Skip to main content

Helynévrövidülések, helynévtorzítások

- 2010. 08. 16.

A mindennapi nyelvhasználatban, amelynek szokásszerű eseményeit folklórnak, mai folklórnak is nevezhetjük, gyakori jelenség a helységnevek átalakítása (megváltoztatása). A másik forrás a fölerősödő marketingszemlélet: az eredetire rímelő, új frappáns, vagy annak tűnő, de erőltetett nevek, névváltozatok létrehozása. A leggyakoribb nyelvi eljárás: a rövidítést vagy névtorzítás.

Lássuk előbb a rövidítést! A rövidüléses névadás voltaképpen detrakció (vagyis kihagyás, csökkentés), és gyakorlati oka lehet sok bonyolult, összetett név, illetve a beszédbeli ökonómia. Számos, a retorikában külön néven nevezett formája van a rövidítéseknek. A nemzetközi példák között elsőként Amszterdam egészen közkeletű A’dam nevét hozom példának. A jelenség retorikai neve szinkopé: a szó belsejéből kihagyott egy vagy több elemet jelenti. A magyar nyelvben hasonló eset: Egom (Esztergom), Zeg, Zaszeg (Zalaegerszeg), Móvár (Mosonmagyaróvár). Igen gyakori eljárás az apokopé, a szó végének elhagyása (levágása): Nyíregy (Nyíregyháza), Balmaz (Balmazújváros), Kisúj (Kisújszállás). Voltaképpen alig találtunk példát a fordítottjára, az aferézisre (a szó elejének elhagyására): Újhel (Újhely) (Sátoraljaújhely).

A rövidüléses formák sokszor továbbképzéssel kapcsolódnak: Kecsó (Kecskemét), Szombihely, Zombihely (Szombathely), Zami (Zamárdi).

Bonyolult és nem egészen tisztázott módon rövidült a Széll Kálmán tér (ma: Moszkva tér) Kalef formává.

A rövidüléses névadásban az elmúlt évtizedekben erősödött meg jelentősen a betűszavak száma. Néhány újabb betűszavas hely-, illetve intézménynév: BAH-csomópont (Budaörsi út–Alkotás utca–Hegyalja út), Pecsa (Petőfi Csarnok), Köki (Kőbánya–Kispest), Műpa (Művészetek Palotája), Lumú (Ludvig Múzeum), Szépmű (Szépművészeti Múzeum), Csótó (Csónakázó-tó, Szombathely), Hemo (Helyőrségi Művelődési Otthon, Szombathely), Picsa (Piliscsaba), Pivövá (Pilisvörösvár), Zépé/Zöpa (Zöld Pardon – szórakozóhely, Budapest).

A névtorzítással létrejött helynév-alakváltozatok azért érdekesek, mert többnyire valamilyen érzelmi viszonyt fogalmaznak meg. Voltaképpen a még nem elfeledett helynévcsúfolók újabb, rövid formáit jelentik. Pl. Kibanya, Kőbanya, Lóbánya (Kőbánya), Rákosborzasztó (valamelyik Rákos- kezdetű település, ma Budapest része; rendszerint akkor mondják, ha valami nagyon messze van), Dilisszántó (Pilisszántó), Lehánytfalu (Leányfalu), Dunaparaszti (Dunaharaszti), Jászkarafaszajenő (Jászkarajenő). Hogy ezek a torzított helynevek olykor mennyire bántóak, csúfolkodóak, jól jelzi, hogy például az utóbbit kikérte magának egyik neves írónk. (Podmaniczky Szilárd tiltakozott egyszer szülőhelye nevének ilyen, tréfásnak szánt eltorzítása miatt.)

A reklámcélból való névtorzítás ugyancsak a legújabb idők módszere. Kezdetben az eredeti hangzásmódot megtartva torzították a helyneveket, később sokszor már ezzel sem törődtek, mert a torzított nevek új paradigmát indítottak el. Pl. Budapest nevének hangzását még hűen követi a Budafest, a Futapest, a Foodapest, a Bluesapest, a Tudapest, de a Futa- önállóan is szereplő előtaggá (prefixum) vált, s így lett Futafehérvár, Futagyőr, sőt Futafalu (ez utóbbi egy dunavarsányi rendezvény). Számos más névvel alkottak hasonló reklámértékű nevet. Pl. Wesztergom (Esztergom a western városa), Dzsesszmély (jazznapok Neszmélyen).

További, meglehetősen erőltetett (divatos) próbálkozások: Budántúli tavasz, Pestreszabott magazin…

A példa nemzetközi jellegére utal: I AMsterdam.

Érdekes lenne megvizsgálni azt, hogy mely településeknek nincsenek „becézett” alakjai, s hogy ennek vannak-e nyelvtani kritériumai. Nyilvánvalónak tűnik, hogy alapvetően a hosszabb települések nevét rövidítik, s így rövidebb, gazdaságosabb név keletkezik (Budapest helyett Pest, ami sok tréfának a kiindulópontja), máskor az „infantilisnek” nevezett –i képzős beszédmóddal valamiféle érzelmet sugallnak (Szombihely, Zami), ismét máskor pedig kihasználják a köznyelvi mozaikszóképzés rövidítő technikáját (Pivövá).

Jegyzet: Ez az írás A helynevek antropológiai nézőpontból című nagyobb tanulmány rövid, új példákkal kiegészített részlete.

8 Replies to “Helynévrövidülések, helynévtorzítások”

  1. Az aferézisre lehet példa: Duna-, Tisza- vagy Balatonfüred, Duna-, Budakeszi típusú nevekben az utólag odabiggyesztett elemet nem mondják, hanem az eredeti Füred, Keszi néven emlegetik a települést. Vagy Százhalombatta a helyiek szóhasználatában Batta, Hajdúszoboszló is inkább csak Szoboszló. Hódmezővásárhely pedig Vásárhely. Olyan is van, hogy mind a szó eleje, mind a vége hiányzik: a cikkben is szereplő Jászkarajenőt Karának mondják.

  2. A sértő, bántó torzításra pedig példa: Romaszombat (Rimaszombat).

  3. További példák afézisre: Újvár (Érsekújvár), Ság (Ipolyság), Udvarhely (Székelyudvarhely) és a “szentek”, pl. Szentimre (Csíkszentimre) stb.

  4. Látom, nem mostani cikk, de egy kis kiegészítés az utókornak:
    nekem nagyon furcsa, hogy az aferézisre alig talál példát a szerző. Az én jellemző “előfordulási helyem” az Alföld és Észak-Magyarország, de itt tömkelegével vannak ilyen településnevek. Szerintem lényegesen több példát találunk erre, mint az apokopéra.

  5. Szërintem is több példa van az afërézisre: Nagyvárad – Várad, Székëlyudvarhely – Udvarhely, Máramarossziget – Sziget stb.

    Nëm értëm miért këll görög szavakat használnunk. Nëm mellesleg, az afërézis (aphairészisz) nëm jelënt ëgyebet, mint ‘elvétel’-t, tëhát nincs benne utalás arra, hogy honnan vëszünk (a szó végéből, vagy az elejéből). Hasonló a helyzet az apokopéval, ami csupácsak ‘lëvágás’-t jelënt (hogy honnan, nëm tudni).

  6. Számomra az is érdekes volt, amikor Dánszentmiklóst hallottam csak így emlegetni: Dános.

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x