Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások

A Kalevala napja kapcsán
Levelek a Borostyánkőútról 83.

2020.03.1.1 hozzászólás

1935. február 28-án fejezte be Elias Lönnrot, a Kalevala megalkotója az ún. Régi Kalevala előszavát. (A teljes, magyarul öt fordításban is olvasható Kalevala 1849-ben látott napvilágot.)

A Helsinki Egyetem Savo-Karjalai Diákegyesülete 1865-ben kezdeményezte a Kalevala napjának megünneplését. Azért éppen ők, mert Elias Lönnrot azon a vidéken, Kajaaniban volt körorvos, illetve nagyrészt Karjalában gyűjtött népköltészetet, s ebből az anyagból született meg a Kalevala.

1978-ban nyilvánították a Kalevala napját, február 28-át állami ünneppé, egyszersmind a finn kultúra napjává.

Az eposszal kapcsolatban, amely egyszeriben kiemelte az ismeretlenségből az akkor a cári Oroszország részét alkotó fnn nagyfejedelemséget, rengeteget írtak. Jelentősége óriási a finn nemzeti öntudat erősítésében. Hatása volt a nemzeti intézményrendszer kialakulására, a finn nyelv fejlesztésére (amely végül hivatalos nyelve lett Finnországnak), a művészetek fejlődésére. Mindez – a külső körülmények szerencsés alakulása mellett – a finn függetlenség elnyeréséhez vezetett (1917. december 6.).

Az eposz egyfajta láncreakciót váltott ki. A 19. században szintén Oroszországhoz tartozó balti térség két népe, az észtek és a lettek számára szolgált példaképül. Előbb az észteknél született meg az eposz, a végső soron Kreutzwald összeállította Kalevipoeg, amely magyarul három fordításban olvasható (Bán Aladár, Rab Zsuzsa – Bereczki Gábor, Árpás Károly), majd a lett Andrejs Pumpurs írta meg a Lačplēsis-t (A Medveölő), amelyből magyarul eddig a 6. ének vége olvasható Képes Géza fordításában, s teljes fordítása várhatóan még az idén megjelenik. Mind az észt, mind a lett eposzban központi helyet foglal el az országépítés, s az idegen megszállók – nevezetesen a német lovagrend – elleni küzdelem, amelyben azonban mind az észt, mind a lett hős elbukik.

A Kalevala hatással volt az oroszországi finnugor népek irodalmára is, a múlt század utolsó évtizedeiben szinte minden népnél megszületett az eposz, volt, amelyiknél több is. Ezek tematikája – mutatis mutandis – elsősorban nem a finn, sokkal inkább az észt eposzéval mutat rokonságot, amennyiben ezekben is jelentős motívum az idegenek, a megszállók elleni küzdelem.

Végül egy magyar párhuzamra hívom fel a figyelmet. A magyar kultúra napja is irodalmi műhöz, a Himnuszhoz kapcsolódik.

 

Figyelemfelhívás:

Új fa nő a blogvadonban. Dunántúli, ha nem is mandulafa. Kínálja majd friss termését, de gyökereiben, lombjában őrzi korábbi gyümölcseit is, amelyekből néha – a változatosság kedvéért – válogat. Lesznek köztük verselmények, amelyek nem biztos, hogy versélményekké válnak, lesznek szatirikus írások, többnyire kisebbség- és nyelvpolitikáról, lesznek visszamlékezések évtizedekkel ezelőtti élményekre (s ezekben igyekszem megőrizni nyelvjárásomat), de megfogalmazódik vélemény aktuális kérdésekről is.

Elérhető: pannonicus.blog.hu

1 hozzászólás

#1 Kovács István 2020. 03. 20. 10:43:03

“1935. február 28-án fejezte be Elias Lönnrot, a Kalevala megalkotója az ún. Régi Kalevala előszavát.”
Kérem a „szerkesztőt” – javítása, legyen szíves a dátumot – igen kínos, hogy idestova majd egy hónapja ez a – nyilván elírás – szerepel a cikkben.
Arról, hogy mi is a „Kalevala” – arról talán ma már értelmetlen vitát nyitni, hiszen az, aki a szkíta – hun-magyar mondakört, és az annak 19. irodalmi feldolgozását ismeri, az pontosan tudja, hogy hová is kell, hogy helyezze ezt a „művet”.

Új hozzászólás