(1945) Habilitált főiskolai tanár (ELTE TÓK). Fő kutatási területe a kommunikációs technológiáknak, mindenekelőtt az írásnak a nyelvre és az irodalmi szövegre gyakorolt hatása, a szóbeliség-írásbeliség paradigma, különös tekintettel ezek szemiotikai vonatkozásaira. Főbb munkái: Szépirodalmi szövegek olvasása idegen nyelven (1994); Nyelv, írás, irodalom kommunikációelméleti megközelítésben (2001); Jel, hang, írás. Adalékok a nyelv medialitásának kérdéséhez (2006).