A mozgó könyvek szekérparadicsoma a főváros üdítő oázisa lett.
Húsvét környékén eszembe jut egy csodálatos, régi beszélgetés, melynek résztvevője Vasadi Péter, Tornai József, Ágh István és Szigethy Gábor volt.
Óriási élmény volt a rendszerváltásként számontartott időszakban, hogy találkozhattunk számos külhonban élő és alkotó honfitársunkkal, írókkal, költőkkel, akiket addig csak jobbára könyveikből vagy csak azok híréből ismerhettünk.
Szeretem Simon Adri verseit, mert kifordítja bennük a világot, fonákjáról jobban látszanak a varratok, lelepleződnek az oda nem való szálak, becsületesebbek leszünk tőlük.
Most így karácsony előtt keresgélek a régi emlékeim között, nézegetem, mit is olvassak az unokáknak.
„Non recuso laborem”
A „szeptember” a régi római naptárban a hetedik hónap volt: septem=hét és ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már kilencedik hónapként tiszteltük.
A festői fekvésű Borsodnádasd éltetője a GYÁR volt egykoron, most a kiváló tanár-helytörténész Sági Tibor a lelkek karbantartója, a helyi hagyományok, a múlt őrzője.
Veres Pálné leánya, Veres Szilárda jegyezte fel Mikszáth szavait a nők társadalmi szerepéről
Veres Pálné leánya, Veres Szilárda így folytatja visszaemlékezését Mikszáth Kálmánra: