Skip to main content

Változni fáj

- 2019. 05. 20.

Zsonganak körülötte az emberek a Corvin közben, a Kálvin téren, a belbudai Kulturális Szalon előtt és még hol mindenhol. Az ötlet pofonegyszerű és zseniális: fillérekért vehetsz régi és kortárs magyar irodalmat, gyerekkönyvet, világirodalmat, oroszul, németül, angolul. Az antikváriusok gyűlölik, de minduntalan bepróbálkoznak, álszakállal osonnak a szekerekhez, hogy olcsón szerzett zsákmányukat majd busás haszonnal áruba bocsájthassák. Az árusok többsége rutinosan felismeri és eltanácsolja őket, hiszen a cél az, hogy a szegényebb, ám kultúréhes köznép könnyen jusson értékes irodalomhoz. Csodákra lehet itt bukkanni, első kiadású Fekete kolostorra, például éppen ma. Keringünk a szekér körül, mint a darazsak, a felfedezés örömében megöleljük az eladót, akivel már-már baráti kapcsolatba lépünk, megismerjük egymást a többi könyvőrült kollégával, felismerjük egymást az utcán, hisz egy vérből valók vagyunk.

Ily úton kerültem ismeretségbe egy különös külsejű fiatalemberrel, akit az élet már láthatólag rendesen megtépázott. Addig-addig , amíg aztán egyszercsak a kezembe nyomott egy elnyűtt papírlapot, amelyen a következő vers állt:

„Változni fáj”

A tél, ha elér, nem kegyelmez.

Rövid a takaród, ráadásul vizes.

Papír az ágyad és minden vágyad, hogy más legyen.

Itt ébredsz ezen a téren, minden áldott reggelen.

Látod a dolgozókat, kik álmos szemmel menetelnek,

A részegeket, kik énekelnek, míg hazaérnek,

A napfelkeltét, bár nem nagyon vágysz rá.

Legszívesebben elmennél innen, világgá.

De hova mennél, hisz minden tér egyforma

És itt már szert tettél egy pár jó haverra,

Kik veled együtt vannak a bajban, de ha tényleg baj van,

Otthagynak, nyakig a szarban.

Hisz ők csak ivócimborák

És a bort nem mindig te viszed.

Törj ki innen cimbora, legyen eszed.

Bár én könnyen beszélek, hisz nem itt a téren élek.

Segítek, jöjj, változnod kéne

Hiába kérlek, változni nem könnyű dolog,

Hisz a Föld is csak egy irányba forog.

Jó ez így, megszoktad, változni mindenki fél.

Magához láncolt, örökre a tér.

 

Nem hatalmazott fel rá, hogy a nevét leírjam. Én viszont ezúton is köszönöm megtisztelő bizalmát, aki olvassa, adja át!

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

x