442. A régi élet nem meghal: megszentelődik az újtól.
443. Aludhatsz: az angyal nem alszik.
444. Hány útról mond le, hogy egyen végigérjen?
445. (Mérlegelő szerzetes) Ez csak láb. Aszkézis.
446. Elképzelni Istent – a világ nélkül.
447. (Ima) Föltántorodás.
448. Abban az értelemben keresztény, ahogy – végső soron – Buddha is az volt.
(Vagy a hitetlen humanisták.)
449. Az alvók ég felé fordított arca.
450. El-elbotlik magában. Olyankor a földre roskad, de az ég fogja föl zuhanását.
451. Az életút nem A-ból B-be tart, hanem Istentől Istenig.
452. Középre fú a szelek széle is.
453. Ha az élet mintája (teremtő eredetije) valamiféle metaélet (mennyei lét), nem
logikus-e, hogy az önreflexív lélek (az alanyi tudat) pedig egy metaszemélyesség
szülötte? – A teremtő univerzális intelligencia eszerint: Személy, mely
elképzelhetetlenül bonyolult (és szép, mert isteni). (Honnan volna élet, s honnan
személyesség előzmény nélkül?)
454. Eszét vesztette a fájdalomtól. Isten megtalálta, megtisztogatta és visszaadta
neki.
455. Mikor terhedet cipeled, Isten nem a terhet: téged vesz tenyerére. Így is
ugyanolyan nehéz – de már biztonságos a vesződség.
456. Egymás ajándéka lenni.
457. Amikor nemet mondasz neki, az összes többi lehetőséget megnyitod előtte.
458. Bulijeum.
459. Allelujázni, ahogy Isten torkán kiférünk.
460. Leteszi a verseskönyvet. Bekapcsolja a rádiót. Ugyanaz a költő beszél. – Nincs
vége a költészetnek.