Tudván tudva: szavainkkal nemcsak leírjuk, de alakítjuk is a valóságot (és benne egymást!), mert a beszéd tett is; s ha emberibb nyelvre szoktatjuk magunkat, életünk is emberségesebb lehet. Vallása, bőrszíne, nemi vagy más identitása miatt nem érhet sérelem egyetlen személyt vagy csoportot sem. Aki a meleg vagy afroamerikai jelzőt használja, azt fejezi ki: botránynak tartja a homofóbiát, szégyennek a rasszizmust. A cigó, a buzi, a prosti: a lenézés kedélyeskedő címkéi, a hatalmi fölény részvétlen gőgje süt belőlük. Pedig szavakkal szeretni is tudnánk. Tudunk.
És a PC nyelv végül elfedte a valóságot, mert senki nem mert semmit se kimondani, hanem ehelyett elővett egy gépfegyvert és puff.
Hát tényleg van ez a durva nyelvhasználat, meg lenne az angyalok nyelve, ezt régen blaszfémiának, káromkodásnak és ezzel szemben a másikat irodalmi nyelvnek nevezték, de hát az irodalmi nyelv ma már nem az, aminek szánták, ezért kell ez a még irodalmibb nyelv