Pusztay János rovata

2015. szeptember 3-7. között zajlott a finnugor írók 13. kongresszusa Badacsonyban.

Jó negyedszázados múltra tekint vissza Domokos Péter professzor kezdeményezése, a finnugor írókongresszus. Általában kétévente rendezik meg váltott helyszíneken, Észtországban, Finnországban, Magyarországon, illetve az Oroszországi Föderáció finnugor és szamojéd nyelvű népeinek lakóhelyén.

A nemzetiségek és az őslakosság sorsa meghatározó mértékben függ a többségi nemzettől. Az Oroszországban élő őshonos finnugor és szamojéd nyelvű népek sorsát is a többségi orosz nemzet érdekeit képviselő politika befolyásolja.

És vele nő az édes anyanyelv ismertsége, tudatos használata.

Folytatom a múlt hónapban megkezdett gondolatsort.

Fogadjunk örökbe veszélyeztetett nyelveket?!

A rádió és a televízió fontos szerepet játszik a nyelvi kultúra alakításában, éppen ezért nem mindegy, milyen beszédkultúrájú emberek kapnak mikrofon- és kameraengedélyt. Ez a kérdés azonban mintha nem érdekelné az illetékeseket.

Ahogy az anya és az apa együvé tartozik, úgy tartozik együvé az anyanyelv és a haza.

A nyelv fontos, érzelmi töltettől sem mentes identitáshordozó.
A mordvinok példája is ezt mutatja.

Nap mint nap hallani még a “királyi” televízióban és a rádióban is, s lehet olvasni nem csak a bulvárlapokban, hogy ennél vagy annál a vállalatnál kirúgtak ennyi vagy annyi embert.