Hullatja levelét az idő vén fája, / Terítve hatalmas rétegben alája (…) Én az avart jártam, tünődve megálltam: / Egy régi levélen ezt írva találtam. (Buda halála)

A radványi nagy sötét erdőben / Halva találták Bárci Benőt.  / Hosszú, hegyes tőr ifjú szívében / „Íme bizonyság Isten előtt:  / Gyilkos erőszak ölte meg őt?” (Tetemrehívás)

„Ki kopog? Mi kopog? Egy fekete holló! Nála még A levél, Vagy ahhoz hasonló… (Mátyás anyja)

Péter és Pál (tudjuk) nyárban / Összeférnek a naptárban, / Könnyü nekik ott szerényen / Megárulni egy gyékényen… (A fülemile)

Szilágyi Örzsébet Levelét megirta; Szerelmes Könnyével Azt is telesirta. (Mátyás anyja)

Ha per, úgymond, hadd legyen per! (A fülemile)

„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?” (Toldi)

Ágnes asszony a patakban / Fehér lepedőjét mossa. / Fehér leplét, véres leplét / A futó hab elkapdossa. / Ó irgalom atyja, ne hagyj el. (Ágnes asszony)

Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? (Toldi)

Odakinn lefut a nyilt utca során, / Táncolni, dalolni se’ szégyell; / Dala víg: „Egyszer volt egy leány, / Ki csak úgy játszott a legénnyel, / Mint macska szokott az egérrel” (Tetemrehívás)

Vadat s halat, s mi az ég alatt / Szem-szájnak ingere, / Sürgő csoport, száz szolga hord, / Hogy nézni is tereh (A walesi bárdok)

Este van, este van: kiki nyúgalomba! / Feketén bólingat az eperfa lombja, / Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak, / Nagyot koppan akkor, azután elhallgat. (Családi kör)

Ez volt ám az ember, ha kellett, a gáton, / Nem terem ma párja hetedhét országon… (Toldi)

De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára: / Valami szegény kér helyet éjtszakára… (Családi kör)

Egy, csak egy legény van talpon a vidéken, / Meddig a szem ellát puszta földön, égen… (Toldi)

Edwárd király, angol király / Léptet fakó lován: / „Hadd látom, úgymond, mennyit ér / a welszi tartomány” (A walesi bárdok)

„Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?” / Kérdi Laczfi hetykén, csak amúgy félvállra… (Toldi)

Szó bennszakad, hang fennakad / Lehellet megszegik, / Ajtó  megől fehér galamb, / Ősz bárd emelkedik (A walesi bárdok)

Mint komor bikáé, olyan a járása, / Mint a barna éjfél, szeme pillantása, / Mint a sértett vadkan, fú veszett dühében, / Csaknem összeroppan a rúd vas kezében. (Toldi)

Egy szó nyilallott a hazán keresztül, / Egy röpke szóban annyi fájdalom… (Széchenyi emlékezete)

Az életet már megjártam, Többnyire csak gyalog járam, / Gyalog bizon… / Legfölebb ha omnibuszon (Epilógus)

Az első rémület kétségbevonta: / Van-é még a magyarnak istene? (Széchenyi emlékezete)

Ha egy úri ló-csiszárral / Találkoztam s bevert sárral; / Nem pöröltem, – / Félre álltam, letöröltem (Epilógus)

Te sem haltál meg, népem nagy halottja! / Nem mindenestül rejt a cenki sír (Széchenyi emlékezete)

Az életet, ím, megjártam; / Nem azt adott, amit vártam: (…) Ada címet, bár nem kértem / S több a hírnév, mint az érdem… (Epilógus)

Oda vagy, érzem, oda vagy, / Ó lelkem ifjúsága! (Letészem a lantot)

És mihelyt a koldús megáll a beszédben: / „Meséljen még egyet” – rimánkodik szépen. / „Nem mese az gyermek,” – így feddi az apja (Családi kör)

Letészem a lantot. Nyugodjék. / Tőlem ne várjon senki dalt. / Nem az vagyok, ki voltam egykor. / Belőlem a jobb rész kihalt. (Letészem a lantot)

Megjegyzés: 2017. július 12-én a Kossuth rádióban is meghallgatható.