Ha István a neve, becézzük-e Istvánkának? A költőt, a tanárt, a politikust, ha hölgyről van szó, költőnőnek, tanárnőnek, politikusnőnek tituláljuk. Férfi társára mondjuk-e, hogy költőférfi, tanárférfi, politikusférfi? Ártatlanul mindennapi apróságok ezek, de érdemes ésszel is, szívvel is tudomásul vennünk őket: a nyelv efféle férfiközpontúságában képeződik ugyanis le a beszélők társadalmának férfiközpontúsága. A patriarchális grammatika hagyomány, melyért nem tartozunk felelősséggel. De a hagyomány jelene már hozzánk tartozik. Bennünk él. És általunk változik. A nyelvi humanizmus elképzelhetetlen feminista nyelvtudatosság nélkül.
Halmai Tamás: Alfonz, a barátom. Korrektorglosszák című kötete megrendelhető az e-nyelv.hu könyvesboltjában.
A könyvről megjelent ismertetések: Grétsy László: Halmai Tamás korrektorglosszái (Édes Anyanyelvünk, 2018/4. 18.), Minya Károly: Korrekt troll. Felszabadulni nyelvhasználati kétségeink és kötöttségeink alól. (Magyar Idők, Lugas, 2018. szept. 15. 15.)
Fura, hogy pl. a németben ez az izé, ez a feminista nyelvtudatosság vagy mi, pont azzal kezdett megnyilvánulni, hogy kényszeresen odabiggyesztették minden foglalkozásnév után, hogy /-in.
Amúgy meg gyerekkoromban, amikor ez a fenti izé még nem harapózott el, hetesként vagy úgy jelentettünk óra előtt, hogy „tanárnőnek tisztelettel jelentem”, vagy úgy, hogy „tanár úrnak”.
Rég hallottam ekkora badarságot, mint a tisztelt szerző úr utolsó mondata.