Ott volt a nagy Orion rádió a szobában az ajtótól jobbra egy kisasztalon. Alatta terítő, az asztal alsó polcán újságok. Kislány koromban, még úgy a ’50-es évek legvégén, nagyapámat gyakran találtam a szobában a rádió mellett ülve, amint füleli a gyermek által értelmezhetetlen, erősen zavart adásokat. A Szabad Európát, meg az angol, német nyelvű híreket vadászta. Bár, ezt nem mondta, csak azt kötötte a lelkemre, senkinek, de aztán sen-ki-nek, ne beszéljek erről, mert „a nagypapa, akkor nagyon kikap”. Így mondta. Azt akkor el sem tudtam képzelni, hogy az én, Amerikát is megjárt, németajkú, kovácsmesterséghez is értő nagyapám „kikapjon”. Nem is mondtam senkinek. Még azt sem, hogy a nagypapa a színházi közvetítéseket is meghallgatja.

De a rádió nem csak nagypapánál, hanem nálunk, gyerekeknél is fontos szerepet játszott. Már pizsamában ültünk az ágyban, amikor a gyönyörű esti meséket hallgattuk.  Izgalommal vártuk, hogy a hamuban sült pogácsával útra bocsátott legényt megjutalmazzák. Akkor korábban hangzott el az esti mese, mint napjainkban. S utána valóban, békésen el is aludtunk.

Vasárnap délelőtt a Miska bácsi levelesládája volt, amit kedvenc műsoromnak tekintettem. Miska bácsi az iskolások leveleire válaszolt, olyan kérdésekre, amik minden gyermeket izgattak. El is határoztam, levelet küldök én is a kedves Padisák Miska bácsinak… Ez mégis elmaradt. Úgy hatvan éve ennek!

De a szívünkhöz közel álló, újabb rádióműsorokra való figyelem megmaradt. Szüleinkkel figyelemmel hallgattuk Lőrincze Lajos Édes anyanyelvünk című jegyzeteit. Nem csak azért, mert földinknek éreztük, hiszen a közeli Szentgálról származott, s beszédében visszacsengett a bakonyi, Veszprém megyei hanghordozás. „Lőrinczét” magunkénak, szinte rokonunknak éreztük. Az elhangzottakat rövid kommentárok követték, vagy csak a csendes egyetértés. A szülők már réges rég elhunytak, de némely műsor utáni elégedett, derűs mosolyukat látom ma is.

Éppen olyan jó hangulatot hoztak a házunkba, a lelkünkbe, mint a későbbi Tetten ért szavak negyedszázadot megélő anyanyelvi adásai. 1992-től 2017 novemberéig volt hallható hétfőtől péntekig minden nap. Igaz, csak öt percben! De micsoda remek öt percben! Régebben Adamikné Jászó Anna nyelvész, majd két tetszetős orgánumú, szépen beszélő szereplő, Pölcz Ádám és Újszászi Bogár László lett az élvezetesen dramatizált adások hangja Balázs Géza tanár úr mellett.

A kislány, aki felnőve tanító lett, akkor rég, nem küldött levelet Miska bácsinak, de küldött írásokat a Tetten ért szavaknak! Nem hagyták nyugodni a kitűnő nyelvművelő, időnként humoros nyelvi adások. Gondolatban továbbfűzte, s felötlött benne, amit ő gondol, javasol, tapasztal, a nyelvi botlások halmazában, tán közérdeklődésre tarthatna számot. Másrészt pedig némi fényt küldhet arra vidékre, ahol él, mert e vidéknek Gárdonyi Gézához is köze van, meg itt a Somló tövében született Döbrentei Gábor is. Berzsenyi sem túl messze élt, sőt járt az egykori kislány szülőfalujában, Halimbán is, gyakorta látogatta lánya házassága révén. Harmadrészt pedig volt már egy, hosszú feljegyzése, olyan nyelvi hibákból, bakikból, amin hol (keserűen) nevetni lehetett, hol bosszankodni. De mindenképp javítani. Az némi szomorúsággal töltötte el, hogy feljegyzéseinek, több mint fele, éppen abban a rádióban hangzott el, amiből a rövidke nyelvi műsorok is szóltak.

Hogy miért nem lehet több hasonló adás? Nem tudni. Viszont a műsor szerkesztője, műsorvezetője, Balázs Géza média- és nyelvművelő írásai, köztük elméletiek és ismeretterjesztők, sőt tankönyvek is, elérhetők a könyvtárakban, és részben az interneten is (a legfontosabbakat az írás végén közreadom).

A könyv megvásárolható itt: https://e-nyelv.hu/termek/radio-es-nyelv/

Szinte mindig ezt a csatornát hallgatta. A megszűnt „tettenértet” hamarosan követte az Édes anyanyelvünk ismét. De egészen más módszerrel készül, mint valaha, csak Lőrincze Lajos nyelvművelő gondolatainak közlése, saját hangján. Az ország több nyelvész tanárát szólaltatják meg változatos, vitatott anyanyelvi ügyekben. Vagy éppen a hallgatók által feltett, sokszínű területet átölelő kérdésekben.

Ugye milyen színes a nyelvi világ is? Tán ez a jó! Ettől élvezetesek a rádiós adások is! Egy viszont igen fontos lenne a sokszínűség mellett. Hogy az adások, legyen szó bármiről, pozitív, követendő nyelvi példát mutassanak a hallgatóknak. Sajnálatos, ez nem mindig van így! Pongyola, csúnya, de még durva beszéd is van éppen elég minden korosztálynál. S nem csak az utcán. Sokkoló időnként a lelket bántó nyelvi durvaság. Nem lehet előle elmenekülni, mert a hang behatol a fülön át a szívig is. Sokaknak fájdalmat okoz ez a durvaság. Hát, ha még a rádióból jön! Mert erre is van példa.

Az utóbbi idők legdurvább hangjainak azt a – valószínűleg jól fizetett – hirdetést érzem, mely a kiberbűnözés elleni védekezésre szólít fel. Erős jelszót kellene alkalmazni. Hónapok óta harsogják a nap minden szakában a legrégebbi rádióadóban. Így kezdődik: „Hogy lehetek ekkora (fütty)?…” …nem idézem tovább a szöveget. Valójában nem is igen lehet, mert annyira szalonképtelen. Persze még a gyerekek is sejtik, mi passzol oda, ahol a fütty felharsan. Csak úgy rímel a szöveg. S hallottak hasonlókat már a felnőttektől! Kuncogva, hallgatják, kuncogva ismétlik magukban a durva szavakat. Előbb utóbb vérükké válnak a gyakran ismételt reklám szókapcsolatai (is), mert a rádióban elhangozva még inkább legitimizálva érzik. Jogosan. Aztán mondhatnánk éppen, hogy le van fütyülve! De ezt nem mondhatja egy önmagára, nyelvére, nemzetére, a fiatalabb generációra figyelő, felelősséget érző ember sem. Tanár meg végképp nem! E valós ténnyel „csak” az (lesz) a gond, hogy a durva, pongyola beszéd, gyakran durva, sekélyes lelkeket takar(hat majd) a felnövőkben. Most ennek mélyébe ne ássunk, de óhatatlanul eszembe jut a rádió mellett a szélesebb média felelőssége is. MTVA vezérigazgatója, Papp Dániel 2023 szeptemberében a budapesti Montágh-konferencián ezt mondta: „anyanyelvünk nemcsak a nemzeti identitás megőrzésében tölt be kiemelkedő szerepet, de a magyar kultúra alakításában, ápolásában is, a közmédia pedig ennek fontos, közvetítő csatornája..” Bravó! Teljesen igaza van! Csak egyet lehet vele érteni. De akkor miért cselekszenek időnként másként?  Ki érti ezt? Azért a kis baksisért, amit kapnak a hirdetőtől? Ül az ember a rádió előtt három hamuba sült pogácsával a zsebében, de mégsem érti, miért adják el a tisztességet, teszik egyre lejjebb a nyelvi tűréshatárt is. Hagyják gyéríteni, rontani, lealacsonyítani nyelvünket az effélékkel. Végtelen szomorú! S amikor a nyelvre érzékeny, lelkes hallgató leírja nyilvános fórumukra a kritikai véleményét a rádiós nyelvhasználatról, nem, nem válaszolnak egy szót sem. S harsog tovább, tovább újabb heteken, hónapokon át a fütty a reklámban. Persze hamuban sült pogácsával a zsebben, nem válthatjuk meg a (nyelvi) világot! De nem lehet igaz, hogy csak a trágár lehet „ütős”. Ha több, remek anyanyelvi, igényes műsor lehetne a rádióban, vetélkedős nyelvi játékok, vagy éppen beküldős kvízek némi jutalommal, esetleg telefonos, frappáns kvízkérdések…, melynek fókusza a szép, színes, magyar nyelv mívelése, akkor talán javítani lehetne a helyzeten. S a reklámban is megtalálnák azokat a szavakat, melyekkel elérnék a célszemélyeket. Csak ki kellene szűrni a zagyvaságból, a hangzavarból a nem odavaló hangokat, mint ahogyan nagypapa próbálta annak idején nagy türelemmel, odafigyeléssel az Orion rádióhoz egészen közel hajolva.

A rádió nyelvéhez kapcsolódó tudományos és ismeretterjesztő irodalom: 

Balázs Géza: A rádiókabaré nyelve. Magyar Nyelvőr, 1991: 8–16.

uő: Tömegkommunikáció és anyanyelv. Édes Anyanyelvünk, 1996/3. 3.

uő: Egy lehetséges magyar nyelvstratégia körvonalai. Magyar Nyelvőr, 1996: 250–63.

uő: A rádiós kommunikáció. Magyar Rádió, Oktatási Osztály, Budapest, 1997.

uő: A sajtónyelv szociokultúrája. Valóság, 1997/7. 51–7.

uő: A sajtónyelv szociokultúrája. In: A napilapok nyelvéről. AESZ-füzetek 3., Kolozsvár, 1997. 25–36.

uő: A média nyelvhasználatának kritikai megközelítése. Magyar Nyelvőr, 1997: 274–82.

uő: Médiaműfajok. Összefoglaló az újságok, a rádió és a televízió műfajairól. Magyar Rádió, Budapest, 1999.

uő: A magyar nyelvművelés állapota. Tudománypolitikai áttekintés, javaslatok. Magyar Nyelvőr, 1999: 9–27.

uő: Médianyelv. Az igényes sajtó/média nyelve. Magyar Rádió, Budapest, 2000.

uő: Lehetséges nyelvi szabványok. A–Z, Budapest, 2000.

uő: Médianorma. A nyilvános megszólalás esztétikája. Magyar Rádió, Budapest, 2000.

uő: A média nyelvi normája. Magyar Nyelvőr, 2000: 5–24.

uő: Panaszok a média szóhasználata ellen. 26—34. In: Lexikális jelentés, aktuális jelentés. Szerk.: Gecső Tamás. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2000.

uő: Sajtónyelv – médianyelv – médianorma. 44—55. In: Acta Academiae Paedagogicae Agriensis, XXXI. Kommunikáció és nyelvhasználat. Red.: H. Varga Gyula. Eger, 2004.

uő: Rádió és nyelv. A kilencedik művészeti ág élete és… DUE, Budapest, 2014.

Többszerzős művek:

Balázs Géza—Kuti Sándor—Szayly József: Rádiós-ismeretek. A műsorszolgáltató rádiózás tankönyve. DUE, Budapest, 1997.

Balázs Géza—Szayly József—Szilágyi Árpád: Médiaismeret. Sajtó – rádió – televízió – internet. Szerk.: Balázs Géza. DUE, Budapest, 2005.

Balázs Géza—Benkes Zsuzsa: Tömegkommunikáció. 34—67. In: uők: Magyar nyelv a gimnáziumok és a szakközépiskolák 9. évfolyama számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000.