Pusztay János rovata

Ahogy a régi görögök – Arisztotelész, Archimédesz, Pythagorasz vagy Pallas Athé felesége, Athéné, szóval valamelyik közülük, a részletek nem érdekesek – mondták: adjatok három biztos etimológiát, és én kifordítom sarkából az összehasonlító nyelvészetet.

Különböző lehet a csend. Lehet áhítatos csend, lehet halálos csend, lehet a rend csendje – együtt a csend rendjével, lehet a béke csendje és lehet vihar előtti csend.

Rendkívül fontos kezdeményezés, az ún. Minority SafePack hívja fel a figyelmet arra, hogy védelmezni kell – a sajnos, az Európai Unióra leszűkített – Európa egyik legfőbb értékét, a nyelvi-kulturális sokszínűséget.

A konyhaasztal közepén mécses szórja halvány fényét az asztal négy sarka felé.

Pomozi Péter fontos és tanulságos könyvére akarván felhívni a figyelmet, közlöm Janus Desertusnak[1] a könyvhöz írt előszavát.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy főiskola, valahol a végeken.

Nem ünneprontásnak szánom, de tisztességes ésszel föl nem foghatom, hogyan lehet ünnepelni egy olyan költő születésének 200. évfordulóját, akinek vígeposzát, A nagyidai romákat egy rendes, politikailag korrekt módon működő országban nem lehetne megjelentetni.

A reformáció 500. évfordulóját finnugor nyelvekkel foglalkozóként nem is köszönthetném méltóbban, mint az oroszországi finnugor és szamojéd nyelvű Bibliákról írott rövid áttekintéssel.

Zúgnak, kíméletlenül támadnak, zuhanórepüléssel, beleesznek ételbe, beleisznak italba, s ha szerencsétlenül járnak, akár bele is fulladnak a borospohárba.

Mintegy két esztendővel a finnugor írók badacsonyi kongresszusa után az idén augusztus 24-26. között Tartuban került sor a 14. kongresszusra.