– Ez kérem egy név, ételnév, ahogy Mi szeretjük. Túrógombóc tejföllel leöntve.

– Tehát akkor úgy, hogy önök szeretik.

– Igen, ahogy Mi szeretjük.

– De nem lehetne olyat kérni, ahogy én szeretem?

– Nem, mert az étel neve az, hogy ahogy Mi szeretjük. De ezt ön is szeretni fogja.

– Ebben nem vagyok biztos. Én olyat szeretnék kérni, ahogy én szeretem.

– Rendben, akkor küldjük a túrógombócot, ahogy ön szereti.

– De mi lesz a számlára írva?

– Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük. Nagy m-mel. Mert ez a neve.

– Az nem jó, mert már megállapodtunk abban, hogy a túrógombócot úgy küldik, ahogy én szeretem.

– Akkor fordítsuk meg a dolgot. Nem tudja elképzelni azt, hogy esetleg ön ugyanúgy szereti, vagy fogja szeretni a túrógombócot, ahogy mi, és akkor teljesen mindegy, hogy ön vagy mi?

– Az azért nem egészen mindegy, mert én Tóth Alfonz könyvelő vagyok, önök pedig a Tájfutó ételbár.

– Na látja, azt mondja, önök pedig, mi pedig azt mondjuk, hogy mi pedig… Tehát ön sem tudja másként mondani. Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük, ez egy ételnév, de ön vagy maga ugyanúgy fogja szeretni. Kérdezze meg a rádió Édes anyanyelvünk című műsorától, hogy helyes-e!

 – Majd megkérdezem, és biztosan egyet fognak velem érteni abban, hogy nincs helyesen írva az „ahogy”, mert a helyes az lenne: ahogyan.

 – Ahogy tetszik, bocsánat, ahogyan tetszik…

– Rendben, akkor megrendelném a Túrógombóc, ahogy MI szeretjük ételüket, de akkor, amikor kihozzák, akkor most úgy készítik-e el, ahogy én szeretem, vagy ahogy önök szeretik?

– Nem úgy, ahogy ön, hanem úgy, ahogy mi… De ez egybe fog esni az ön ízlésével.

– Tehát akkor összefoglalom: az étel a neve az, hogy Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük, nagy t-vel és nagy m-mel, de a valóságban ez mégiscsak Túrógombóc, ahogy én szeretem.

– Igen.

– Jó, de akkor Önök adócsalást követnek el.

– Hogy követnénk el adócsalást? Minden esetben az étellel együtt kivisszük a számlát is.

– És a számlán mi lesz?

– Természetesen az étel neve: Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük.

– Hát ez az.

– Mi hát ez az?

– Hát adócsalás! Önök azt írják a számlára, hogy Túrógombóc, ahogy Mi szeretjük, de kihoznak egy túrógombócot, egy olyat, amelyet én szeretek.

– Mondja, nem rendelne inkább valami mást, amivel kapcsolatban nem lenne ennyi aggálya?

– Mit tudna még ajánlani?

– Mondjuk: Madártej, a nagymama receptje alapján…

– Szeretem a madártejet, érdekelne is, de engedjen meg egy kérdést. Kinek a nagymamájának a receptje alapján? Az önöké vagy az én nagymamám receptje alapján? És önök honnan tudják, hogy milyen receptje volt a nagymamámnak? Csak nem nyomoztak utána? És mi fog szerepelni a számlán? Az én nagymamám vagy az önök nagymamája? Már elnézést, de ezeket előbb tisztázni kellene.

– Inkább ajánlanék önnek egy csak most kedvezményes ételünket: Kemencében sült mákos guba vanília sodóval…

– Nagyon szeretem a mákos gubát. Ez érdekelne. De megenged egyetlenegy kérdést? Milyen kemencében sült? Búbosban? És mi az a sodó? Mert a borsodót ismerem, de így önmagában, hogy sodó?

– Tudja mit, küldenék Önnek egy gesztenyepürét, ingyen, ez a cég ajándéka…

– Nagyon köszönöm, hogy ilyen előzékenyek, de mondja csak: a számlán mi fog szerepelni: gesztenyepüré vagy gesztenyepüre, mert ez nem egészen mindegy, hiszen néha egy ékezeten múlik valaminek a lényege. Tudja, egyszer elfújta a szél az ékezetet Szárról, lett is belőle mai napig tartó galiba…

Valós ételnevek alapján a jelenetet előadta: az Édes anyanyelvünk (korábban Tetten ért szavak) szerkesztősége.