Skip to main content

Himnusz a Szent Kereszthez Venantius Fortanatus 6. századi hangján

Blankó Miklós - 2018. 05. 20.

A művek keletkezésének okát az adta, hogy Radegunda 569-ben Iustinus császártól azt kérte, küldjön egy darabot Krisztus keresztjéből a poitiers-i kolostor számára. Az ereklyét megkapták, és ünnepélyes keretek között hozták a városba. Radegunda kérte meg Fortunatust, hogy írjon dicshimnuszt a Szent Kereszthez.

Venantius Fortunatus egy üvegablakon. Forrás: hymnary.org

A legkiemelkedőbb himnusznak a hatodikat, a Vexilla regis prodeunt kezdetűt tartják, ebben a versében látszik, hogy a költőnek a „kisujjában van a versírás teljes technikai arzenálja éppúgy, mint a biblikus teológia tudománya.” (Gábor, 2011. 27.). A himnusz jambikus dimeter sorokból áll, nyolc versszakos, egy versszaka pedig négy sorból áll. Felépítésének újszerűségét a szimmetria adja: 3, 1, 3 és 1 versszakból álló egységek követik egymást. Az első rész Krisztus szenvedését foglalja magába: „Itt függ a véres áldozat, / ki a megváltás ára volt.” A második szerkezeti egységben Dávid király jóslatát közli, melyben Krisztus sorsát jövendöli meg: „»Fájáról kormányzand az Úr!«” Ez a sor a 95. zsoltár 10. versében lelhető fel, bár ott nincs utalás a keresztre, de a középkori irodalmi hagyományba így került be ez a prófécia. A harmadik rész magát a Szent Keresztet mint ereklyét dicsőíti: „Te áldott, kinek ága közt / a világ Kincse lebegett.” Az utolsó részben pedig Krisztus szenvedésének csodáját regéli el: „Üdvözlégy oltár s áldozat, / melyen a dicső szenvedés / esett: az Élet halt halált / s holtával adott éltet.”

A vers szerkezeti felosztása. Saját ábra.

A szerkezet teljesen felbontja az időrendet. A legrégibb esemény, a dávidi jóslat a második szakaszba került. Ezt időrendben az első szakasz követné, amely Krisztus szenvedéstörténét meséli el, majd a jézusi lét csodáját összefoglaló negyedik szakasz következne. S végül jönne csak a Szent Keresztet méltató harmadik egység. Az időrend felbontása poétikai eszköz, az olvasóban az események nem időrendszerű váltakozása feszültséget kelt, és arra készteti, hogy maga találja meg a kohéziót. Ugyanakkor ez a szerkezeti felépítés keretet is ad a műnek: a himnusz Krisztus keresztútjával kezdődik, és az ő életművének egyfajta értékelésével fejeződik be.

A himnusz címzettje a kereszt, de valójában ez egy metonímia: Krisztust szólítja meg és dicsőíti Fortunatus. Szép költői kép zárja a verset, Jézus mint élet „halt halált / s holtával adott életet”. Ez a szójáték az eredeti, latin változatban is jól érzékelhető: „Qua vita mortem pertulit / et morte vitam reddidit!” Jézus Krisztus halálának tehát megadja az értelmet: halálával új életet adott az emberiség számára.

Itt kell megemlíteni, hogy a szentkereszt-himnuszt Babits Mihály ültette át magyar nyelvre. A költőóriás figyelme a budapesti bölcsészkari évei alatt fordult a latin költészet felé (magyar–francia, majd magyar–latin szakos lévén), amely költészetének főként az első szakaszát hatotta át.

Venantius Fortunatus az első középkori költő – olvashatjuk a Világirodalmi lexikonban. A megállapítás valóban elgondolkodtató, hiszen Fortunatus még a 6. században is „fennkölt latinsággal” írt, mégis túlszárnyalta az antik örökséget, nem feledkezett meg a vergiliusi mintáról, de nem hagyta, hogy az alkotásban korlátozza az antik eszmékhez való túlzott igazodás. Nemcsak témájában (kereszténység), hanem a versformában (hangsúlyos verselés) is új kapukat nyitott meg az európai költészetben. A középkori és reneszánsz irodalomban az ókori szerzők mellett már Fortunatus is igazodási pont, etalon lett.

 

Venantius Fortunatus himnusza a Szent Kereszthez

Király zászlói lengenek,
villog titkával a Kereszt,
melyre húsban függesztetett
aki minden húst alkotott.

Szögekkel verve tagjai,
kinyújtva lába és keze…
Itt függ a véres áldozat
ki a megváltás ára volt.

A lándzsa szörnyü vashegye
itten sebezte, és a seb
vérre és vízzel csöpögött,
lemosni bűneink sarát.

Így tell be mit Dávid király
hív verse egykor énekelt
hirdetvén minden nép között:
„Fájáról kormányzand az Úr!”

Óh fényes és dísz-terhü fa,
királyi bíborral veres,
méltó törzsről választatott
hogy érintsd szent-szent tagjait!

Te áldott, kinek ága közt
a világ Kincse lebegett,
te lettél teste mérlege
s a poklot megrabolta fád.

Szent kérged illatot lehell,
ized nektárokat legyőz;
ezer gyümölccsel boldogan
tapsolnak győztes karjaid.

Üdvözlégy oltár s áldozat,
melyen a dicső szenvedés
esett: az Élet halt halált
s holtával adott életet!

 

(ford. Babits Mihály)

 

Felhasznált irodalom:

Adamik Tamás: Latin irodalom a kora középkorban (6–8. század). A keresztény Európa születése. Pozsony, 2014.

Amor sanctus. Szent szeretet könyve. Középkori himnuszok latinul és magyarul. Ford. és jegyz. Babits Mihály. H. n., é. n.

Gábor Csilla: Az Alter Orpheus himnuszai a szent keresztről. In: Újrateremtett világok. Írások Cs. Gyimesi Éva emlékére. Szerk. Balogh F. András–Berszán István–Gábor Csilla. Budapest, 2011. 24–31.

Magyar katolikus lexikon. 14. kötet. Főszerk. Diós István. Budapest, 2009.

Riché, Pierre: Oktatás és művelődés a barbár Nyugaton (6–8. század). Ford. Ádám Anikó–Sághy Marianne. Budapest, 2016.

Sághy Marianne: Népvándorlás, multikulturalizmus. Rubicon, 2016, 1. szám. 58–67.

Világirodalmi lexikon. 3. kötet. Szerk. Király István–Szerdahelyi István. Budapest, 1975.

 

 

2 Replies to “Himnusz a Szent Kereszthez Venantius Fortanatus 6. századi hangján”

  1. Az iskolában azt tanították, hogy az antik művészethez képest a középkoriban háttérbe szorul a testiség. Ez a himnusz azonban nem szűkölködik húsban, vérben, sárban és sebben… Inkább markáns ellenpontja a test ókori dicséretének, mintsem elhallgatója. Gyönyörű, de rettenetes.
    És bár keresztény, felsejlenek benne az ősi eredetmítoszok is: az Élet halt halált s holtával adott életet.

  2. Sík Sándor fordítását lényegesen kifejezőbbnek és lendületesebbnek tartom, mint Babits Mihályét.

Your Email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

x