Minya Károly

Pontosan egy hónapja és három napja láttam a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház koprodukciójában színre vitt Magyar című előadást, de még most sem értem. Pontosabban nem értem meg, hogy a magyarságszimbólumokat ekkora blaszfémiaként előadva mi volt a rendező célja. De kezdjük az elején!

Régóta vita tárgya az, hogy be lehet-e avatkozni egy nyelv életébe. Sok nyelvész azt vallja, hogy fölösleges és káros, azonban vannak, akik úgy vélekednek, hogy kisebb árnyalatnyi „beleszólásunk” lehet nyelvünk alakulásába.

Az érettségi vizsgák időszakában érdekes lehet egy dráma-összehasonlító műelemzés.

Szókimondó és nyers, őszinte, ugyanakkor lírai és érzékeny.

Pártragédiának tekinthetők Háy Jánosnak A halottember és A lány, aki hozott lélekből dolgozott című művei.

Funkciótlan neologizmusok és szóferdítések

Látszólag ennél rosszabb időpontra nem is lehetett volna időzíteni ennek az írásnak a megjelentetését, hiszen a Magyar Színházak 28. Kisvárdai Fesztiváljának már régen vége, és bizony a 29.-ig is aludni kell még jó néhány hónapot.

Márton László A nagyratörő című, Báthory Zsigmondról szóló verses drámája Erdély 16. század végi zavaros, intrikákkal, véres leszámolásokkal, zendülésekkel teli éveit dolgozza fel.

Szilágyi Andor darabja (Tóth Ilonka. Tanúságtétel két részben) mozaikokból épül fel.

Egy angol szöveghely tizenkét magyar változata