A konferencián – némileg eltérve a tematikus „fősodortól” – arról beszéltem, milyen szerepet játszhat a sajtó veszélyeztetett helyzetben lévő nyelvek esetében, az oroszországi finnugor nyelvek példáján. Itt és most az előadásnak csak egy-két gondolatát ismertetem, némileg továbbgondolva a helyzetet.
Többnemzetiségű országban írott és elektronikus sajtó létezik a többség nyelvén és a kisebbségek, nemzetiségek, Oroszország esetében helyesebb úgy fogalmazni: az őslakosok nyelvén. A többségi, egyszersmind államnyelven megjelenő sajtó témaválasztását erőteljesen befolyásolhatja a politikai hatalom. Erőltetett asszimilációt folytató politika esetében gyakran tapasztalható, hogy az őslakosságról, annak nyelvéről, kultúrájáról tudatlanságból vagy a tudatos megbélyegzés szándékával gyakran jelennek meg negatív tudósítások. Ezekkel itt és most nem foglalkozom. Talán majd egy másik alkalommal.
Az anyanyelvű sajtó „fékezett habzású” fenntartása egyfajta Patyomkin-falunak minősül, kifelé irányuló propagandisztikus célokat szolgál. Alapvető funkciójától megfosztatott, viszont (és egyúttal) hozzájárul ahhoz, hogy az őslakosság anyanyelvén írott sajtót ne vegyen a kezébe. Így lehet leszoktatni az embereket anyanyelvük széleskörű és igényesebb használatáról.
A reményt csupán az táplálhatja, hogy egyre több helyen működik az internet-alapú sajtó az anyanyelven, amely az ifjúság körében népszerű.
A sajtó azonban nem csupán veszélyeztetett nyelvek esetében játszik pozitív vagy negatív értelemben vett kulcsszerepet. Államnyelv esetében – egyelőre még – nem a nyelv létét veszélyezteti az igénytelen sajtó, hanem a nyelv, s ezzel együtt a kultúra, illetve végső soron a gondolkodás színvonalát.
Az örök kérdés az, hogy az olvasó igazodjon-e az igényes sajtó tartalmához és nyelvezetéhez, vagy a sajtó szálljon alá az egyre alacsonyabb igényszintre. Az ún. közéleti lapok – valószínűleg az egyoldalú pártpreferenciák miatt is – mélyrepülésben vannak. A bulvárlapok viszont szárnyalnak, egyre szélesebb tömegeket érnek el, s hosszú távú negatív hatásuk következménye felmérhetetlen, de pontosan sejthető.
Sajnos inkább a második tendencia valósul meg: minden süllyed, így a sajtó nyelve is, csak ki tudja, hogy meddig.