Franciahonban valamirevaló iskolás bizonyosan megpróbál papírhalat ragasztani cimborái hátára április elsején. Amint valaki észreveszi a turpisságot, kacagva elnevezi az „áldozatot” áprilisi halnak. Igen ám, de tényleg mit keres a hal a bolondok napján, és ez az egész miért április elsejére esik?  Ez utóbbival a magyar szólásirodalom alig-alig foglalkozik, az áprilisi halakkal pedig, melyeket mifelénk hírből sem hallottak, érthetően még annyit se. Pedig április bolondja, bolondját járatja vkivel közkeletű szólás ma is, sőt utóbbi régiesebb formájáról, az áprilist járat vkivel szólásunkról Riedl Szende 1888-as Nyelvőr-beli cikke óta többen is megemlékeztek. Először O. Nagy Gábor szentelt neki szócikket a Mi fán terem-ben (Gondolat kiadó, 1957), majd legutóbb Bárdosi Vilmos is Szólások, közmondások eredete c. frazeológiai szótárában (Tinta Könyvkiadó, 2015). Margalits Ede Sirisakától idézi a bolondját járatja-t, majd a „Csiribiri kanveréb, a bolondot küldd odébb” szólást, „április járatás” beszédes megjegyzéssel. Összességében ez mégis szerény termés könyvtárnyi frazeológia-irodalmunkat tekintve.

Az április elsejei bolondériák számos magyarázatának mindegyikében lehetnek részigazságok (antik római vagy ősi kelta tavaszünnepi hagyomány része a tréfálkozás, becsapós feladatok, küldetések kitalálása stb.), de számomra a halas-változat nagyon meggyőzőnek tűnik, azzal együtt is, hogy a mi kifejezéseink inkább az angol-német halnélküli „fool’s day, april fool” areával mutatnak rokonságot. Hallal vagy halatlanul, de április 1. az 1582. október 15-i Gergely-naptárreform előtt Újév napja volt, és ez a korabeli szokások szerint ajándékozással járt. Az új időszámítást azon nyomban bevezették francia, olasz, spanyol, portugál földön, Németalföldön és a lengyel korona fennhatósága alatt, egészen a mai Litvániáig. (Érdekesség, hogy ekkor az Itáliában tanult, tudós humanista somlyai Báthory István erdélyi fejedelem viselte a lengyel koronát.) Ezeken a helyeken tehát az áprilisi ünneplés már 1583-ban is bolondságnak számított, hát még az újévi ajándék! Pedig mennyire szeretünk ajándékot kapni, sőt, néhányan még adni is! Nyilván némi csalódottsággal vegyes nosztalgia vezethette azokat, akik tréfaképp szépen csomagolt üres dobozokat kezdtek jóbarátok kezébe nyomni április elsején, mi több, egyesek nyers halat tettek a ládikóba. Akkoriban egy finom kendő vagy palack bor helyett csúnya áprilisi tréfa volt kisebb-nagyobb haldögöt tenni a csomagba, s ha már egyszer szegény francia dögök belekerültek, mi másnak nevezhették volna őket, mint áprilisi halnak? (Francia poisson d’avril, olasz pesce di aprile.)

Más, legkorábban Gergely-naptárra váltott országokban a halas kópéság nem terjedt el, így a nap megnevezéséből is hiányzik mindez. Itáliában is csak századokkal később lett általános, valószínűleg Genova kikötőjén keresztül került az áprilisi hal a szárazföldre, már a XIX: század elején. Igaz, a nápoly környéki halászhagyomány szerint április elsején tilalmas a tengerre menni, mert Partenopé csúnya tréfát űzhet a mégis kimerészkedőkkel: hallál változtatja őket. Az így fizetség nélkül maradó halászokat április elsejei csokoládéval vigasztalták már kétszáz éve is. A francia áprilisi hal a századfordulós üdvözlőkártyákon még évődő szerelmi közvetítőként is feltűnik, ámor nyilacskákkal, giccstündérkék virágkoszorús szíveivel a hátán, legkitartóbban azonban mégis a jópofaságok, ökörködések képi világának tartozéka. Akinek kedve tartja keresgélni, többszáz világháborúk előtti hasonló francia kártyát talál a világhálón. Olasz- és Frankhonban ma sincs igazi áprilisi bolondozás hal nélkül. Mi pedig csak küldözgetjük szegény bolondokat ide-oda, ezért meg azért, mint a Sirisakától idézett mondás mutatja, vagy álhíreket adunk-veszünk, füllentgetünk, mert április elsejének lennie kell.