Skip to main content

A multikulti egyéniség

- 2020. 08. 10.

S benne természetesen ilyesmire vágyik maszkban ülve: Varázslatos Azori-szigetek, Hazai gejzírek nyomában, valamint egy interjúra egy vízilabdázóval, mert ilyesmiről soha sehol nem lehet olvasni.

És a címlapon pedig erre vágyik a magyar utas: A multikulti egyéniség (London képével).

Igen, Budapest és Nyíregyháza között az ember a multikulti egyéniséggel kíván megismerkedni, meg Londonnal, ahogy írják „testközelből”, „Londonban garantáltan magunkra fogunk ismerni”… Hogy Londonnak mi köze a magyar vasúttársasághoz, nem tudom – szerintem nincs ember, aki Londonba vonatozna Budapestről.

Ezután következnek a londoni közhelyek. Majd végül: „Ha augusztus-szeptember környékén látogatunk el Londonba…” Nos, tessék akkor most ellátogatni Londonba, ha sikerül a be- és kilépés, COVID-teszt stb. És a Budapest—Nyíregyháza IC-n valóban erre kell buzdítani az embereket: „Ha valaki belefáradt Londonba, az az életbe fáradt bele, mivel Londonban minden megvan, amit az élet kínálni tud.” Csak én gondolom, hogy ezzel azt üzenik: hagyjuk itt Magyarországot? S csak én éreztem rendkívül otthontalanul, idegennek magamat Londonban? És itthon – otthon?

Kép: BG

 

One Reply to “A multikulti egyéniség”

  1. Saját tapasztalatom az, hogy Anglia mindig is vonzott minket, magyarokat. Mert az angolok nagyon másmilyenek: pozitívak, kedvesek, könnyedek, mobilisak, felszínesek. Kinek ez, kinek az. Meg hát a lehetőségek…Én pl. imádtam ott lenni, de lehet, most már engem sem vonzana annyira. De mért van az, hogy itthon meg azt mondjuk “Bezzeg Anglia…”, “Bezzeg Kuala Lumpur…” Most viszont sehol se olyan nagyon jó: mindenhol ott lebeg a koronavírus (lehetősége). Talán a jelen helyzeten próbált túllépni a cikkíró, valamiféle angolos derűvel, csak kicsit mellényúlt?

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x