A modern futball szemtelenül fiatal sportág mondjuk a teniszhez nézve, melyet a mai játéktól nem sokban különböző módon évszázadok óta játszottak, igaz jobbára csak főúri és királyi udvarokban. Az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) 1863-ban alakult az újkori labdarúgás őshazájában. 1885-ben Skóciával, Walesszel és Írországgal kiegészülve megszületett az International Football Association Board, 1913-ban pedig a FIFA. Rongylabdát akkor már századok óta kergettek imitt-amott Európában, állítólag az olasz calcio népijáték-gyökerei is a reneszánszig nyúlnak vissza. Ha modern fociról nem is, labda-rúgásról vannak korábbi adatok. Métától a lábbal kergetett bőrig régen is széles volt a népszerű labdajátékok sora, így Dugonics András 1820-as gyűjteményének Játszanak vele, mint a bőrlaptával (bőrlabdával) szóláshasonlata esetében sem vennék rá mérget, hogy rúgott labdáról van szó. Még kevésbé áll ez a szintén Dugonicsnál található játszik a világgal mint a labdával frazémára. Korábbiakat azért nem említek, mert régebbi frazémagyűjteményeinkben a labdát, laptát, loptát hiába keressük. Gyakori bőrös s ritkább rongyos szólásaink között sem akadunk metonimikus ’bőrlabda, rongylabda’ jelentésátvitelre.
Ha új is a futball, mint tudjuk, annál népszerűbb, a világ kétharmada inkább legurít pár sört egy focimeccs mellett, minthogy futócipőt húzzon, s maga izzadjon kicsit. Ami pedig töretlenül, sőt növekvő mértékben népszerű, az kitermeli a maga idiómáit is. Ma már annyira általánosult a (vki) (itt) labdába se rúghat szólás értelme, hogy sokszor eszünkbe se jut a füves pályán guruló laszti képe, amikor halljuk. Nem így a labda gömbölyű esetében, melyhez O. Nagy Gábor az alábbi magyarázatot fűzi: „a labdarúgó-mérkőzések eredményét nem lehet előre kiszámítani, minden mérkőzés végződhet meglepetésszerű eredménnyel”.
A labda gömbölyű szólás Némethonból ered, s valójában egy több formában is létezett szólás rövidülése. Der Ball ist rund, damit das Spiel die Rictung ändern kann, azaz a labda azért gömbölyű, hogy a játék menete megváltozhasson, ill. Der Ball ist rund und das Spiel dauert 90 Minuten, azaz a labda gömbölyű és a meccs 90 percig tart. A német futballhagyomány szerint ezt Sepp Herberger (1897–1977) szövetségi edző mondta először, aki 1936 és 1964 között a Nationalelf szövetségi kapitánya volt. Félve hozom elő, hogy mikor. Azt a mai kissrácok is tudják, hogy a berni VB-csoportkörében, hát hogy is fogalmazzam finoman, az Aranycsapat laposra verte a németeket, 8:3-mal mehettek zuhanyozni. A döntőben aztán megint összekerültünk, amelyet Puskás súlyos sérülése ellenére is végigjátszott, s bár az Aranycsapat 20 perc elteltével 2:0-ra vezetett, a németek – akik utóbb kiderült, doppingoltak is, csakhogy az amfetamin-szedése akkor még nem volt tilos– végül 3:2-re fordítottak, s némi partjelzői segédlettel (a magyarok egyenlítő gólját les címén tévesen érvénytelenítették) behúzták a meccset. Nos, állítólag 0:2-nél hagyta el Sepp Herberger ajkát a híressé vált, mára közhelyessé koptatott szólás… Vagyis a labda gömbölyű a Nationalelf berni csodájához kötődik, ha pozitívan nézzük, s a mi legnagyobb futballtragédiánkhoz, ha saját szempontunkból nézzük. Egyébként generációk nem tudták ezt a döntőt elfeledni, édesanyám holtig meg volt győződve róla, hogy Puskás Öcsi az 54-es VB-n kvázi elárulta az aranycsapatot, s bizony élénken emlékezet a „Sebes haza ne jöjjön” rigmusra is. Mindebbe beillett a labda azért gömbölyű filozófiájától a walesi partjelző arcátlan csalásáig minden.
A berni csodakapitány, Sepp Herberger
Sepp Herberger egyébként is híres szólásgyártó volt, tíznél több focitémájú aranyköpését őrzik a német világhálós oldalak. De nekünk talán ennyi is elég belőle…
Zárjuk kis fociszólás-történetünket a tán legfrissebb magyar focifrazémával, amely emlékeim szerint a mi szövetségi kapitányunktól, Dárdai Páltól hangzott el az Üllői úti magyar-finn kapcsán, mikor is a közvélemény szemére hányta a szalaizást, azaz, hogy a közvélemény nagyobb része szerinte indokolatlanul és túlzottan kritikus Szalai Ádámmal szemben. Mi tagadás, én is több éve azok közé tartozom, akik szerint Szalai semmi maradandót nem alkotott a válogatottban (sem) évek óta, vagyis, ha úgy tetszik, a szalaizók táborát gyarapítom.
Kívánom, hogy ezen az EB-n a nem-szalaizóknak legyen igaza, s hogy Bernnel ellentétben ezúttal mi élhessük meg pozitívan, hogy a labda gömbölyű.
Sajnos a szalaizóknak lett igazuk, szinte minden labdaérintése rossz a pályán.
Comenius 17. századi sorai is a focinál valóban sokkal régebbi labdajátékról szólnak (tenisz): „Tréfákkal, játékos mondásokkal és mesékkel vetekedni elmés dolog, laptával és rostélyos lapockával a laptaverő játék helyes dolog”. És egy másik: „A lapta-verő házban (helyben) jádzanak laptást: (laptával) a mellyet eggyik el-üt, a másik el-fog és viszszá-üt az háló-formán-csinált lapoczkával; és ez a nemessek játékja, a testnek mozgatására. A nagy lapta, fel-fujattatván a szél-eresztő cséve-által a szabad ég alatt ököllel ide s-tova verettetik.”
Köszönet Rácz János roppant érdekes Comenius-adalékáért, a háló-formán csinált lapoczkákról s a lapta-verő házról! Ilyen labdaverő-házat meglehetős korhűen láthatunk A három testőr képkockáin is, vagy a Magyar Posta „A tenisz története” c. bélyegsorán, ha jól rémlik fejből, valamikor 1962 és 1966 között adták ki.