexív lélek (az alanyi tudat) pedig egy metaszemélyesség szülötte? – A teremtő univerzális intelligencia eszerint: Személy, mely elképzelhetetlenül bonyolult (és szép, mert isteni). (Honnan volna élet, s honnan személyesség előzmény nélkül?)

454. Eszét vesztette a fájdalomtól. Isten megtalálta, megtisztogatta és visszaadta neki.

455. Mikor terhedet cipeled, Isten nem a terhet: téged vesz tenyerére. Így is ugyanolyan nehéz – de már biztonságos a vesződség.

456. Egymás ajándéka lenni.

457. Amikor nemet mondasz neki, az összes többi lehetőséget megnyitod előtte.

458.  Bulijeum.

459. Allelujázni, ahogy Isten torkán kiférünk.

460. Leteszi a verseskönyvet. Bekapcsolja a rádiót. Ugyanaz a költő beszél. – Nincs vége a költészetnek.