Valamennyi az ember képes felére, azaz az arcára utal. A pofa eredetileg az emlősállatok ábrázatát jelölte, de valaki átvitte az emberre. A névátvitel neve: metafora. Mivel állati tulajdonságot viszünk át emberire, zoomorfizmusnak is nevezhetjük. Így lesz az állatból ember? A pofából alakult a pofázik ige (azt jelenti: beszél, felesel). De eredetileg a pofáz is csak állatra vonatkozott. Pl. a kutya bepofázta (mohón felzabálta) az ételt. Ma már csak az ember pofázik. Az emberre vitt pofa eleinte csak az arcot jelentette, később magát az egész embert.

Az arc jelentése is kiterjedt. Ez pedig egy másik nyelvi jelenség, rész-egész névátvitel, vagyis a metonímia. Az arc mint rész vonatkozik az egészre. Változatosak az emberi arcra vonatkozó szavak. A jóképű ember arca lehet ilyen: baba, babaarcú, cuki pofa, csini, jó bőr, simított, vadi. A pirospozsgás arca ezt mondhatják: alma, bazsarózsa, borvirágos, érett, láng, paprika, paradicsom, piroska, vöröske. A sápadt arcú – külön írva! – pedig ilyen lehet: éretlen, falfehér, haloványka, hervadt, hipóreklám, meszes, pátyuli, saláta.

És milyen a csúnya arc? Álarcos, bányarém, rém ripacs, sivatagos, szörnyella.

Fiatalok (tanítványaim) tárgyalják a szombat esti bulit: „És akkor megjelent a dizsiben egy új arc”. Persze, tudom, mi a dizsi, azt jelenti: diszkó. Azt is tudom, hogy az arc embert jelent, s amennyire megfigyeltem: férfit. Érdekes, ha egy szót fölkap a divat, akkor könnyen alakul ki körülötte szócsalád: „Gergő egész éjjel arcoskodott”. Az arcoskodik olyasmit jelent, mint: henceg, fennhéjázik, „teszi az eszét”.

Azután ezt hallom: „Jó hely volt, mások nem nagyon arcoltak”.

Ez pedig már az arcoskodik rövidebb változata. A fiatalok lefordítják nekem, élvezik, hogy jegyzetelek. „Az arcol azt jelenti, hogy kevesen villogtak, azaz villantottak”.

De mi az a villantás? „A villantás egy eszközzel lehetséges. Ma ilyen az okostelefon, korábban a színes kijelzős mobil, a kamerás mobil volt ez. Tehát ez a villantás, ezzel lehet villantani…” Szóval az okostelefon ma a villantás, foglalom össze. „Igen, az okostelefon, amit sokan bután használnak.”

És folytatódik az oktatás: „Aki arcoskodik, arcol az henceg”.

Vannak azután külfönféle arcok: „A partiarc, nagyon jó arc, ha azonban túlzásba viszi, akkor antipartiarc, sőt antipartifész”.

Milyen az antipartiarc? „Az antipartiarc játssza az agyát, tönkreteszi a bulit, megöli a partit.”

És mi van akkor, ha sok jó arc jön össze? „Ha sok jó arc van, az kész arconpörgés!” Szerencsére kevés antiparc volt, ezért jól érezték magukat a fiatalok. Zajlott az arconpörgés. Bár az esti filmelemzésen még ásítoztak, utána hajnali ötig jó érezték magukat a buliban, körben, csoportosan táncoltak (felkérés nincs), most pedig élménybeszámolót tartanak. Oktatási célból megkérdezem tőlük, hogy ugye az italukat soha nem hagyják magában az asztalon, mindig marad mellette ismerős. „Persze, hiszen folyik a cápázás!” Az meg mi a csoda? „Hát sok ilyen antipartiarc megissza az otthagyott italt.” Én nem ettől féltettem őket. De hiába, csak másképp pörög-forog az agyuk, meg az arcuk.