Zsonganak körülötte az emberek a Corvin közben, a Kálvin téren, a belbudai Kulturális Szalon előtt és még hol mindenhol. Az ötlet pofonegyszerű és zseniális: fillérekért vehetsz régi és kortárs magyar irodalmat, gyerekkönyvet, világirodalmat, oroszul, németül, angolul. Az antikváriusok gyűlölik, de minduntalan bepróbálkoznak, álszakállal osonnak a szekerekhez, hogy olcsón szerzett zsákmányukat majd busás haszonnal áruba bocsájthassák. Az árusok többsége rutinosan felismeri és eltanácsolja őket, hiszen a cél az, hogy a szegényebb, ám kultúréhes köznép könnyen jusson értékes irodalomhoz. Csodákra lehet itt bukkanni, első kiadású Fekete kolostorra, például éppen ma. Keringünk a szekér körül, mint a darazsak, a felfedezés örömében megöleljük az eladót, akivel már-már baráti kapcsolatba lépünk, megismerjük egymást a többi könyvőrült kollégával, felismerjük egymást az utcán, hisz egy vérből valók vagyunk.

Ily úton kerültem ismeretségbe egy különös külsejű fiatalemberrel, akit az élet már láthatólag rendesen megtépázott. Addig-addig , amíg aztán egyszercsak a kezembe nyomott egy elnyűtt papírlapot, amelyen a következő vers állt:

„Változni fáj”

A tél, ha elér, nem kegyelmez.

Rövid a takaród, ráadásul vizes.

Papír az ágyad és minden vágyad, hogy más legyen.

Itt ébredsz ezen a téren, minden áldott reggelen.

Látod a dolgozókat, kik álmos szemmel menetelnek,

A részegeket, kik énekelnek, míg hazaérnek,

A napfelkeltét, bár nem nagyon vágysz rá.

Legszívesebben elmennél innen, világgá.

De hova mennél, hisz minden tér egyforma

És itt már szert tettél egy pár jó haverra,

Kik veled együtt vannak a bajban, de ha tényleg baj van,

Otthagynak, nyakig a szarban.

Hisz ők csak ivócimborák

És a bort nem mindig te viszed.

Törj ki innen cimbora, legyen eszed.

Bár én könnyen beszélek, hisz nem itt a téren élek.

Segítek, jöjj, változnod kéne

Hiába kérlek, változni nem könnyű dolog,

Hisz a Föld is csak egy irányba forog.

Jó ez így, megszoktad, változni mindenki fél.

Magához láncolt, örökre a tér.

Nem hatalmazott fel rá, hogy a nevét leírjam. Én viszont ezúton is köszönöm megtisztelő bizalmát, aki olvassa, adja át!