A XIX. század folyamán a tetoválás az alsó osztálytól a felső osztályig úgy virágzott Angliában, mint sehol máshol Európában. Ez nagy részben a brit haditengerészet tetoválási hagyományának volt köszönhető. Az ezt követő évtizedekben sok brit tengerész tért haza egzotikus tetoválások formájában őrzött emlékekkel. A tengerészek kitanulták a mesterséget, és a XIX. század közepére a legtöbb brit kikötőben volt legalább egy hivatásos tetoválóművész.

A tetoválás 1862-ben nyert királyi elismerést, amikor a walesi herceg a Szentföldre látogatott, és egy jeruzsálemi keresztet a karjára tetováltatott. Későbbi életében, VII. Edward királyként további tetoválásokat szerzett. Amikor fiai, Clarence hercege és York hercege (a későbbi V. György király) 1882-ben Japánba látogattak, VII. Edward utasította a nevelőjüket, hogy vigye el őket a híres mester, Hori Chiyo stúdiójába, aki sárkányokat tetovált a karjukra. Hazafelé menet a két herceg ellátogatott Jeruzsálembe, és ugyanaz a művész tetoválta őket, aki 20 évvel korábban az apjukat.

Hori Chiyo tetoválóművész

Ezt a lázat elősegítette a professzionális tetoválóművészek megjelenése is, akik üzleteket nyitottak, mint például Sutherland Macdonald (1860–1942). 1876-ban Macdonald távírászként csatlakozott a Királyi Műszaki Hadtesthez, és harcolt az 1879-es angol–zulu háborúban. Tetováló karrierjét már 1882-ben megkezdte. Elvileg, ő volt az első brit, aki szabadalmaztatta az első tetoválógépet Angliában 1894-ben, amelyhez Thomas Edison 1876-ban szabadalmaztatott elektromos tollát használta fel alapul. Angliában őt tartják az első azonosítható hivatásos tetoválóművésznek, amikor 1889-ben először megjelent a londoni sajtóban mint a nagyközönség számára elérhető tetováló (Pall Mall Gazette, 1889. május 1.). Emellett az első brit hivatásos tetoválóként D. W. Purdy-t is számon tartják, aki 1870 körül nyitott üzletet Észak-Londonban. Purdy munkásságának egyetlen fennmaradt emléke egy füzet, amelyet pályafutása végefelé adott ki. A Tetoválás: hogyan tetováljunk, mit használjunk stb. címet viseli (London: Medical Tracts, 1896).

Sutherland Macdonald tetoválóművész

George Burchettet (1872–1953) is érdemes megemlíteni, aki az 1900-as évek elejétől Anglia egyik kiemelkedő tetoválóművésze volt. Nemcsak munkásosztálybeliek keresték fel ezeket a tetoválókat, sok királyi sarj és felső tízezerbeli ügyfél is sorba állt. IX. Frigyes dán királynak is készített tetoválást. Ezek a művészek nemcsak az új gépek használatában voltak jártasak, hanem értették a rajztechnikát, és azt is, hogy milyen típusú képekre van szükség ahhoz, hogy az új elektromos géppel készített tetoválások jól mutassanak a bőrön. Burchettet gyakran fényképezték újságcikkekhez és magazinokhoz; mindig fehér orvosi köpenyt viselt, ami professzori benyomást keltett. Sok tetováló használt fehér köpenyt, hogy azt a benyomást keltse, minden rendben és higiénikusan zajlik. Ebben az időben teljesen a művészekre volt bízva, hogy száraz festékpigmentekből maguk készítsék el a tintájukat a tetováláshoz. Nem tesztelték, hogy a színek biztonságosak-e, vagy tartalmaznak-e nehézfémeket, ezért a tetoválóművészek gyakran magukon próbálták ki őket.

George Burchett tetoválóművész

IX. Frigyes dán király

1900-ra a tetoválás a brit társadalom számos rétegébe átszivárgott. A divathullámot már 1897-ben dokumentálta Gambier Bolton a The Strand Magazine-ban. 1897 augusztusában a New York World egy névtelen angol beszámolót idézett, amely szerint az 1892-es tetoválásmánia valójában Amerikából érkezett Angliába, és az ottani elit társaságbeli nők háromnegyede volt tetováltva. Ezt illusztrált cikkek követték a Pearson’s Magazine (1902), az English Illustrated Magazine és a The Tatler Magazine (1903) lapjaiban. Ezek a kiadványok valószínűleg enyhítették a tetoválásokkal szembeni negatív hozzáállást, amelyeket addig hosszú időn át az alsóbb osztályokkal és a bűnözőkkel kapcsoltak össze.

Egy tetovált hölgy az 1900-as évek környékéről

Tetoválások Sutherland Macdonald által az 1900-as évek környékéről

A XIX. század folyamán a tetoválás egyre elfogadottabbá vált, sőt ösztönözték a tetováltatást a brit hadseregben. Lord Roberts altábornagy, aki maga is tetovált volt, elrendelte, hogy „a brit hadsereg minden tisztjére tetoválják rá az ezredcímert”. Miközben a felső osztályban művészi, figuratív tetoválásokat varratták a testükre – ahol a viktoriánus kifinomultság keveredett a japán művészettel, addig a brit prostituáltak a szeretőik portréit vagy neveit tetováltatták a testük különböző részeire. Az erotikus táncosok az idő múlásával egyre érdekesebbnek bizonyultak a közönség számára az előadásaik tiltott, szexuális jellege miatt: több bőrt mutattak meg a nyilvánosság előtt, mint bármelyik átlagos ember a viktoriánus korban. Néha táncoltak, kígyókkal léptek fel, vagy éppen a színpadon tetováltatták magukat, és a megfelelő árért egyes tetovált hölgyek még többet is kínáltak. Ezek a nők híresek voltak, és néhányszor még a királyi családok előtt is felléptek. Emellett sokoldalú tehetségek is voltak, és sokan közülük maguk is tetoválóművésszé váltak. A fizikai munkások körében ugyancsak elterjedt volt a tetoválás. Úgy tartották ebben az időben, hogy a tetoválás részben a munkásosztály ékszere volt, mivel jóval olcsóbb volt, mint egy gyöngysor, arany- vagy ezüstékszer.

A tetoválást a XIX. századi európai kultúratudományokban általában a primitívség jeleként ábrázolták: a testre tetovált vonalak meghúzták a határt a vad és a civilizált között, és potenciálisan alátámasztották az európaiak kulturális felsőbbrendűségét. Míg Angliában ekkor kezdte élni virágkorát ez a mesterség, addig Európa többi részén továbbra is primitív szokásnak tartották. Például a francia bűnözők részben azért tetováltatták magukat, hogy fenyegetőbb külsővel rendelkezzenek, de a hadifogságba esett francia katonák is gyakran tetováltatták magukat a fogságban töltött idejük alatt.

A tetoválási láz azonban egyértelmű bizonyítéka annak, hogy a megítélés egy időre átalakult a XIX. század utolsó évtizedében: a tengerészek és bűnözők megbélyegzettségétől a cirkuszi látványosságokon át eljutott a művészi elit divatjáig. A XIX. század végén és a XX. század elején a tetoválások a „primitív” újfajta szemléletének jelképeivé váltak. A „primitív” vonások átvétele műveltséget, nyitottságot, valamint a viktoriánus erkölcsök elleni lázadást jelképezte, amelyeket egyre inkább képmutatónak és túlságosan szigorúnak tartottak. A „primitív” jegyek felkarolása a modernitás, a globális kultúra és a hagyományos értékek elutasításának szimbólumává vált. Az elit által viselt tetoválások azonban messze álltak a tengerészek hagyományos horgonyaitól és szíveitől, vagy az afrikai és óceániai őslakos mintáktól.

Irodalom:

The World of Tattoo: an illustrated history by Hesselt van Dinter, 2005.

Memoirs of a Tattooist—George Burchett. Compiled and Edited by Peter Leighton, 1958.

Tattoo: Secrets of a Strange Art. Courier Corporation by Albert Parry, 1933.

Tattoo History – A Source Book – An Anthology of Historical Records of Tattooing Throughout The World by Steve Gilbert, 2000.

TATTOO. 1730s–1970s. Henk Schiffmacher’s Private Collection. By Henk Schiffmacher, Noel Daniel, 2023.

Human Skin as Canvas: Tattooing and Fine Art in Edwardian Britain by Béatrice Laurent, 2024.

A magyarországi tetováláskutatáshoz alapmunkák:

Balázs Géza 1987. „Titok a neved, Suha János”. (Magyarországi tetovált feliratok.) Forrás 19/3. 35—52; Tetovált szövegek Magyarországon. Magyar Nyelv, LXXXIV. (1988) 460–70; Tetovált szövegek. ELTE, MTA, Budapest, 1994; A tetoválás és a tetovált szövegek magyar néprajzi kutatása. 69–83. In: Szemiotikai szövegtan 7. Szerk.: Petőfi S. János, Békési Imre, Vass László. JGYTF Kiadó, Szeged, 1994; Testeden a jel. A tetoválás aranykorszakai. Múlt-Kor, 2020. ősz, 82–89.

Bodrogi Tibor 1987. A tetoválás etnológiája. Forrás 19/3. 110—142.

Lükő Gábor 1961. Archaikus tetoválás Nagybaracskán. Néprajzi Múzeum, Ethnológiai Adattár, 6790.

Országh László 1970. Tetovál. Magyar Nyelvőr 94: 474—477.

Tetoválók és tetováltak. Forrás 1987/3. (A szám szerkesztője: Kovács Ákos)

Az előző három rész itt olvasható:

1. rész (Jeruzsálem; koptok)  https://e-nyelvmagazin.hu/2026/06/28/toth-viktor-tetovalt-vagyok-1-jeruzsalemi-zarandoktetovalasok-es-a-kopt-muveszet/

2. rész (Amerikai tradíciók) https://e-nyelvmagazin.hu/2026/07/25/toth-viktor-tetovalt-vagyok-2-amerikai-tradiciok-es-vallasi-motivumok/

3. rész (Japán tetoválás története) https://e-nyelvmagazin.hu/2026/08/16/toth-viktor-tetovalt-vagyok-3-japan-behatasok/