Pomozi Péter rovata

„Ez aztán tényleg mindennek a teteje!” Na ebben legalább egyetérthetek a riporterrel, újabb szóláskorcsán hüledezve. Ő persze egészen másképp értette ezt a gyorskorcsolya 5000 méteres férfi váltójának olimpiai célvonalánál.

Észrevették már, hogy nem veszik észre? Nem ettem/evett bolondgombát szólásunk is csaknem eltűnt már élőnyelvi szólástérképünkről.

Néhány hónap alatt hat jeles frazeológiai munka jelent meg a Tinta Könyvkiadónál, köztük egy elegáns világoskék, 786 oldalas Hasonlatszótár.

Alma a fájától vagy toboz a fenyőtől nem esik messzire? Édesmindegy. Csak az nem, hogyan szűkül e szólás jelentése.

Nemrég majdnem beadta a kulcsot jó öreg laptopom, de kis furfanggal új életet leheltünk bele.

Apránként ősziesre fordul az idő, a kései verőfényben aláhulló levelek eszembe juttatják az ismerős présházak illatát s a pincék aranyát. Szüret ideje van.

Az észak-adriai Grado utazóktól telten is meghitt, ókeresztény falainak tőszomszédságában kedves és színes közmondásgyűjteményre leltem.

A médiában lassan több a kevert/kitekert szólás, mint a helyes. Legutóbb egy pálmás szülemény vitte el – legalábbis nálam – a pálmát.

Kedves Olvasók, nyugalom, rovatomban nem a Storck-labor hihetetlen andorrai égéséről lesz szó, csupán arról, lehet-e, működhet-e kémia két sportoló között?

Miért is bolondozunk április elsején, és hogy jön ide a hal?