Csak a kultúra óvhatja meg az embert az ólálkodó semmi ellen. S csak a kultúra védheti meg a nemzetet a hanyatlástól és az összeomlástól. Bennünket, magyarokat a nyugati és az ahhoz tartozó nemzeti kultúra. Létérdekünk, hogy mindkettőt ápoljuk, gazdagítsuk és továbbadjuk.

Kultúránk meghatározó összetevője az irodalom. Megértését és közvetítését támogatja az egyik legfontosabb iskolai tantárgy is: a magyar irodalom. Mire szolgál ez?  Főként arra, hogy megsokszorozzuk élményeinket, gondolatban újra és újra átéljük az emberi sors tragikumát és szépségét. A jó mű páratlan lehetőség a tapasztalatszerzésre.  Ha megismertük a János vitézt, a Toldit vagy A Pál utcai fiukat, jártunk Tündérországban, Nagyfaluban és a Grundon.

S ha olvastuk az Egri csillagokat, részt vettünk a vár, a haza megoltalmazásában. Gárdonyi regénye ugyanis úgy szembesít bennünket az emberi lét nagy kihívásaival (szerelem, barátság, becsület stb.), hogy az egyéni sorsot a nemzet sorsával kapcsolja össze. Bár egész irodalmunkra jellemző ez, nincs regény, amely e téren versenyezhetne vele. Az olvasók is így vélekednek erről, hiszen az Egri csillagok nyerte a Nagy Könyv szavazását 2005-ben.

Amíg van nemzet, lennie kell nemzeti kánonnak is; abban pedig ott a helye az Egri csillagoknak. A kérdés tehát nem az: tanítsuk-e? Nem is az: tanítható-e? Legföljebb az: mikor, mely életkorban tanítsuk? S még inkább az: hogyan hozzuk közel a diákokhoz? Minden jó tanár tudja: ez a kulcsa az irodalomtanításnak, kevés olyan kiemelkedő alkotás van ugyanis, amelyet ne lehetne megszerettetni és megértetni.

Mindenkire és mindenre érvényes recept persze nem létezik itt, csak sok-sok lehetőség. Ha pl. a diákok nagy részét nem lehet rábírni arra, hogy elolvassák, vegyük észre: nagyon jó film készült belőle! Nosza, nézzük meg együtt, mielőtt beszélnénk róla! Vagy olvassuk el közösen néhány fontos részletét! A tanulók nem szívesen szólalnak meg a plénum előtt? Rajta, adjunk jó feladatokat, készüljünk párban vagy kisebb csoportokban, mielőtt vitatkoznánk róla! Esetleg látogassunk el Egerbe! Vagy hívjuk segítségül a drámapedagógiát! Számos ösvény vezet hozzá közel itt is az élőképtől a védő- vagy vádbeszéden át az improvizációig…

Divatos álláspont ma azt mondani egy műről: nem lehet tanítani, mert érthetetlen, elavult. Ez néha igaz, többnyire azonban nem. Az Egri csillagok esetében pedig semmiképp.