Nyelvi tünete az idegenszerűségek megszaporodása. Az anyanyelv háttérbe szorulása a kifinomult, érzelmi gondolkodás visszaszorulásával jár együtt. Kommunikálni sokféleképpen lehet, idegen nyelven, mutogatással is, de mély gondolatok közlésére elsősorban az anyanyelv alkalmas.

Multikulturalitás, hagyományvesztés. A színesség, a változatosság vonzó. A kulturális sokféleségből fakadó inter- vagy multikulturális tapasztalat kevés, kommunikációja hiányos. A netnemzedék nem kötődik erősen, számára nem elsőrendű összekötő kapocs a hagyomány, haza. Könnyen vált, vándorol. A kultúra és kultúraátadás alapja a hagyományismeret, például olyan részterület, mint a honismeret.

Vallástalanodás. A vallás keretet ad az ember életének, a hit megnyugvást. Feltűnő a fejlett társadalmakban a hagyományos (történelmi) vallások térvesztése, helyükön különféle valláspótlékok, függőségek, Németh László találó kifejezésével „élvezetvallások” megjelenése. Érzékelhető jelenség, a keleti vallások (buddhizmus, hinduizmus) iránti érdeklődés növekedése.

Megúszás. Az intenzív technológiai késztetettség, a folyamatos bekapcsoltság megakadályozza az elmélyülést. Gyorsan legyünk túl egy nehézségen, konfliktuson, tanuláson, tantárgyon. A kapcsolatproblémák is ebből fakadnak. A kor jellemző állapota: a társas magány. Pedig nem lehet megspórolni a befektetést, a tanulást, a megküzdést. A tanulás, a munka sokszor nehéz, élvezhetetlen, és ezt rendszerint nem valljuk be. Nincs hosszú távú befektetés. Csak az fontos, értékes, ami gyorsan hasznot hoz. Szinte minden egyetemista dolgozik, de nem föltétlenül a megélhetésért, hanem divatos cuccokért, legújabb kütyükért, parttalan fesztiválozásért.

Megosztás. Folyamatos kapcsolatigény. Dokumentálás, öndokumentálás (szelfizés: önképtúltengés, nárcizmus, exhibicionizmus), helyzetjelentés („R. most boldog”), megosztás, lájkolás (késztetettség a visszajelzésre). Közlési vágy empátia és tolerancia nélkül.

Gyermeklét. Nemzedékjellemző kifejezések: mamahotel (Bíró Barna terminusa), papabank. Nincs kitartás, vállalati hűség (lojalitás), kevés az együttműködési szándék, a csoportmunka iránti elkötelezettség. A munkahelyen is folyamatos a munkával nem összefüggő mobil- és internethasználat.

Bolyongás, útvesztés. Fő jellemző: az állandóan kereső ember. Értelemszerűen, aki állandóan keres, az nem talál…

Digitális túlterhelés. „Ahhoz, hogy az ember kreatívan tudjon gondolkodni, szüksége van arra, hogy az agya tároljon bizonyos információt. De a mostani információdömping a kreatív gondolkodást gátolhatja is. (…) Az emberré válás után évezredeken keresztül párhuzamosan nőtt az agy befogadóképessége, kapacitása és a feldolgozandó információ mennyisége. Mára a párhuzamos ollóvá nyílt szét. Az emberi agy felvevőképessége biológiai okból nem tud gyorsabban nőni. Mivel minden emberi kapacitást leköthet a külső információk befogadása, nem tud figyelni a belső világra, amely az évezredes kulturális örökség hordozója. Nem érzékeli a lélek hangjait, nem figyel kellőképpen az erkölcsi-etikai normákra, a szűkebb és tágabb közösséget megtartó érzelmekre. Így pedig nem válik okosabbá, bölcsebbé.” (Freund Tamás, 1999)

Virtuális és kiterjesztett valóság. A valóságszimuláció, a „teremtett világ” fontos emberi jellemzőnk, az új technológiák egyre agyafúrtabb új világokat képesek teremteni. A számítógépes játékok virtuális világán túl megjelent az augmentált, azaz kiterjesztett valóság.

Gyakorlati szaktudás és szakmák presztízsének elvesztése. Megszűnt a barkácsolás, nincs megfelelő szakértelem a kisebb házi munkák elvégzéséhez, kiment a divatból a kötés-horgolás, varrás, és sok esetben az otthoni főzés tudománya.

Sokasodó pszichológiai problémák. Önkontrollproblémák, szorongás, frusztráció, fóbiák, autizmus, (életmódproblémákból fakadó) beszéd-, olvasási és írászavar. „Csendes” és nem csendes „megzavarodottak” a nyilvános térben. Következménye: fokozódó erőszak, kiterjesztett öngyilkosság és robbantásos merénylet (terrorizmus).

Stresszoldás és terelés. Nagyfokú a stressz. A legjellemzőbb stresszoldás: a sportolás, zenehallgatás, „lelkizés”. Az elfojtás vagy terelés tagadásban, hárításban ölt testet (Faragó 2019b: 43). Egy 2015-ös magyarországi, ún. z-generációs, egyetemisták körében végzett vizsgálat kimutatta, hogy a digitalizáció egyre nagyobb stresszkezelési problémákhoz vezet. Kiderült, hogy az egyetemisták kb. 5-10%-ának komoly, további mintegy 9%-nak részleges gondjai vannak a stresszkezeléssel. A folyamat hosszú távon instabilabb lelkiállapothoz, mentális betegségek kialakulásához vezethet. „Azok a kvalifikált munkavállalók, személyek, akik karrierjük során felelősségteljes munkát vállalnak, tudásuk révén nagy veszélyt jelentenek a társadalomra, ha mentális állapotuk nem kielégítő. A történelemben sokszor bebizonyosodott, hogy ha a befolyásos emberek súlyos mentális zavarokkal küszködnek, veszélyt jelentenek az egész világra.” Sötét jóslat: „a 21. század tele van potenciális veszélyforrásokkal. A mostani egyetemisták, elégtelen stresszkezelésük miatt szintén kisebb-nagyobb kárt képesek okozni a társadalomnak. Egyesek a munkahelyükön hoznak érzelmi, elhibázott döntéseket, amelyek mások sorsát pecsételhetik meg, míg megint mások talán épp a III. világháborút robbanthatják ki téves eszméik miatt.” Mit lehetne tenni? „Ezeket most kell megelőzni; tehát a feladat adott: segíteni kell mindazokat, akik számára a stresszkezelés nem egyszerű feladata, ugyanakkor magasabb státuszú, felelősségteljes pozíciók esetében már nagy figyelmet kell e jellemvonásnak fordítani, mivel emberi élete boldogsága vagy kínlódása múlhat rajta.” (Faragó 2017b: 47.)

***

A digitális vagy technokulturális társadalom, avagy posztmodern élménytársadalom a gyorsuló technológiák következtében a sokasodó élmények mellett mentális, testi problémákkal van telítve. Minden jel szerint evolúciós megszaladás történik, ami a biológiai, majd kulturális evolúció meghaladását jelenti. Az új evolúciós fázis talán a tervezett vagy intelligens evolúció nevet kaphatja. Az ember alapvető viselkedési komponensei változatlanok (csoport, akció, konstrukció). Ám ezek radikális átalakulása (felszámolódása?) kezdődött el a modern technológiák világában. Esetleg minden marad a régiben, csak legfeljebb új megjelenési, kifejeződési formát ölt, s az ember túléli. Ebben bízik az emberiség. Az antropológus azonban nem dughatja homokba a fejét. Az evolúciós megugrás új stratégiákat követelhet meg. Csak a jelen, idősebb generáción múlik, hogy képes-e a hagyományos, emberi tapasztalatokat átadni, hogy a változásoknak ne legyen drámai következménye.

Az illusztrációk Várhelyi Csilla Kor-Képek ciklusának darabjai.

Irodalom:

Faragó Péter, 2017b. A stressz szerepe a magasan kvalifikált, Z-generációs fiatalok életében. Valóság, 2017/3. 24—48.

Freund Tamás, 1999. A nyírfaaraszoló lepke és a jövő reménye. Freund Tamás agykutató akadémikus tanárairól, kötődéseiről és a tudomány kihívásairól. Osztovits Ágnes interjúja. Magyar Nemzet, 1999. december 24. 19.