Nincs nagyobb csoda, mint a gyermek. A születése, fejlődése, növekedése naponta új és új meglepetéseket hoz. Olyan élmény, amely semmi mással nem pótolható. Fokozza az érzést az unoka. Az ő életének alakulása elsősorban a szülei gondja. Nagyapának lenni kevesebb felelősség, egyre több élvezet.

A nyáron, nem sokkal azután, hogy bulizni hívott régi haverom, a halál (hátha nála maradok), megszületett első unokám, Júlia. A kis jövevény érkezése annyira meghatott, hogy elnézést kértem a türelmetlen kaszástól, és elhalasztottam a találkozót. Az élet mint ügyes anyós, lefőzte a halált, és ráadásul kihozta belőlem a futurista költőt. Lányommal, az újdonsült anyukával állandó kapcsolatban vagyunk, így rendszeresen kapok képeket a baba mindennapjairól. A felvételekhez fűzött alkalmi költeményeimből nyújtok át néhány szokatlan fogalmazású meghatározást az olvasónak.

Minek nevezzelek, azaz hányféle baba ez a baba?

A csillagfényes sokszor elalvó iciri csibe baba, a tökéletes mókusvirág kómaművésznő baba, a nyöszörgő és üvöltő rózsaszál aranyhalacska baba, a néha elalvó gyémánt szöcske rotyogó hurka baba, az átmenetileg édesdeden alvó nyűgicica baba, a lángos-hurka-kolbász osztályon felüli százcsillagos baba, az esti sétában teljesen kimerült három hetes nagylány öntudatosan alvó baba, a nyitott szájjal elégedetten beájuló legcukibb anyukáját kikészítő liliomszál baba, az ártatlan nem kell cumi szundi áldott baba, a korai punk jóllakott korszak baba, a meglepően jól viselkedő okosan érdeklődő szépség baba, a babakocsiban még nevető aztán üvöltözgető bájos sétababa, a gyémántragyogású egyre többet mosolygó reggeli baba, a nem lehet betelni vele mézcsepp baba, a cukorfalat felébredős nyöszörgő és ordító baba, a hol zokogó, hol mosolygó tragika komika naiva bájgombóc baba, világszép nádszálkisasszony világszám baba, cuki édes fehér apróság baba, az éjszakánként gyötrődő ordító bogárka gyönyörű baba, pici pelusos drágakő két hónapos veterán baba, a csibészesen álmában mosolygó csodaszép kópé baba, a világ legszebb arcocskája enyhe zöldben fürdés utáni baba, a tündér mosolygós friss nem hisztiző gyönyörű baba, a csodálatos sportos szerelést viselő új babakocsiban rugizó eiőa-eiőa beszélő baba, a mindenre válaszoló aoá eiő aeő csevegő büfiélet baba, a friss és vidám rugiban viháncoló katicás ragyogó baba, a forgó alakzatokat csodáló és nekik magyarázó éae éaeő baba, pelenkás nevetős rózsaszín kismanó csak gyönyörű tud lenni baba, az új és új területeket meghódító tökéletes három hónapos dáma és ágyon hasaló kíváncsi nevetős szépség baba.

És persze az anyukáját sem kímélem költői soraimmal, ezekből már csak egyetlen ízelítő: ő a drága kimerült büfiztető a világ legjobb anyukája anyuka, aki a nemsokára előkerülő festményen szerepel: A legszebben nevető anyuka a tejet dicsőítő zseniális babáját eteti, Leonardo da Vinci eddig ismeretlen képe.

Továbbá jelzem, hogy az Irodalomtörténet filológia rovata hamarosan közli Kassák Lajos Babakocsiban repülő fehér napsugár című, kiadatlan költeményét és Kosztolányi Dezső A pelenkázóra rárepült a legszebb fehér pillangó című, most felfedezett impresszionista versét.

Boldog karácsonyt mindenkinek!