Az egy évvel korábbi állapothoz képest a növekedés: 2100. A nyelvvizsgáztatók, nyelvtanárok újabb állami támogatásokat és nyelvoktatási koncepciókat várnak. Holott a probléma egyszerűbb: a feje tetejéről a talpára kellene állítani a nyelvtanulást. A kuriózumnak számító, túlbonyolított, túlgrammatizált magyar nyelvvizsga-rendszert meg kellene szüntetni. Gyakorlati, elsősorban az alapszintre koncentráló nyelvtanítást kellene bevezetni. (A közép- és felsőfok már legyen az egyén döntése.) És az sem biztos, hogy minden egyetemen meg kellene követelni az idegennyelv-tudást. Példaként: a bölcsészkarokon, nemzetközi, kereskedelmi stb. szakokon akár több nyelvvizsga is elvárható, de óvónőtől vagy agrármérnöktől nem biztos, hogy meg kell követelni egy középfokú nyelvvizsgát. Miért ne lehetne ezt az egyetemekre bízni?
A kormány „diplomamentő” programjával kapcsolatban érkezett egy, a gyakorlati szempontokra figyelmeztető hozzászólás:
Tisztelt Szerkesztőség!
A nyelvoktatás örökzöld téma, látszik ez a kormány új koncepciójából. Első olvasatra kiválónak tűnik, hogy ennyi pénzt szán a kormány a középiskolások nyelvoktatásának fejlesztésére. De felmerülnek kétségek is. A külön nyelvóra ötlete kiváló, csak semmi új nincs benne, ezt az „átkosban” szakkörnek hívták. A nyelvszakos hallgatók mint tanárok, ez se rossz ötlet, elméletileg, a gyakorlatban azonban nem tudom, hogy működik majd. A tanár szakos egyetemisták gyakorló tanításon vesznek részt, ez a képzés része. Akkor ez az elképzelt feladat valamilyen kereseti lehetőség lenne? És mikor? A délután megint csak kiváló ötlet, csak az a baj, hogy az egyetemista délután is jár egyetemre, tehát nem olyan egyszerű időpontot találni. Nagyon szép, hogy felsőoktatási intézmények pályázhatnak (ezért nem is értem, a diplomamentő akcióban miért pályázhattak nyelviskolák, ahol sokkal logikusabb lett volna, ha az egyetemi még megmaradt lektorátusok pályáznak), de talán sokkal hasznosabb, eredményesebb lenne, ha ezt a rengeteg pénzt (6,3milliard a két pályázatra) inkább a középiskolai nyelvtanári fizetések emelésére fordítanák. Megint az derül ki, hogy semmilyen nyelvoktatási koncepció nincs, csak kapkodás, ötletelés… Nem kell jóstehetség ahhoz, hogy hamarosan kiderül, nem lesz sikeres ez a program sem, mint ahogy a diplomamentő sem volt az. Arra már gondolni sem merek, hogy az előző akció valamelyik nyelviskolának akart kedvezni, ez meg… vajon melyik egyetemnek? Egy záró gondolat, mikor érjük meg, hogy SZAKEMBER véleményét kéri ki a kormány, mielőtt egy viszonylag nagyhorderejű dolgot talál ki?
Üdvözlettel, Papp Andrea nyelvtanár, volt lektorátusvezető (ELTE)
Kedves Andrea! Egyetértek Veled, Debrecenben a DEXAM nyelvvizsga talán egy lépés az általad is javasolt irányba. Ugye Te szervezted az ELTÉ-n (korábban Budai Tanitóképző,) a gyermekirodalom konferenciákat? Nagyon jók a félpercesek! Üdv, Éva Debrecenből
1. A nyelvoktatás rákfenéje a nyelvvizsga .
Mióta a nyelvvizsga őrület elindult( 80-as évek vége, 90-es eleje) azóta a középiskolai tanárok sikerességét az bizonyítja , hány diák tett nyelvvizsgát,ez elsősorban a Rigós vizsgát jelenti . ( persze, ez ma már több nyelvvizsgát jelent, de összefoglalva ez fejezi ki a legjobban.)
2. Az érettségi felsőfokú tanulmányokra jogosít . Akkor miért egy külső intézmény által szervezett nyelvvizsga kell az egyetemi felvételihez? A többi tárgyból miért fogadjuk el az érettségit?
3. Ingyen nyelvvizsga. Ezerszer elmondtuk, leírtuk , nincs ingyen ebéd . Lehet, hogy a diák nem fizet a vizsgáért, de az adófizető állampolgárok igen. Azt talán senki nem gondolja komolyan, hogy a tételek elkészítését, a szóbeli vizsgát a vizsgáztatók ingyen végzik .
4. A legfontosabb kérdés: qui prodest? Egyetlen logikus válasz van: a nyelvvizsga lobbinak. Hiába van egyre több nyelvvizsga papír, a nyelvtudás nem növekszik ezzel egyenes arányban.
5. Ki a döntéshozó? Hány gyakorló nyelvtanár véleményét kérrdezték meg? És ha meg is kérdezték, vajon megfogadták?
6.Mi a teendő? Ezt is ezerszer leírtuk/elmondtuk, tagozatos osztályok, nyolc-kilencéves korban kezdeni a nyelvet, kiscsoportos oktatás, és ezt megtartani az emelt szintű érettségiig! / teljesen logikátlan a nyelvvizsga feltétel , ha van emelt szintű érettségi. Tényleg, akkor most minek is kell az emelt szint? A leendő nyelvszakosoknak? Vagy előbb-utóbb nekik is nyelvvizsga kell? /
7. Az is nagyon visszás, hogy olyanok is nyilatkoznak nyelvoktatás ügyben, akiknek középfokú nyelvvizsgájuk van, és nem szakemberek. Lassan az az érzése az embernek, hogy a nyelvoktatás is olyan, mint a foci, mindenki ért hozzá, milliók ömlenek bele, és közben Andorrától kikapunk…
Sok dolog kapcsán egyet tudok érteni az előttem írt gondolatok megfogalmazójával, de pár dologban máshogy vélekedem…
A középiskolai nyelvtanároknak fizetést sem kellene adni, nemhogy emelést! Persze ez tulzás, de…
Lényegében az ő hibájuk az, hogy nem beszélnek nyelveket az emberek. A gyerekek maradék motivációit is kiölik, a gátlásokat növelik (ebben eszözük részben a sikertelen tanulási folyamat, részben az értékelés hibás gyakorlata), és a rossz módszertanoknak köszönhetően a hatékonyság a nullához konvergál.
Lomb Kató mondta, hogy a nyelvérzék nem létezik, csak a befektetett idő és motiváció kombinációja a gátlásokkal szembeállítva – és igaza volt.
A legfontosabb a motiváció erősítése lenne, mert azzal le lehet győzni a gátlásokat. És egy motivált tanuló időt is inkább szán a tanulásra. A játékos, de hatékony (nyelv)tanulási módszerek hiányoznak a magyar középiskolai oktatásból. Jó nyelvtanulási módszerek léteznek, de csodamódszer természetesen nem. Tapasztalatom szerint egy nyelvet megtanulni persze nem lehet iskolában, mert nem csupán szavak és mondatok tanulásából áll a folyamat (mint ahogy oly sokan ezt próbálják tanítani), hanem egy kultúra megismeréséből és a kulturális ismeretanyag felhasználásából a gondolkozásban. És itt a kulcs! Azt a gondolkodásmódot kell elsajátítani, ami a nyelv mozgatója. Ezerszer könnyebb és gyorsabb a hatékony kommunikációs szintet is elérni így. A szépirodalomról nem is beszélve! Mennyivel közelebb vagyunk a szerző lelkéhez, ha egy-egy mű eredeti nyelven (is) érthető számunkra. Ha megtanulunk a célnyelven gondolkozni, akkor sokkal nagyobb értéket birtokolunk, mint egy bemagolt szótárat a fejünkben. (A jelenlegi oktatás sajnos a szótártanulást tolja a tanulók elé, pedig bizonyított, hogy nem sok haszna van a szavaknak magukban. – Legalább kifejezések, modatok lennének…) A lexikális tudást szépen fel lehet csipegetni a nyelv megismerése során, de a gondolkozás a nyelv lelke. Éppen ezért a kétnyelvű nyelvvizsgának sok értelmét nem látom, hacsak nem tolmács, vagy fordító akar lenni a vizsgázó illető…
Valóban, nem a nyelvvizsga lenne fontos, hanem a nyelv szeretete és ismerete. („Ahány nyelvet beszélsz, annyi embert érsz.” – IV. Károly)
Amúgy támogatnám, hogy a nyelvvizsga helyett az idegen nyelvű érettségi álljon a felsőoktatás kimeneti (de mégjobb lenne bemeneti) követelményeként. Viszont a jelenlegi óraszámokkal nem várható el valós nyelvismeret. Számoljunk csak! Egy nyelv kommunikációs szintjének eléréséhez kb. hat- nyolcszáz órányi jól szervezett tanulás szükséges. Heti 4 órával, évi 38 héttel (1–1 hét őszi, téli és tavaszi, valamint 11 hét nyári szünettel) számolva (az ünnepeket és betegségeket figyelmen kívül hagyva) egy diák körülbelül 136 órát tanulja a nyelvet egy évben. Négy év alatt tehát 544 órát kap. Nem várható el valódi tudás. Ha nincs input, honnan lenne output?
Szerintem heti minimum (!) 12 óra iskolai és a duplája otthoni tanulás lenne a minimum ahhoz, hogy valódi eredmények legyenek a nyelvi képzésben.
Vagy ne szóljak bele, mert nincs semmilyen nyelvvizsgám (ha a kitűnő (nyelvi) érettségi nem számít), csak beszélek pár nyelven…? 🙂