Legyen inkább egy kis viselkedés(tan). Diákjaim gyakran kérdezik: mi a különbség a főnök és a vezető között?

Az egyik menedzsment tematikájú órán össze is írtuk a válaszokat:

Nagy a különbség köztük, mert a főnök az, aki ossza az észt, dumál, nagyoskodik, parancsolgat, leosztja a munkát, de valódi tettekre képtelen.

A vezető viszont elmagyaráz, megértet, érvel, kérdez, meghallgat, mérlegel és cselekszik. A munkában példát mutat.

A főnökben nem lehet megbízni, mert egyet mond, mást csinál, kiszámíthatatlan, szeszélyes.

A vezető szava szent. Mindig lehet rá számítani. Egyértelmű az irány, amit mutat, hisz ő maga is arra tart.

A főnök konfliktuskerülő. Morog ugyan jobbra-balra, de hogy az ember szemébe mondjon valamit, elképzelhetetlen.

A vezető konfrontál, nyíltan kommunikál, egyértelmű utasításokat ad. Pontosan tudjuk, hogy mit vár el.

A főnöknek ki kell találni a gondolatait. Kettősségek veszik körül, nehéz eligazodni rajta. Gyakran hatalomra van szüksége, hogy céljait elérje.

A vezető egyenes. Tudja, hogy az ereje sok mindenre elég.

A főnöknek ritkán van hangos véleménye. Nem áll ki alkalmazottaiért.

A vezető értékrendszere egyértelmű, ő szabja meg a csoport, intézmény irányát. Védelmezi az alkalmazottait. Nyilvánosan dicséri meg a jó munkát, négyszemközt marasztal el. Mer és tud elmarasztalni.

A főnök a hangjával parancsolgat. A vezető a tekintetével utasít.

A főnök mellett gyakran van rossz érzésünk; a vezető mellett biztonságot érzünk.

A főnök kontrollmániás; a vezető tudatosan ellenőriz és önellenőrzésre biztat.

A főnök megsértődik, és úgy marad. A vezető, ha megsértődik, szóvá teszi, majd továbblép.

A főnök gyakran önjelölt vezető, pozícióvadász. A vezető természetes módon kerül egy csoport élére, képességei, jelleme, viselkedése révén.

A főnök csak kér, sőt követel. A vezető előbb ad, aztán kér, esetleg határozottan utasít.

A főnök megmondja, hogy mit és hogyan csinálj; a vezető pedig, hogy milyen eredményt szeretne.

A főnök körül hosszútávon nem maradnak meg a jól képzett szakemberek. A vezető mellé, mögé fölsorakoznak természetes módon a jóravalók.

A főnök egyedül dönt, gyakran önkényesen és szubjektív módon. A vezető konzultál, gyakran kéri mások tanácsát, objektivitásra törekszik.

A főnök előbb-utóbb rombol; a vezető épít, jót, hasznosat hagy maga után.

PM megállapítja az óra végén: Nem akarok főnök lenni, ha vezető nem tudok lenni.