Mindenkinek vannak beteljesületlen álmai, az én egyik ilyen álmom hosszú éveken át az volt, hogy jó kardvívó legyek. Jó mesterben sem volt hiány, még Ali bácsitól (Gerevich Aladár) is vehettem iskolát. Később Fodor Pista bácsihoz járhattam, aki ősz fejjel ELTE tesióra keretében foglalkozott vívni szeretőkkel. Pista bácsi kivételes emberi és sportemberi egyénisége egész életemre komoly hatással volt, a mai napig hálás vagyok neki, hogy megértette velem, milyen a szép, klasszikus vívás, amit ma már alig-alig látni a pástokon.

Szerencsére mostanság ismét teremnek igazi kardvívók honunkban, akiknek kezében napjaink már-már hektikus versenykörülményei között is dalol a kard. Itt és most nem is főleg Szilágyi Áronra gondolok, hanem egy igazán ritka tüneményre, a tizenhat éves Pusztai Lizára, aki korosztályában mindent megnyert, amit lehet, meg eggyel feljebb is, sőt. A legutóbbi vívó EB-n a felnőttek közt lett bronzérmes, csak hajszállal maradt le az aranycsatáról, azaz majdnem elvitte a pálmát. A magyar utánpótlás sport honlapján azonban eképp olvastam erről: „a show-t az utánpótlás korú magyar szereplők közül Pusztai Liza vitte el egyéniben szerzett történelmi bronzérmével”.

Eddig azt hittük, valaki szolgáltathat show-t, esetleg gondoskodhat a show-ról, ezzel szemben amit elvisznek siker esetén, az a pálma. Ennek az antikvitásban gyökerező okai vannak, már az ókori játékokon is pálmaág volt a győztes jutalma, sőt Pompeiban faliképein is ránk maradt egy győzelmi jelenet, ahol a győztes viszi a pálmát. Mai olaszul kiérdemli, megszolgálja a pálmaágat (guadagnare la palma). Az igehasználat némiképp ingadozik az európai szólásokban, ám lényegileg az elnyeri/ viszi/ kiérdemli/ megszolgálja jelentések körében marad (angolul win the palm, az amerikai angolban bear the palm is). A pálmának, ennek a tetőfedéstől pompás táplálékig ezerféle mód használható növénynek egyik nemes felhasználási módja, hogy ága győzelmi jelvény lehet. A győzelem édes öröméhez gyönyörű ága sokkal inkább illik, mint egy bulvárszagú showműsor.

Remélem, hogy Liza, a magyar sport kivételes tehetsége olyan alázatos és állhatatos marad egész életében, amilyen most, mert úgy számtalanszor elviheti majd a pálmát a legnagyobb világversenyeken is. Mert egy dolog a show-beli csillogás, s egészen más dolog a tehetség kemény munkával kiérdemelt jutalma, a pálmaág.