Kövesdy Zsuzsa rovata

A mozgó könyvek szekérparadicsoma a főváros üdítő oázisa lett.

Húsvét környékén eszembe jut egy csodálatos, régi beszélgetés, melynek résztvevője Vasadi Péter, Tornai József, Ágh István és Szigethy Gábor volt. 

Óriási élmény volt a rendszerváltásként számontartott időszakban, hogy találkozhattunk számos külhonban élő és alkotó honfitársunkkal, írókkal, költőkkel, akiket addig csak jobbára könyveikből vagy csak azok  híréből ismerhettünk.

Szeretem Simon Adri verseit, mert kifordítja bennük a világot, fonákjáról jobban látszanak a varratok, lelepleződnek az oda nem való szálak, becsületesebbek leszünk tőlük.

Most így karácsony előtt keresgélek a régi emlékeim között, nézegetem, mit is olvassak az unokáknak.

„Non recuso laborem”

A „szeptember” a régi római naptárban a hetedik hónap volt: septem=hét és ezt a nevét megtartotta akkor is, amikor már kilencedik hónapként tiszteltük.

A festői fekvésű Borsodnádasd éltetője a GYÁR volt egykoron, most a kiváló tanár-helytörténész Sági Tibor a lelkek karbantartója, a helyi hagyományok, a múlt őrzője.

Veres Pálné leánya, Veres Szilárda jegyezte fel Mikszáth szavait a nők társadalmi szerepéről

Veres Pálné leánya, Veres Szilárda  így folytatja visszaemlékezését Mikszáth Kálmánra: