Pusztay János rovata

Nyári szösszenetek

Nyár van, sokaknak szabadság, szünet. Megteltek az üdülők, a kedvelt turistahelyek, a nyaralók, a vízpartok. Én is a Balaton partjáról küldök egy kis irodalmi válogatást – kellemes pihenést kívánva.

Legutóbbi írásomban aggodalmamnak adtam hangot, hogyan is alakul a finnugor népek Lahtiban megrendezett 7. világkongresszusa. (A magyar írott sajtó – enyhén szólva is –visszafogottan vett tudomást az eseményről.)

A finnugor népek 7. világkongresszusa elé.

A Magyar Nyelv Hete jubileuma kapcsán

Kölcsönösen keveset tudunk egymásról, egymás kultúrájáról itt Közép-Európában.

Gyakori jelenség, hogy a nyelv szorosan kötődik ahhoz a területhez, amelyen beszélik. Az őslakosság nyelve a saját történelmi terület nélkül nem marad fenn. Tragikusan igazolja ezt a megállapítást a Nyugat-Szibériában élő nyelvrokonaink, az obi-ugorok sorsa.

Az Élő bolygónk kezdeményezés meghatározó jelentőségű az emberiség számára. A természeti környezet védelme egyszersmind az élet védelme. A környezetünket érő negatív hatások belátható következményeit a szakemberek évek óta hangoztatják – remélem, előbb-utóbb érezhető eredménnyel.

Van-e, ki a szólás- és közmondáskutatók valamint a téma iránt érdeklődők közül ne ismerné Paczolay Gyula nevét? A veszprémi Pannon Egyetem nyugdíjas docense negyven esztendeje foglalkozik közmondásokkal, szólásokkal.

Hosszú ideje folyik nyelvész körökben a vita arról, hogy a magyar nyelv egy- vagy többközpontú-e. Én mint finnugor összehasonlító nyelvészettel is foglalkozó (talán szak)ember az általam nem mindenben elfogadott, de a magyar nyelv helyzetét és főként jövőjét illetően szemléletes analógiaként kezelhető családfa-ábrát idézem emlékezetünkbe.