Skip to main content

A gyergyószentmiklósi Phaedra

- 2019. 01. 25.

A Kisvárdai Lapok első számában így ír: „Három éve, a művészeti tanácsadói (válogatói) megbízatásom kezdetekor a határon túl alkotó színházvezetőket éppen arra biztatta fel valaki, hogy verjék ki Kisvárdáról a fesztivált. A saját, őshonos fesztiváljukat. Néhány színházgazda nekibuzdult, másokat visszatartott a nosztalgia vagy a józan ész, s ma nyugodtan jelenthetem: túljelentkezés volt a jubileumi XXX. fesztiválra is.”

A Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház a Phaedra című klasszikus drámával szerepelt a versenyprogramban. Jean Racine tragédiái közül ez a legkiemelkedőbb, a modern lélektani drámák előzménye. A heroikus küzdelem nem annyira Phaedra (Vajda Gyöngyvér) és Hippolytos (Faragó Zénó) közt zajlik, hanem Phaedra önnön lelkében, aki saját szerelmi szenvedélyét bűnösnek ítéli, azt, hogy beleszeret férjének első házasságából származó fiába, Hippolytosba, aki azonban nem viszonozza a nő érzelmét, hiszen ő Ariciát (Bartha Boróka) szereti. A főhősnő próbál küzdeni ellene, de a sors ellen nincs gyógyszer, nem tud úrrá lenni szenvedélyén, öngyilkos lesz. A koncepciózus rendezés a mű egyik alapelemét tette meghatározóvá azzal, hogy a színpadot elárasztotta vízzel a tengert jelezve ezzel, amelynek több esetben kulcsszerepe van a műben: többek között Oinone, Phaedra dajkája (Máthé Annamária) úgy lesz öngyilkos, hogy a mély habok örvényébe veti magát. Neptunus, a tenger istene úgy áll bosszút, hogy a tengerből felbukkanó sárkány támadja meg Hippolytost, s emiatt hal meg. A vízben bokáig gázoló szereplők sajátos látványt és hanghatást nyújtanak, amelyen időnként papírhajókat indítanak az útjára. Az előre-hátra mozdítható vasfalon a tükröződő víz a különböző megvilágításoknak köszönhetően erős vizuális effektnek bizonyul, valóban látványos a puritán díszlet ily módon. Az eredeti szöveget, Somlyó György fordítását sajátos kontrasztba állítja a rendező, Albu István újszerű (nevezzük így) megoldásaival: a tragikus jelenetek a vízben expresszívebbek nagyobb hatásúak: arccal beleesnek a szereplők, többek között a tolószékes Theseus, a király (Moşu Norbert-László), aki mikrofonba mondja el bűnbánó gyászbeszédét fia felett. Meghökkentő a kétszereplős de egynadrágos szerepmegformálás  (Isméné, Aricia bizalmasa – Boros Mária és Panopé, Phaedra udvarhölgye – Tamás Boglár). Ez a fesztivál lényege: bátor vállalkozást bemutatni, nyitottá tenni a nézőket. Úgyhogy Kisvárda nem írható le az ország színházi fesztiváli palettájáról, már nagyon várjuk az idei, XXXI.-et.

Theseus halott fiától, Hippolytostól búcsúzik (fotó: Godó-Révész Rebeka)

 

Nincs hozzászólás!

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x