Skip to main content

Oltakozunk?

Lengyel Klára - 2021. 03. 26.

Az élő nyelv új szóhasználatai komoly gondolkodásra késztetik az anyanyelvi beszélőket, különösen azokat, akik felelősséget is éreznek nyelvük kifejezőképessége, harmóniája, törvényszerűségeinek megtartása, valamint a nyelvhasználat pontossága, szépsége iránt. A beszédben észrevehető változások a legtermészetesebb módon váltanak ki érzelmeket (negatívakat is, pozitívakat is). A vírusjárvány idejében létrejövő új szavunk: az oltakozik is heves indulatokat váltott ki, amint azt elsősorban Balázs Géza és Minya Károly írásaiban, valamint az azokra érkező olvasói visszajelzésekben láttam. A szó megítéléséhez érdemes a morfológiai felépítettség szabályosságát, valamint a szó rendszerbe (az ige alaktani rendszerébe) illeszthetőségét is figyelembe venni. Ehhez járulok hozzá írásommal.

Balázs Géza és Minya Károly cikkeiben egyaránt központi érv a szó elfogadhatóságát illetően, hogy az oltakozik szabályosan képzett visszaható ige. Azonban arra is utalnak mindketten, hogy e képzett alakban mégis van olyan mozzanat, amely alapján valamelyest kilóg az „átlagos” visszaható igék sorából. Ez igaz. – Nézzük meg ennek a hátterét és az okát!

A magyar igéknek – alaki és mondattani szempontok alapján – hat igenemük különböztethető meg.

Cselekvő igék, pl. ír, jár, megköt. Az ige alanya maga a cselekvő.

Mediális, azaz történést kifejező igék, pl. fénylik, fagy, lebarnul. Az ige alanya a történés átélője.

A cselekvőkből képezhetők a műveltető igék, pl. írat, járat, megköttet. Az ige alanya a cselekvés végeztetője.

Szenvedő igék, pl. íratik, megköttetik. Az ige alanya a cselekvés objektuma, vagyis az, amire vagy akire a cselekvés irányul.

Visszaható igék, pl. tolakodik, vakaródzik. Az ige alanya a cselekvés végzője, mely azonos az ige tárgyával, vagyis a cselekvés visszahat önmagára.

Kölcsönös igék, pl. ölelkezik, verekedik. Az igéhez két alany tartozik, melyek kölcsönösen hatnak egymásra: egyik a másik objektuma, és fordítva. A kölcsönös igenem önálló léte mondattanilag könnyen igazolható, ismeretét kizárólag az egyetemi tananyagban várjuk el.

Az oltakozik kapcsán a visszaható igékre kell fordítanunk figyelmünket. A visszaható jelentést egy képző jelentése hordozza. Mos-sa magát = mos-akod-ik, fésül-öm magamat = fésül-köd-öm, begombol-od magadat = gombol-koz-ol, rejt-jük magunkat = rejt-őz-ünk, (a macskák) nyal-ják magukat = nyal-akod-nak, vonszoljátok magatokat = vonszol-ód-tok.

A visszaható ige képzése nem automatikus, mint a műveltető vagy a szenvedő igéé. Műveltető igét csaknem minden cselekvőből képezhetünk, szenvedő igét csaknem minden tárgyas cselekvőből képezhetünk. A szenvedő ige megalkotását még receptszerűen is felírhatjuk: végy egy tárgyas igét, tégy hozzá egy műveltető igeképzőt, használd ikesen, és kész a szenvedő, pl. hozatik, vétetik beoltatik, motoztatik stb.

A visszaható ige alkotása, felismerése, elfogadása sokkal lassabb és nehézkesebb. Ennek több oka van. A legfőbb ok a visszaható ige jelentése: kevés olyan cselekedet van, amit egy cselekvő önmagára szokott irányítani. Természetesen ez nem grammatikai ok.

Az automatizmus hiányának grammatikai oka az, hogy többféle visszaható képzőnk van. Fontos tudnunk, hogy a magyar nyelvben kizárólagos visszaható képző nincs, vagyis nincs olyan képzőnk, ami csakis visszaható ige képzésében venne részt. A visszaható igék képzői egyes igetövek mellett kölcsönös, más igetövek mellett folyamatos vagy gyakorító jelentést hordoznak.

Érdemes egy kirándulást tenni a kérdéses igénk képzőjének jelentésárnyalataiban. Az oltakozik morfológiai összetétele a következő: olt– (tárgyas cselekvő ige abszolút töve) + –akoz (visszaható igeképző) + –ik (általános, ikes igei személyrag, egyes szám, harmadik személy). Azt olt– igető tárgyassága előfeltétele, de nem kötelező oka a képző visszaható olvasatának. Az ikes ragozás azonban kötelező sajátossága a kölcsönös igéknek, ez feltétlenül erősíti a képző kölcsönös jelentésű olvasatát.

Maga a -koz/-kez/-köz képző (előhangzókkal is) a következő alapjelentéseket hordozza:

törül-köz-ik = visszaható (törli magát)

fogad-koz-ik = gyakorító (többször megfogad valamit)

vár-akoz-ik = folyamatos (hosszan vár)

ölel-kez-ik = kölcsönös (X öleli Y-t, Y is öleli X-et)

Mint előbb láttuk, az olt- valóban alkalmas tő ahhoz, hogy visszaható igét alkossunk belőle, hiszen tárgyas ige. Ezen az sem változtat, hogy a cselevés eszközlője, vagyis az a személy, akivel végeztetjük a cselekvést, nem magunk vagyunk. Valójában itt van az a pont, ahol az oltakozik – némely más igéhez hasonlóan – eltér az átlagos visszaható igéktől, és amely különös jelentést Balázs Géza és Minya Károly is megérez. Ebben a jelentésben egy rejtett műveltetés is jelen van, tudniillik a cselekvés irányítója és végzője/eszközlője nem feltétlenül azonos, tárgya azonban azonos az irányítóval.

A visszaható igék közé soroljuk azokat az igéket is, amelyek jelentéskörében mások végzik a cselekvést a mi parancsunkra, de a cselekvés ránk hat vissza Pl.

iratkozom = én – engem írnak – nem én írok;

bérmálkozom = én – engem bérmálnak – nem én bérmálok;

méretkezem = én – engem mérnek – én is mérek, más is mérhet, eszköz is mér;

temetkezem = én – engem temetnek – nem én temetek;

nyiratkozom = én – engem nyírnak – nem én nyírok.

Vagyis a visszahatás létrejöhet a cselekvés közvetítésével, egy eszközlő segédletével is. Az oltakozik új szóelőfordulás nyilván emiatt bántja néhány jó hallású, érzékeny anyanyelvi beszélő nyelvérzékét. Valóban, a jelen vírusjárvány oltási protokollját ismerve, az érintettek nem maguk oltják magukat, azonban a maguk indíttatására mással végeztetik el a cselekvést. A szó ily módon a visszaható igék e különleges, műveltetést is magában hordozó alcsoportjába tartoznak.

Mindezek után az oltakozik szót grammatikailag szabályosnak, a kívánt jelentés kifejezésére megfelelőnek tekintjük.

Hasonló jelentésben, más kölcsönös igeképző felhasználásával a következő szóalakok megjelenésére is számíthatnánk:

oltakozik

oltatkozik

oltakodik

oltózik

oltódik

oltódzik

Választhatunk, melyik legyen a visszaható jelentésű alak. Bármelyikre is tegyük voksunkat, szokatlan lesz. És fejezzük ki a reményünket, hogy bármelyiket választjuk ideiglenesen, nem kerül bele véglegesen egyetlen szótárunkba sem, hisz a járvány megszűnése után elfelejthetjük az oltakozást úgy, ahogyan van.

A szerző nyelvész, egyetemi docens (ELTE Mai Magyar Nyelvi Tanszék), valamint a Magyaróra című folyóirat egyik szerkesztője.

Az írás megjelenik az Édes Anyanyelvünk 2021/3. számában is. A szerk.

One Reply to “Oltakozunk?”

  1. Tiszteletem!
    Személy szerint falra mászom a „vakcina felvétele” kifejezéstől, és ez is kezd terjedni. A vakcinát szerintem az oltandó személy nem felveszi, hanem megkapja, beoltják vele. A vakcina felvétele szerintem legfeljebb a rókák szájon át történő vakcinázásakor állja meg a helyét, ez úgy történik, hogy a környezetbe szétszórt, csalétekbe rejtett vakcinát a rókák megtalálják és megeszik. Ilyenkor az állatok felveszik a vakcinát, a szó szoros értelmében, hiszen a földről szedik fel (persze nem a kezükkel, hanem a szájukkal). Egy parenterálisan adott gyógyszer (jelen esetben vakcina) esetében szerintem helytelen a felvétel szó használata, hiszen a beoltandó ember nem „elkövetője”, legfeljebb „eltűrője” vagy „igénylője” az oltás cselekvéssorozatának, tehát nem felveszi, hanem csak engedi (vagy kéri), hogy valaki más őt beoltsa.
    Tehát mi az ön véleménye a „vakcina felvétele” kifejezésről?

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x