A mesterséges intelligencia egyre inkább életünk részévé válik, de ez a hosszú szókapcsolat – különösen ahhoz képest, hogy már most milyen sokszor használjuk – magyarul (is) nehézkes, ráadásul elidegenítően idegen. Ezért – jobb megnevezés híján – eddig főként így-úgy rövidítve emlegetik:

• lehet hallani/látni „mi”-ként – névmásainkkal való zavaró homonímiája miatt furcsán erőltetett hangsúllyal ejtve
• szintén a zavaró homonímia miatt nagybetűsen írva MI-ként is – ami okozhat újabb zavart, hiszen nem tulajdonnév rövidítése
• lehet hallani „emi”-ként vagy „emmi”-ként – amiről sokaknak elsőre még mindig az Emberi Erőforrások Minisztériumának rövidített neve jut eszébe
• használják angol nevéből, az artifical intelligence-ből lett rövidítését, az ai-t is; ezt aztán hol magyarosan kiolvasva ejtik – hol angolosan „éjáj”-nak
• keresztezett szóalak is előfordul, azaz van, aki a magyar rövidítését ejti angolosan: ez a műveltkedő „emáj” alak mind között a legvisszatetszőbb.

Fentiekből látszik, hogy egyelőre még nem gyökerezett meg egyetlen magyar név sem az új fogalomra, ezért javaslattal élek: nevezzük egyszerűen, magyarosan mesi-nek!

• képzésének módja (mesi < mes[terséges] i[ntelligencia]) a nyelvújítás óta kimutatható (vö. rovar < rov[átkolt b]ar[om]; Pólya József, 1829–1834)
• régi Emese női nevünk egyik becézőjével való hangalaki azonossága miatt hangzása

– otthonos, magyaros

– ráadásul kifejezi az emberi(hez hasonló) tényező meglétét a fogalomban – amely nemcsak utánozza az ember(i)t, hanem amelyhez valóban kvázi személyként lehet fordulni

• tömörsége őriz valamit rövidítésjellegéből

A mesterséges intelligencia tehát magyarul mától legyen mesi!