Makkai Ádám költő és nyelvész, Jézus és a démonok imája című versének egy részlete

…És akkor a démonok meglátván az Úr Jézust

felismerék, hogy Ő az Istennek Fia, a Megváltó,

eszelősen rohanni kezdének,

karjaikkal vadul hadonászván és köpdösvén,

eltorzult arccal és iszonyú hangokon visítton-sivítvást

ekként rikoltozának:

„…mert hogy mostantól mindörökké

a gyilkosoké és a terroristáké minden ország, a hatalom

és a dicsőség az uzsorabankároké, soha senki embernek

fiát a Gonosztól meg ne szabadíthassa!

Dühöngjön-dübörögjön hát a kísértés –

mi visszük ebbe az embert!

Mivel senki soha senkinek semmit

megbocsátani nem tud, hát ne is akarjon,

s ne legyen sem földi sem földöntúli hatalom,

mely megbocsáthatna az embereknek!

A mindennapi kenyérmorzsát az irigység, a dögvész,

a nemzeti, faji és osztályharc kereszttüzében

a gyűlölet potyogtassa véres sárba a koldus gyermekek kezéből!

A földön csakis a kétarcú Sátán, Lucifer és Ahrimán

akarata érvényesülhessen – mint ahogyan a mennyekben

se valósuljon soha meg az átkozott Isten akarata!

Őnéki nincsen országa, el tehát sose jöjjön,

káromkodásra tanítjuk vele az embert,

mert Őistensége már régesrég kihalt a mennyekből,

ahol nincs is, nem is lesz, és sosem is létezett,

mert mindenki elfelejtette Arkangyalaival egyetemben…”

Befejezvén a Hegyi Beszédet, meghallá ezt akkor az Úr Jézus,

Istennek Fia, A Megváltó, és ahogy szeliden lépdesne

göröngyről göröngyre, iszonytól émelyeg vala, lávaként dőlt a könnye.

Fekete tölcsérként örvénylett, zúgott a káosz:

„Ezt kell most megfordítani!” – így szólt hát magához,

„ezt kell most beszívni, megemészteni s átfordítani valóra,

lenyelni a vihart s átgyúrni szellemi-lelki ennivalóra,

hogy élhessen az ember!

Démon-ködöt kell falnom csonttörő kínok közt…

Keresztfán… tudom, hogy meg kell halnom…

Keserű ez a pohár – bár elmúlna! – Atyám! Súgom és ordítom:

Sátánnak imáját én most megfordítom!”

 

Halmai Tamás Prométeusz evangéliuma

Ha Jézussal a kereszténység / elhalt volna / most jobbik részünk helyett élnénk?

a szomjazónak mit adhatna ma / Prométheusz / evangéliuma?

mit üzennének a rómaiak / egy még rómaibb / európainak?

józanabb lenne? emberibb? / vagy angyaltalanabb / az angyalnál szabadabb akarat?

ha nem szószékről szállna fel a szellem / hinne a test / a test nélküliekben?

lenne már szárnyunk? szívünk? / vagy lenyesve? kivágva? / s esélyünk egy világosabb világra?

mi lenne? mi lett volna? / ha se kereszt se dogma / se térítők se missziók

se elkárhozni milliók / se ikonok se gótika / se glória –

mi lett volna ha… más lett? / létünk merő / feltámadás lett?

új ember született belőlünk? / krisztusarcunk / végre előtűnt?

vagy Jézussal a kereszténység / elhal folyton / mielőtt feleszmélnénk?

és hinni is már csak Isten hajlandó? / de akkor miért halhatatlan / minden halandó?