A tanár úr szívügye volt a nyelvművelés is. Mi az adai Szarvas Gábor Nyelvművelő Napok fél évszázada alatt többször is találkozhattunk vele. Már az első időktől kezdve egészen a 2020-ban megtartott 50 éves évfordulós rendezvényig több alkalommal is megtisztelte rendezvényünket. Ez utóbbi alkalommal gondolatait küldte el nekünk, mivel személyesen – részben a vírushelyzet, részben egészségi állapota miatt – nem lehetett jelen. Talán szimbólumértékű, hogy első alkalommal, még valamikor a 80-as években A pozitív nyelvművelés időszerű kérdéseiről tartott előadást, a 2020-as rendezvényre pedig A korszerű nyelvművelés fogalma, feladatai, színterei című tanulmányát küldte el. Több mint 30 év telt el a két hasonló tematikájú előadás között, s ez a nagy időintervallum a tanár úr kiállásáról, következetességéről, bátorságáról, a nyelvművelés ügye melletti elkötelezettségéről tanúskodik.

Mi a Szarvas-napokon nagy figyelemmel hallgattuk tanár úr gondolatait, melynek lényegét a 2020-as rendezvényen a következőképp fogalmazta meg: „annak a nyelvfelfogásnak, amelyet – mestereim: Bárczi Géza, Kovalovszky Miklós, Lőrincze Lajos és Grétsy László nyomdokaiba lépve – én magam is képviselek, abban foglalható össze a lényege, hogy minden nyelvi rétegnek, nyelvhasználati módnak megvan a maga normája, ezek között a normák között azonban kitüntetett jelentősége, központi szerepe van a köznyelvi normának, az ún. sztenderdnek.” Megszívlelendő gondolatok ezek, melyek iránytűt jelenthetnek, útmutatásul szolgálhatnak az elkövetkezendők során a nyelvművelés útvesztőiben és ellentmondásaiban botorkáló, az anyanyelv ügye iránt elkötelezett szakmai és nem szakmai közönség számára.

Mélyen megrendítő a tanár úr halálának híre. Hiszen csak kis idő múlt el azóta, hogy utoljára velünk volt – még ha csak a virtuális térben is. Nemrég küldtem el nagy örömmel címére az előadását tartalmazó kiadványt, melyet még 2020-ban sikerült megjelentetni. Csak nemrég jelent meg a Tanuljunk magyarul is! című könyvéről az ismertető. Éppen most készítünk egy válogatást az ő írásaiból is, melyek a Szarvas-napokon elhangzottak. Nehéz szívvel vesszük tudomásul, hogy többet már nem találkozhatunk, nem levelezhetünk, nem küldhetjük el a kéziratát átnézésre, nem tervezhetjük, hogy ismét részt vesz a Szarvas-napokon. Kedves, megértő, barátságos személyisége ezentúl csak emlék marad.

Nyugodjék békében!