Tautológia a népköltészetben
A népköltészetben az abszurdnak és a szürreálisnak számos előképét találhatjuk meg.
A népköltészetben az abszurdnak és a szürreálisnak számos előképét találhatjuk meg.
Volt egyszer egy kisfiú, aki kajakra kajakozni szeretett volna. Anyukája mondta neki, hogy ahhoz előbb le kéne tenni valamit az asztalra, éspedig egy kitűnő bizonyítványt, de kajakra csupa ötössel, nincs sunyi, bújtatott négyes.
Cikkem a szerzőség és a blog kapcsolatával foglalkozik. A blogrecepció vizsgálata során ma már felmerül a kérdés, hogy túllépnek-e a blogok a szerzőségen? Talán pár évvel korábban, amikor a közösségi tartalomlétrehozást ünnepeltük, már a kérdés feltétele is triviálisnak tűnt, hiszen a webkettő berobbanása és fejlődése azt sugallta, a blog képes és akar önállósulni a szerzőjétől. Ma azonban, amikor a jelenséget némi távlatból szemlélhetjük egyértelmű válasz nincs, mivel összetett, immár kétirányú folyamatról beszélhetünk.
A közkeletű vélekedés szerint az internet és különösen a web 2.0-ás alkalmazások (pl. a blogok) hozzájárulhatnak a társadalmi nyilvánosság radikális demokratizálásához. Érdemes azonban feltenni a kérdést, vajon valóban így van-e ez. Erős érvek szólnak amellett, hogy ez túlzott várakozás; feltételezésem szerint a web 2.0-tól és a blogoktól ennél jóval szerényebb eredményeket várhatunk. Előadásomban a fenti tézis mellett Jürgen Habermas A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása című munkájának gondolatmenetére támaszkodva érvelek.
A blogok műfaji besorolására már született kísérlet, de például Csala Bertalan munkája, amely főként tartalmi és formai szempontokat követ, egyelőre csak ennek a műfajnak a sokféleségére tudott rámutatni és az egységes műfaji jellemzők közül keveset mutatott csak ki (Csala 2005). Ennek a dolgozatnak a célja a blogok nyelvi műfaji keretbe foglalása.
A blogok szerepe az online kommunikációban és médiában
Szervező: Kodolányi János Főiskola, Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék
(dr. Szűts Zoltán, dr. Bódi Zoltán)
2010. április 9.
A „blog” nevű internetes jelenség egyre népszerűbb, sőt mondhatjuk, hogy közismert, és még mindig nehéz egyértelműen definiálni. Egy valami azonban biztosnak látszik: a (viszonylag) új internetes médium sorsa fordulóponthoz érkezett. Amikor először, hét évvel ezelőtt, akkor formálódó szakdolgozatom kapcsán elkezdtem a blogokkal foglalkozni, még egy anarchikusan szerveződő, nyílt, amorf világ tárul elém. Mára a helyzet mintha megváltozott volna.
Néhány éve történt, hogy a Budapestre tartó IC étkezőkocsijában megkérdezték tőlem: meddig megyek. Mondom: Pestig. Az „ittasellátós” ijedt arccal: Ajaj, ez a vonat nem megy Pestig! Hogyhogy? kérdeztem… Kaján válasz: Hát a Délibe megy, az pedig Budán van!
Szindi nagyon szeretett kolbászni. Volt, hogy órákon át kolbászott. Vett egy háromnegyvenes kolbászbotot, kiült a partra, és leste a izét. Mindent, csak az izé végett kóstolt meg.
Terítéken van a helyesírás átdolgozása. Úgy hallottam, nem terveznek jelentős változtatásokat. Talán még nem késő hozzászólni. Vagy ha most nem, esetleg egy későbbi, átfogóbb rendezés alkalmával figyelembe vehetők gondolataim. Mivel az előkészületek nem nyilvánosak, csak a régi szabályzatot tudom alapul venni.