Skip to main content

Hol lakik a hatodik érzék?

- 2018. 09. 15.

Kaunasban állunk, hihetetlen dugóban, a Nemunas (Niemen) sztrádahídjától néhányszáz méterre. Életemben vagy negyvenszer átkeltem ezen a hatalmas völgy- és folyóhídon, még a régi kétsávos korszakban is, most viszont hatsávnyi modern és tömény reménytelenség az egész. Meg se moccanunk, s nem éppen ifjú kocsink hűtővize is tiltakozni kezd. Az öreg róka rutinjával, némi forgalomszervezéssel kievickélek valahogy a fűcsíkra, s onnan a közeli lehajtón egy parkolóba. Megmenekültünk, legalább nem robban fel a hűtő, és végre behunyom a szemem is kicsit, elvégre 1100 kilométer van a hátunk mögött. Mikor újra kinyitom, még mindig terebélyesedik a káosz, a parkoló melletti kisútról is újra és újra próbálnak felhajtani a sztrádahídra – sikertelenül.

Bár másik átkelő a sztrádahídról, mely erősen kívül esik a történelmi Kaunason, nem látszik, és a GPS-ek áldásaival sem mérgezem magam, hirtelen belső sejtésem támad. A kis úton, a vesztükbe igyekvő autókkal ellenirányban megindulok. Lehetetlen, hogy ne legyen valami utacska, ösvény, ami elvisz egy másik hídhoz, mormolom magamban. Jó tíz percig megyünk, valóban egyre kanyargósabb, egyre kisebb utakon, kültelki házak, majd düledező fészerek mellett, rég elhagyva a város tábláját is. Elérjük egy erdő szélét. Lányomra pillantok, visszaforduljunk-e? Határozottan, tagadóan ingatja fejét, dehogy is fordulunk, ha ez volt a belső sejtésem, ahogy az észt mondaná a „gyomorérzékem mondta meg” az irányt, akkor azt követni is kell. S lám, pár perccel a kétség első komolyabb jelei után, pár kilométerrel odább újra beérünk egy külvárosi kerületbe, hogy jó tízpercnyi folyószag utáni kanyargással megleljünk egy hidat, melynek végén egy csúcsidős óvárosi kaland, újabb híd, újabb kanyargások, hogy végül bő órás tekergés után tán tíz kilométerrel keletebbre elérjük a Riga felé (is) vezető autópályát, amelyre alapesetben a sztrádahídon is kijuthattunk volna. Azon viszont még mindig áll a forgalom…

Megmagyarázhatatlan belső sejtés, hatodik érzék vezetett? Nem tudom, ám biztosan rég nem lenne már ilyesmi bennem, ha behódoltam volna a tájékozódási stratégiát és városstruktúrák memorizálását romboló gps-biznisznek. Hogy mi kell ehhez a hatodik érzékhez, az ezoterikusok véleménye megoszlik róla, arról meg kevesebbet beszélnek, köthető-e ez bármelyik szervünkhöz? Igaz számos nyelven számos értelmesnek tűnő orvosi cikk akad a világhálón erről, sebtében észtet, angolt és németet néztem meg. Közös bennük, hogy a bélrendszer s bélflóra hallatlan bonyolultságát bemutatva hangsúlyozzák, a bélflóra egyensúlya nemcsak az emésztés, hanem a szellemi frissesség szempontjából is fontos. A bélrendszer baktériumai nagyban képesek befolyásolni az idegrendszer működését, az agy kémiai folyamatait, sőt olyan emocionális képességeket is, amelyeket éppen a hatodik érzék gyűjtőfogalma alá szoktunk besorolni. Ha a bélflóra mikrobiológiai egyensúlya felborul, az erősen kihathat az adott élőlény agyában zajló kémiai folyamatokra, és ezen keresztül teljes viselkedésére is. Azaz talán valóban nemcsak ezotéria a hatodik érzék… Már ha igaza van az észt és az angol népi bölcsességeknek, miszerint kõhutunne ütleb ’a gyomorérzék mondja’; guts feeling, guts instinct ’ a belső (szó szerint belek) érzése, belek ösztöne’. Az angol értelmező szótárak éppen úgy magyarázzák ezt a kifejezést, hogy intuíció, vagy ösztönös megérzés, mely szemben áll a tényeken alapuló véleményekkel vagy döntésekkel. Einstein szerint az ösztönös megérzés isteni ajándék, a racionális gondolkodás pedig hűséges cseléd. Csakhogy épp olyan társadalmat alkottunk, mely a cselédet jutalmazza és feledi az ajándékot. („The intuitive mind is a sacred gift and the rational mind is a faithful servant. We have created a society that honors the servant and has forgotten the gift.”)

Az orvostudomány legutóbbi évtizedében állítólag számos kísérlet igazolta a fennebb mondottakat, azazhogy a hatodik érzék a gyomorban vagy épp az oly bonyolult és oly sok mindenért felelős bélrendszerünkben van. A közép európai nyelvek többsége megmarad(t) a semleges hatodik érzék megnevezésnél, vö. Pl. német sechstes Gefühl, lengyel szósty zmysł. Erre persze észtül és angolul is megvan a lehetőség: kuues meel, sixth sense, ám ettől még a belső rész és gyomor alapú kifejezések csodaszép példái a frazeológiában megőrzött népi bölcsességnek és intuitív tudásnak, melyhez talán a bél >belső, belső sejtés kifejezésünk is hozzátartozik! Észtek és angolok mindenesetre korán ráéreztek valamire, amit napjaink orvostudománya kísérletileg is bizonyít. Micsoda hatodik érzékük volt!

2 Replies to “Hol lakik a hatodik érzék?”

  1. Az észt és az angol mellett megfogalmazta ezt a német is. Hermann Triepel breslaui professzor 1905-ben kiadott egy remek összefoglaló munkát „Die Anatomischen Namen; Ihre Ableitung und Aussprache” címmel, amelyben az emésztőrendszer falában lévő ideghálózat ‘Bauchhirn’, ‘Bauchgehirn’ vagy ‘Darmhirn’ megnevezését is közli.
    Később dr. Alfred Fankhauser „Magie; Versuch einer astrologischen Lebensdeutung” (1934) című művében Lumbalgehirnről tesz említést, és Várkonyiéhoz sok szempontból hasonló életértelmezési kísérletében azt írja, hogy a nagyagy teljes térnyerését megelőzően ez az ágyéki agy volt a domináns, ez határozta meg a korai ember tökéletesen másmilyen (mondjuk, mágikus) életszemléletét.

  2. Köszönöm szépen az érdekes német tudománytörténeti adalékot, melyből ismét az derül ki, hogy az intuíció mindig előtte jár az experimentális tudomány eredményeinek. Intuícióra nemcsak napi cselekvéseink közepette, hanem a tudományos vizsgálódásainkban is sokkal nagyobb szükség lenne: a társadalom valóban mindkét szférában leértékeli az intuíció szerepét.

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x