Az elmúlt évek során több alkalommal írtam arról, hogy milyen könnyen és gyakran tévesztik össze a nyilvánosan megszólalók ezt a két fogalmat: kelet-közép-európai és közép-kelet-európai. Pedig nem szinonimák, nem ugyanazt jelentik. Hadd idézzem az idevágó részt a fél évtizede megjelent jegyzetemből:

Interjúban mondta egyik európai politikusunk: „A kérdés, hogy Brüsszel elfogadja-e, hogy ne gátolja a közép-kelet-európai tagállamokat bürokratikus és összetett projektekkel, hanem tegye elérhetővé számunkra a forrásokat.” Egy tudósításban ez volt olvasható: „A közép-kelet-európai fővárosok közül a legjobb helyezést Prága érte.” Vezércikkben írta valaki a minap: „És még nekünk, közép-kelet-európaiaknak áll feljebb, mert mi még láttunk olyat, hogy a nagyanyánk sütötte a kemencében.” Az egyik hírportál jelenti: „A KineDok oldalán kreatív közép-kelet-európai filmek nézhetőek meg 2,5 euróért.” Számtalan idézettel illusztrálhatnám, hogy miként helyezik egyesek Európa keleti fertályának közepére – azaz Közép-Kelet-Európába, a Volga és a Don vidékére – a Közép-Európa keleti felén található régiókat, így például Magyarországot és Erdélyt is. Holott még a Wikipédia is egyértelművé teszi: mi Kelet-Közép-Európában élünk: „Kelet-Közép-Európa Közép-Európa keleti felét, a Németország és keleti szláv nyelvterület között elhelyezkedő országokat jelenti. Magyarország Kelet-Közép-Európában van, annak szerves része.” Sőt pontosítja, hogy Kelet-Közép-Európának „többféle értelmezése létezik, földrajzi, politikai, kulturális szempontok alapján, de többnyire a közép-európai volt szocialista országokat értik alatta”. Rejtély, hogy sokan miért nem képesek felfogni és tudatosítani a különbözőségét ennek a két fogalomnak: kelet-közép-európai és közép-kelet-európai!

Eddig az idézet. A héten megint szembejött velem ez a szarvashiba: a nagyváradi sajtó szerint egy Magyarországról meghívott irodalmár beszélt arról egyebek mellett, hogy Közép-Kelet-Európában nem terjedt el annyira az e-könyv használata, mint például Amerikában. Nos, aligha a kelet-ukrajnai és nyugat-oroszországi (azaz „közép-kelet-európai”) könyves viszonyok ismeretében nyilatkozott így az illusztris vendég, hanem nyilvánvalóan a magyarországi és erdélyi helyzetre utalt. Azaz az e-könyvek kelet-közép-európai elterjedéséről. A tévedést nyilvánvalóan a figyelmetlen (hogy ne mondjam: felkészületlen) tudósító követte el. Ezt látszik igazolni egyébként az is, hogy nem tudta helyesen leírni a világhírű német ötvösmester, Gutenberg nevét. Ami egyébként felvett név, apját Friele Gensfleischnak, anyját Else Wyrichnek hívták, utóbbi származott Mainz város Gutenberg nevű fertályából, amit egy t-vel kell írni. A „könyvnyomtatás feltalálóját” Johannes Gensfleisch zur Laden zum Gutenberg néven tartják számon a lexikonok.