A kereskedelmi rádió reggeli műsorában félóránként mondják a híreket (rosszul hangsúlyozva, de ez most mindegy). Félóránként halljuk, hogy Paks hamarosan leáll, takarékoskodjunk az árammal. Erre jön a happy műsorvezető, és ezt dalolja a fülünkbe: Izzítsuk a klímákat, menjünk a strandra, hörpöljünk üdítőket.

Évek, évtizedek óta mondom, hogy ez a kereskedelmi média (rádió és televízió) mennyire felszínes, mennyire etikátlan, mennyire káros. Emlékszem, kezdetben minden médiaiskolában volt médiaetika tantárgy. Tanítottuk, hogy mire kell figyelni a kommunikációban. Persze úgy érzem, nem kell föltétlen nagy intellektus ahhoz, hogy az ember felfogja, mire kell vigyázni a mindennapokban, mondjuk egymásra, hogy ne mondjam: a hazánkra – de ha valakinek nincs meg ez az intellektusa, megértem, elfogadom, mert visszafogott becslések szerint Magyarországon hárommillió ember küzd a szövegértéssel; de lehet, hogy akkor nem belőlük kellene kiválasztani a kereskedelmi rádiók happy beszélőit.

Egyébként pedig azt hiszem, puszta empátiáról van szó. Áramhiány van, vízhiány van, szó sem lehet arról, hogy izzítsuk a klímákat.

A médiaetikai után adok egy kis nyelvi (nyelvi etikai) magyarázatot is. Az izzít eredeti jelentése: forrósít. Aki nem ismeri a mai, szlenges jelentését: fokoz, erősít, annak elég furcsa, hogy egy nyáron egy klímát izzítani kell – de van jelentésváltozás, tehát elfogadható. Mindenesetre nem árt meggondolni, hogy nyilvánosan (a rádióban) mit mond valaki, hogy milyen ellenérzést kelthetnek a szavai, vagyis, hogy a kommunikáció felelősség.

A leghelyesebb, ha mostanság csak alapjáraton használják a klímát. Én egyébként még úgy sem. Könnyű nekem, ugyanis nincs.