Az történt most is, amit más esetben is tapasztaltam már, hogy a többszöri megtekintés átszínezi az addig ártatlannak tűnő mozzanatokat, és a félreérthető kijelentésekből valóságos erotikus motívumsor bontakozik ki. Különös fejlemény egy lányregényben! Lássuk csak, miféle pikáns nyomokra bukkanhatunk mind a könyv, mind a filmváltozat cselekményében.
Amikor Vitai Georgina leadja világi holmijait, és beöltözik a Matula egyenruhájába, személyes tárgyait elveszik tőle. Még a fogkeféjét is, mert – a regény szövege szerint – „a fogkefe nyele meg meggypiros”, a filmben pedig még egyszerűbb indoklással: „piros a nyele”. Mire gondolhattak vajon a szemérmes szolgáló testvérek, hogy istentelennek, pajzánnak tartották, ha piros nyelű fogkefe van a fiatal növendék szájában?
A püspök látogatásakor az osztály lebukik a dupla dolgozatokkal. Kis Mari állítja, mindenkit ki fognak csapni, ám Gina úgy véli, mindenkit kicsapni mégsem lehet. Torma Piroska, az igazgató unokahúga a könyörtelen intézeti szigor mértékét a következőképpen ecseteli: „Az én nagybátyám, ha bűnön kapja rajta magát, még saját magát is kicsapja”. A gyermeklelkű Piroskának nyilván sejtelme sincs arról, hogy az iskolai vonatkozáson túl mit jelenthet még, ha a férfiember önmagát kicsapja.
Az intézet steril légkörét egyetlen érzéki mozzanat borzolja, bár szinte észrevétlenül. A közösen töltött szentestén Gigus tanárnő egyszer csak elköszön az áhítatos társaságtól, és elvonul az ügyeletes szobába, a telefonhoz, mert interurbán hívást vár. Utána is bámulnak valamennyien, teszi hozzá az elbeszélő, mert volt a tanárnő arcán „valami nem a Matulába illő ragyogás”. Amikor Georgina véletlenül megpillantja őt a telefonbeszélgetés után, rögtön megérzi a „szép, karcsú, barna fiatal nő” átszellemült viselkedésén, arcán „a boldogok titkos mosolyával”, hogy férfival beszélt, és férjhez fog menni, mert most, ma este a kagylóba búgva kacérkodott valakivel. „Mit tudja azt a telefonközpont, mennyi örömet adhat az az egy szál telefondrót.” Különösen, ha a vágyakozó párok bizalmas dolgokat suttognak egymásnak, és a hangok változásából következtetnek arra, hogy mit is csinálhat a másik.
Sikamlós kérdés, hogy a Matulában tiltott saját hálóinget Torma Piroska a mértani testek közül miért épp a rombuszba akarja belegyömöszölni? Persze, mert annak lejár az egyik oldala, de köztudottan rombusz alakú a női nemi szerv vázlatos rajza is. Ginának szintén – mint a regényben olvasható – „a Torma rombuszába” kellett volna eldugni a szépítőszereket és egyéb cifraságokat. Nem okvetlenül égbekiáltó feltételezés, ha eszünkbe jut, hogy a rombusz űrének kitöltésére irányuló szándék nem csak a megfelelő rejtekhelyre, hanem a lányok kielégítetlenségére is utal.
A naiv bakfisok természetesen önfeledten beszélnek és cselekednek, az viszont nem lehet minden tudatosság nélkül, hogy a történet elbeszélője egyértelműen kétértelmű kijelentéseket – mondhatni – ad a szájukba. Nahát!
Hol van ez a kis város? vagy kisváros?