Csak örülhetünk, ha a magyar emberek használják szólásaikat-közmondásaikat. Szólások nélkül olyan a nyelv, mint paprikás csirke paprika meg tejföl nélkül. Aztán amit nem használunk, az feledésbe is merül, akárcsak a padlásra küldött kincsek nagypapa régi kofferében. Örömeink csúcsa, ha érzelemgazdag, kifejező új szólások is születnek, hisz kevés nagyobb hiánycikk van ma a pesti flaszteren a teremtő, színes nyelvhasználatnál. Most azonban egy kissé pikáns szólásbakit elevenítek fel, az aranycsata előtti Honvéd-meccsek egyikén, K. J. szájából hangzott el, Eppel és Lanzafame tavaszi páros teljesítményét dicsérve az alábbi „szólás”: „Eppel és Lanzafame finom, rövid passzokat adnak egymásnak. Oda-vissza működik a kémia.”

A riporter nyilvánvalóan arra gondolt, a két játékos a tavasz folyamán összeszokott, jól megértik egymást, sőt „olvassák egymás játékát”. Vesztére azonban a honosítani próbált angol idióma kizárólag olyasmit jelent, amit Eppel és Lanzafame között sem ő, sem a nézők nem tételeznek fel. Az angolban valóban lehet, működhet kémia két ember közt, de akkor egyikük többnyire férfi, másikuk nő. Az Oxford középszótár a chemistry címszó harmadik, átvitt jelentését így magyarázza: „the relationship between two people, usually a strong sexual attraction”, azaz ’általában erős nemi vonzalmon alapuló kapcsolat két ember között’. Példaként is a sexual chemistry ’nemi vonzalom’ áll, ill. a The chemistry just wasn’t right mondat, amely már az idiomatikus angol jelentés egyik tipikus szólássá terebélyesedését mutatja be. Ha egy romantikus kosztümös filmben, netán egy olcsó szappanoperában a női és férfi főhős nem elég meggyőzően enyeleg egymással, könnyen megkapja a közösségi médiában, hogy the lead actors had no chemistry, azaz a főszereplők közt nem volt igazi vonzalom.

Ezt a vegyi vonzalmat udvarló és imádott hölgy között a költők számtalanszor megénekelték, gondoljuk Balassi villanyossággal telt szerelmi lírájától akár a klasszicizmus és a romantika német irodalmán keresztül Freid vagy éppen Ferenczy pszichoanalitikus írásaiig bármilyen korszakra és szerzőre, a pszichoanalízis persze már nyersen, a lírából kicsomagolva tálalja mindezt. A chemistry metaforikus jelentése könnyen érthető hát, akárcsak az, hogy ebből az egészből pontosan az örök szerelmet, a szexualitást nem lehet kihagyni.

Eppel és Lanzafame közt éppen ezért kémia semmiképp sem lehet, sőt! Ismerve a bajnokcsapatokat az utóbbi években rendre szétverő magyar futballbetegséget arra sem vennék mérget, hogy összeszokottságuk a jövőben a Honvéd hasznára lehet-e még. Utóirat: bár szólást helyesen kölcsönözni sem egyszerű, azért ne adjuk fel!