Mémek
A mémek kapcsán Sperber úgy vélekedik, hogy egy-egy nyilvános produktum ‒ akár „kulturális törmelék” – számos reprezentációban föllelhető, melyek közül valamilyen módon egyesek vonzóbbnak tűnnek föl, mint mások (L. Varga 2008). A kulturális reprezentációk terjedhetnek nagyon lassan generációról generációra (akárcsak a hagyományok), valamint elérhetnek gyorsan egy nagy populációt (mint például a divat). A terjedésükben intraindividuális (gondolkodás, emlékezés) és interindividuális folyamatok (kommunikáció) játszanak szerepet. Terjedési módjuk, megjelenési formájuk, divatszerűségük miatt az internetes mémek is beilleszthetők a kulturális reprezentációk körébe (Sperber 1996).
Az emberek illúziói ellenére „mindenki fogad és továbbít kulturális mintázatokat, törmelékeket, még akkor is, ha ennek nincs tudatában. Denett szerint »a független elme« idegen és veszélyes mémekkel szembeni, önmaga megvédésére folytatott küzdelme mítosz.” (Dennett 1998: 45.). A nyelv az, amely által a mémek igazán lendületbe jönnek, és a nyelv az, amelynek révén az „én” megjelenik (Blackmore 2001). A 21. században az internetes mémek online terjednek, de ugyanígy beszélhetünk más médiumok által terjesztett mémekről is, például televíziós vagy nyomtatott sajtós mémekről.
Fail-mém
Az internetes mémek
A mémek hordozóról hordozóra, médiumról médiumra ugrálnak alkalomszerűen, és gyakorlatilag megfoghatatlanok. A mémek a mémhordozókon (nyelvben, írásban, szóban, digitálisan) utaznak. Potenciálisan halhatatlanok, de létük a fizikai hordozók állandó láncolatától függ, a termodinamika második törvényének megfelelően. A mémek halhatatlanságának a replikáció a záloga, nem pedig a hordozó élettartama (Dennett 1998).
Napjainkban „a digitális kultúra és az internetes kommunikáció megszüntette a szóbeliség és az írásbeliség hagyományos szembenállását, amikor megteremtette a beszéd szabályait követő írást. Ez a másodlagos írásbeliség a sebesség csapdájában él, szenvedéseit az emojik és a mémek használata enyhíti, és egyben kiteljesülését segíti” (Szűts 2016: 60). Internetes mémeknek azokat a feliratozott képeket nevezik, amelyek az interneten terjednek. Az utóbbi években tetőzött a mém szó használata: mémes rovatok jelentek meg a hírportálokon, s az internet aktív használói már sok mémről hallottak, és ezt a fajta jelentését bizonyosan ismerik. A dawkinsi top-down mémelmélettel szemben az interneten afféle bottom-up mémesedés figyelhető meg. Egyre nagyobb tömeg kommunikál egyre komplexebb módon, és ebben a folyamatban mind jelentősebb az önszerveződés módja. Nehezen jósolható meg, merre tart ez a folyamat, amihez foghatót még nem figyelhettünk meg a kommunikáció történetében (Karafiáth 2014a).
PedoMaci
Az internetes mémek a hétköznapi kommunikáció változására hívják fel figyelmünket. A telekommunikáció hihetetlen gyorsaságú fejlődéséhez az internetes mémek természete passzol leginkább. A mémgyáros letölt egy előre kész sablont, az előre kész betűtípussal (Impact) ír valami humorosat, hogy úgy nézzen ki, mint az előző mémkép (Fehér 2012). Mémgyáros pedig természetszerűleg mindenki lehet, aki alapszinten ért ezekhez a technikákhoz.
Veszelszki Ágnes szerint a mémekre jellemző a szóbeliségre jellemző pletykahatás, az aktualitás, az azonnali reakció a történésekre. Az internetes mém olyan jelenség, fogalom, szöveg, kép vagy kép-szöveg kapcsolat, amely az interneten divatszerűen terjed; tartalma vicc, pletyka, kép, weboldal, hivatkozás. Mindezeknek közös jellemzője a gyors, interneten való terjedés. A mémek közismertségének jelentősége, hogy bekerülhetnek a mindennapi köznyelvbe, kifejezésmódba, és mint ilyenek, akár a fogyasztói gondolkodás és a reklámnyelv részévé is válhatnak (Horváth‒Mitev‒Veszelszki 2013).
A jó mém rezonál a környezetére, mindig aktuális. A mém egyfajta poénkifejező eszköz, mely tömör formában megalkotott humoros tartalom, amellyel naponta találkozunk a közösségi médiában és egyéb portálokon. A vicces képeket (a mémeket) a felhasználók is előszeretettel alkalmazzák véleményük vagy reakciójuk kifejezésére. Régebben is léteztek ilyen mémek, de az internetnek, a mobil eszközöknek és a közösségi háló elterjedésének köszönhetően robbanásszerű fejlődésnek indultak.
Technoviking
A mémek kulturális vírusként az agyunkban megmaradó történések, képek, hősök, dalok, izgató ingerek egyvelege. A mai képkultúra alakítja ki (formálja), főként a sci-fi-filmek és rajzfilmek, a képregények, tévéreklámok, és természetesen mindaz, ami a Supermanhez, a Pókemberhez és más, érdeklődésünkre számot tartó, agyunkba befészkelő és kódként bármikor történések sorát előhívó képi jelenségekhez kapcsolódik.
Az infokommunikációs technológiában a korábbi szövegtovábbítási technikákhoz viszonyítva lényegesen nagyobb szerepet játszik a vizualitás (Krämer‒Cancik-Kirschbaum‒Totzke 2012). Mitchell terminusával, a képi fordulattal (Mitchell 1994), „a technikai lehetőségek fejlődésével a képi kommunikáció egyre mindennaposabbá válik, a képáradat állandóan növekszik” (Giulani 2006: 185). Magyarázatul szolgálhat, hogy a képeket kulturális kontextustól és nyelvismerettől függetlenül is meg lehet érteni, és komplex folyamatokat is leegyszerűsítve tudnak ábrázolni (Maar 2006). A verbális nyelv lineárisan dekódolható, konvencionalizált szimbólumaival ellentétben a vizuális nyelv könnyen és gyorsan dekódolható. A képek nem állnak a tudat befolyásolása alatt, szuggesztív erejüknél fogva befolyásolják gondolkodásunkat és érzelmeinket (Giulani 2006). A vizualitás térnyerésére a digitális kommunikációban példaként említhetjük a közösségi oldalakra feltöltött (profil)képeket, a szelfikészítést, az operációs rendszerek vizuális és ikonokat használó kezelőfelületét, a képvicceket és a mémeket, valamint az emotikonokat, illetve a reakciógifeket (Veszelszki 2013).
Az internetes mémek valójában a multimediális szövegekhez sorolhatók. A multimediális szöveg pedig több jelrendszer együttese: a nyelvi mellett vagy a nyelvivel együtt szereplő zenei, képi jelrendszer, amely vizuális/vagy akusztikus közlési csatornán át jut el hozzánk. Ilyenek például: a képversek, a kották, a tudományos szövegekben az ábrák, grafikonok, táblázatok, fotók, rajzos illusztrációk stb. (Szikszainé 2004). A mémek metaforikus jelentést hordozó képek, melyek a szöveggel alkotnak egységet, a Web 2.0-ra jellemző könnyű tartalomlétrehozás eredményei. A tartalomlétrehozó módszer a remix, a mémeket ilyen módon remixelni is lehet a gyorsabb terjedés céljából. A prosumerek által létrehozott kultúra főként a meglévő alkotások újrakombinálásán, vagyis a mashupon és a remixen alapul, és nem az új alkotások létrehozásán (Szűts 2013). Azért ehhez hasonló technikára a posztmodern irodalomban is garmadával találhatunk példát – jelölt és jelöletlen idézeteket ‒, mint például Esterházy Péternél.
A mém sajátos kép-szöveg konglomerátum. A kép és a szöveg kapcsolata alapján háromféle lehet: 1. a képek elsőrendűek a szavakkal szemben, 2. a képek (önmagukban) nem egyértelműek, 3. a képek és a szavak kölcsönhatásban, egyenrangú viszonyban vannak (Nyíri 2011). A harmadik felfogás alapján a kép és a szöveg kölcsönhatásban vannak, sem a mentális „képek, sem a szavak nem alkotnak független folyamatokat” (Paivio 1971: 27, 32), vagyis egyenrangú viszonyban vannak. E szoros kapcsolat sajátos példáját a (webes) képregény, a képversek vagy a szófelhők jelentik (Veszelszki 2012).
W. J. T. Mitchell más szempontokat figyelembe vevő, de hasonló felosztása szerint a kép és a szöveg kapcsolata szintén háromféle lehet: 1. image/text. A kép-szöveg között szakadék, űr van, nincs közöttük kapcsolat. 2. imagetext: A kettő összeolvad, olyannyira, hogy a kép szinte nem is tűnik fel. Erre példák a képversek, a kollázsok, a tipográfia. 3. image-text: A verbális és vizuális kapcsolatát jelenti. Ilyen módon működnek Mitchell szerint a képregények (Mitchell 1994). És ide illeszthetjük az általa nem elemzett, de napjainkban az újmédia hatására terjedő képeket, a mémeket is.
300 mém
Az internetes mémek kategóriái
Ezekre az infokommunikációs kultúrában terjedő gondolatokra (mint már jeleztük) Karafiáth Balázs László az alfamém kifejezést használja, a tudományos megközelítést összekapcsolja az internetes/köznyelvi definíciós kísérlettel, mely szerint a mém az, ami terjed. „Ez a névadás egyszerre utal arra, hogy az alfamém nem más, mint egy mém alkotta gondolati »élőlény« produktuma, valamint arra, hogy terjedési kapacitással bír, hiszen alfa, azaz nyertes, »kijutott az agyból« a kultúrába” (Karafiáth 2014a: 54).
Az internetes mémek több csoportra oszthatók (a teljesség igénye nélkül):
1. mozzanatokon, cselekvésen alapuló, az élet történéseire reagáló mémek (pl. fail-mém);
2. a különböző hatósági intézkedéseken, szimbólumokon alapuló, tabukra reagáló mémek (pl. a PedoMaci mém);
3. személyes akciókhoz, produkciókhoz köthető mémek, ahol a cselekvő személye lényegtelen (pl. Technoviking mémek);
4. mozgóképes mémek (pl. a „300” című film egy részlete „mémesítve”), ahol lehetnek átfedések (pl. vannak fail-filmek, melyek mozgóképesek is);
5. rajzolt, illetve tematizált (egyszerűsített) mémek (pl. a mérges srác mémek);
6. kultuszmémek (személyi kultuszon alapuló mémek, pl. a Chuck Norris-féle mémhatás);
7. sztereotípiákon alapuló mémek (pl. az informatikus mémek);
8. nemzeti/népcsoporton alapuló mémek (pl. hungaromémek) stb.
(Laczkó 2014) (http://kutatasinaplo.blogspot.rs/2014/04/memek-kreme.html#more ).
Mérges srác (Rage face)
A mémek közül gyakran használatosak a rag-comic típusúak, melyek mindennapi, életszerű szituációkról szóló rövid képregények, melyek csattanóval végződnek. Ezek közül a legnépszerűbbek a Forever Alone, a Troll face, a Me Gusta, „YU NO” Guy, valamint a Bitch Please. Az internetes mémek egy másik részlege a Tanácsadó Állatok (Advice Animals). Ugyanakkor a közelmúltban kialakult a mémek egy határterülete, ami egyre inkább terjed a horizontális média civil szerveződéseinek színterein (pl. a Youtube-on), amit Hunpoopnak neveztek el. Ebben egyfajta keveredés azonosítható, melynek főbb összetevői a mémekre jellemző elemekből, illetve a hang- és képhatásokból kerülnek ki (Laczkó 2014). A mémek keletkezéstörténetét leginkább az emberi kreativitással jellemezhetnénk, mely határtalan; eredményét tekintve pedig színes skáláját mutatja a mémtermékeknek.
A mém alkalmas arra, hogy valós társadalmi kérdésekre hívja fel a figyelmet, hogy általa különböző termékeket reklámozzanak, vagy akár politikai közszereplőket állítsanak tűzkeresztbe. A mémgyártókat gyakran filmek, sorozatok szereplői ihletik meg. Elég, ha csak arra gondolunk, hogy Angeline Jolie Oscar-díjátadón bemutatott fura pózolása miféle mémőrületet indított el. De akár remek példa erre a Confused Travolta néven futó gif-sorozat, ami a színész 1994-es filmjének egy kiragadott jelenetéből kreál viccet (http://antropos.hu/gif-orulet-john-travolta-a-memgyarak-muzsaja/).
Chuck Norris mém
Az internetes mémek és a Z generáció
A mémek a mindennapi internethasználó közönség beszédének, kommunikációjának részei, megismerésükön túl megfelelő értelmezésük is lényeges a Z generáció számára (is). Célunk látásmódjuk alakítása, a mémek adekvát értelmezése.
A Z generáció behatárolására különböző példák vannak a szakirodalomban. Ismeretes olyan kutatás, ahol a Z generációt egészen az 1982-es évtől született emberektől számítják, míg mások az 1991 és 2010 között születetteket sorolják ide. Olyan megközelítések is fellelhetőek, melyekben az 1995-től, illetve az 1996-tól születetteket is a Z generáció tagjai között emlegetik (Tari 2011).
A Z generációt érdemes jellemeznünk, magát a fogalmat körülírnunk. A Z generáció tanúja számos elektronikus szerkezet és technológia széles körű fejlődésének (internet, social medias tb.). Jártas a technológia világában, globálisan bekapcsolódott a világhálóba. Képviselői egyszerre szinte az összes platformon jelen vannak, mindegyikre figyelnek. A koncentrálóképességük időtartama alacsony, a gyorsaságot többre értékelik a pontosságnál. Erős társadalmi felelősségtudattal rendelkeznek, és a hatalmas mennyiségű információ birtokában tisztában vannak világunk legfontosabb problémáival is, mint például a terrorizmus, a gazdasági világválság, a klímaváltozás, illetve más környezeti problémák (Grail Research 2010). Ugyanakkor érzelmi eszköztáruk nem fejlődik azonos sebességgel.
Informatikus mém
Az interneten terjedő mémek rendkívül népszerűek a fiatalok körében, ennélfogva az oktatás eszközévé, részévé is válhatnak. Az iskolai közösségben nem, vagy csak különleges megsegítéssel oktatható tanulókkal történő munka során a digitális eszközök használata hatalmas segítséget jelenthet, és kitágíthatja a teret, ahol tudásépítés folyhat. Ahogy a képregények világa a tanulók számára nagyon vonzó, úgy az ötletben leírt forma, miközben kicsit kikacsint az internetes mémek világára, vitára készteti a gyerekeket, és fejleszti a kritikus gondolkodást.
Az anyanyelvi tanóra keretein belül beszélgetést kezdeményezhetünk a mémekről, ezáltal feltárható a tanulók háttértudása, feltérképezhető a tanulók attitűdje. A mémekről ismeretterjesztő szöveget olvashatunk. Az információ-visszakeresést igénylő kérdések után a nehezebb, értelmezést kívánó feladatok, továbbá szövegalkotási gyakorlatok következhetnek. A szövegértés-fejlesztésen túlmutató célok is hozzárendelhetők a szöveghez. A tanulók megmagyarázhatják, mi a humor forrása a mémekben. Saját, csattanóval végződő, egy-egy képhez illeszkedő feliratot fogalmazhatnak meg. Ugyanakkor szókincsfejlesztő játék (pl. tematikus tabu) során minél több rokon értelmű segítségével a játékosok körülírhatnak egymásnak egy kifejezést (pl. a mémet), amelyet másik öt kapcsolódó kifejezéssel együtt tilos megemlíteni.
Az utolsó tevékenységcsoportban a reflexiót igénylő kérdések kerülnek előtérbe. Arról is beszélhetünk, művészetnek tekinthető-e a mémkészítés. Vajon ha mémgyárosok lennének, hogyan követnék a létrehozott mém utóéletét. Mémgenerátor segítségével mémet is készíthetünk (Kiss‒Csempesz‒Fejes 2015). A reflektív fázisban akár szócikket is írhatunk a mémekről a tanulók által fontosnak ítélt ismeretek alapján. Célunk a tömörítés, jegyzetelés gyakorlása, mely az ismeretek szintetizálását segíti.
A mém a vele kapcsolatos társadalomtudományi rokonfogalmak között nagy sűrűséggel (képszerűséggel, metafora-jelleggel) jellemezhető kulturális egység (Karafiáth 2014b). Az anyanyelvi tanórán a ráhangolódás fázisában (egyéni munkában) összegyűjthetjük a metaforáról tanultakat, mely emlékeztetőként szolgál számunkra, a foglalkozás során. A mémek és a metaforák kapcsolatáról szóló szöveg olvasása után a tanulók páros munkában válaszolnak a szöveget feldolgozó kérdésekre. Ezt követően frontális osztálymunkában megbeszélhetjük, melyek a metafora mémszerű tulajdonságai, mit jelent a metafora termékenysége, valamint a kreatív feszültség a metaforákkal kapcsolatban.
Hungaromém
Összefoglalás
Összefoglalásképpen megfogalmazhatjuk, hogy a mémek mint kulturális mintázatok jelenvalóságuk, aktualitásuk révén, a képkultúra részeként további kutatások fókuszába kerülhetnek, ugyanis interpretálásuk lényeges minden korosztály, így a Z generáció számára is. A másodlagos írásbeliség sajátos elemeiként a kutatók részéről további érdeklődésre tarthatnak számot.
Irodalom
Blackmore, Susan: A mémgépezet ‒ kulturális gének – a mémek (ford. Greguss Ferenc). Magyar Könyvklub, Budapest, 2001.
Dennett, Daniel C.: Darwin veszélyes ideája (ford. Kampis György‒Kavetzky Péter). Typotex Kiadó, Budapest, 1998.
Dennett, Daniel C.: „Mémek, avagy a képzelet kizsákmányolása“. Prae, 2. (2008): 19-29.
Fehér Zoltán: „A mémeskút vízhordozói. Mik azok a mémek és miért lehetnek érdekesek? Az emancipált Gika esete a hűtőszekrénnyel”, Jurátus, (17.) 11. (2012): 2.
Giulani Luca: Macht und Ohnmacht der Bilder: Eine frisch gewaschene Schürze und die gemordeten Mamelucken. Maar, Christa‒Burda, Hubert (Hrsg.): Iconic worlds: Neue Bilderwelten und Wissensräume. DuMont, Köln, 2006. 185-204.
Horváth Dóra‒Mitev Ariel‒Veszelszki Ágnes: „Egy kiállítás mémei: a mémek megosztásának és interpretálásának fogyasztói élményvilága.” Király Éva (szerk.) Kiterjesztett marketing. Budapest: Budapesti Gazdasági Főiskola. 2013. 140-164.
Karafiáth Balázs László: „A memetikai kommunikációkutatás lehetőségeiről”, Információs Társadalom, 3. (2014a): 53-65.
Karafiáth Balázs László: Memetikai Marketing, PhD disszertáció, Corvinus Egyetem, Budapest, 2014b.
Kiss Veronika‒Csempesz Péter‒Fejes József Balázs: „Motiváció ösztöndíjprogram ‒ Egy szövegértést fejlesztő mentorprogram koncepciója és tapasztalatai”, Anyanyelv-pedagógia, 1. (2015). http://www.anyanyelv-pedagogia.hu/cikkek.php?id=556
Krämer, Sybille‒Cancik-Kirschbaum, Eva‒Totzke, Rainer (Hrsg.): Schriftbildlichkeit. Akademie Verlag, Berlin, 2012.
Laczkó Soma: Mémek kréme, kutatási Napló online. 4. 2014. http://kutatasinaplo.blogspot.rs/2014/04/memek-kreme.html#more
L. Varga Péter: „A mém olvasása“, Prae, 2., 2008,: 30-39.
Maar, Christa: Iconic worlds: Bilderwelten nach dem iconic turn. Maar, Christa‒Burda, Hubert (Hrsg.): Iconic worlds: Neue Bilderwelten und Wissensräume. DuMont, Köln, 2006. 4-11.
Mitchell, W. J. T.: Picture Theory. The University of Chicago Press, Chicago, 1994.
Nyíri Kristóf: Kép és idő. Magyar Mercurius, Budapest, 2011.
Paivio Allan: Imagery and Verbal Processe. Holt, Rinehart and Winston, New York, 1971.
Sperber, Dan: Explaining culture: a naturalistic approach. Blackwell, Oxford, 1996
Szikszainé Nagy Irma: Leíró magyar szövegtan. Osiris Kiadó, Budapest, 2004.
Szűts Zoltán: A világháló metaforái. Bevezetés az új média művészetébe. Osiris Kiadó, Budapest, 2013.
Szűts Zoltán: „Az internet nyelve. Másodlagos írásbeliség, emojik és mémek“, Korunk, 4., 2016, 55-60.
Tari Annamária: Z generáció: klinikai pszichológiai jelenségek és társadalomlélektani szempontok az információs korban. Tericum, Budapest, 2011.
Veszelszki Ágnes: Netszótár. @-tól a Zukbergnetig. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012.
Veszelszki Ágnes: „Érzelemkifejezési módok a digitális kommunikációban“, Magyar Nyelvőr, 3. (2013): 74-85.
Elképesző ez a Z generáció. És mi követi?