Tehát: milyenek a tanítványaink?

Először is a látvány.

– nem indulnak el sehová víz nélkül, kb. 15 éve az egyetemi előadóban kiteszik a vizet maguk mellé és abból időnként kortyolgatnak. (Egyszer egy buszon láttam, hogy az Astoria és a Blaha között egy fiatalember hatszor kortyolt az ásványvízből. Magam se tudom elképzelni, hogy a hetvenes-nyolcvanas években hogy bírtuk ki egész nap víz nélkül.)
– ugrásszerűen megnőtt a tetováltak száma: kb. 15 éve az értelmiségiek (és a nők) is szívesen tetováltatják magukat látható helyeken is.
– buszon, metrón, vonaton mindenhol az okostelefont böngészik.
– folyamatosan online (bekapcsolt) állapotban vannak (ha nincs net, rögtön elvonási tünetek jelentkeznek).
– netfüggők, főleg a közösségi oldalakat és azok linkjeit böngészik: megosztanak-posztolnak-trollkodnak-hájpolnak-beszólnak, kapcsolatot keresnek és ápolnak.
– zeneőrültek, zene nélkül nincs élet.
– a divatkövetés jelentősége nőtt: a hölgyek haspólóban, mély dekoltázzsal, arasznyi szoknyában, a fiúk rövidnadrágban és papucsban mennek egyetemre, esetleg vizsgázni, természetes a meghökkentő hajdivat, vagy a különféle színes karkötők is.
– bizonyos helyekről eltűntek, pl. konferenciákon nem látni fiatalokat, az átlagéletkor 40 felett van.
– szinte mindenről készítenek képet/filmet és azt rögtön közzéteszik az interneten.
– jellemző magatartásfoma a multitasking (a modern eszközök szülte figyelemmegosztás: egyszerre internetezik, böngész, zenét hallgat, „beadandót” ír, sms-ezik, eszik, és természetesen folyamatosan iszik).

Várhelyi Csilla festménye, Havass Miklós ajándéka a Bolyai Önképző Műhelynek

Tanulás, ismeretszerzés, tudás, műveltség

– megszűnt a hagyományos tanulás, a dolgok, események okának a kutatása (olvasás-könyvtárazás-jegyzetelés).
– csökkent a (nyilvános) írás- és beszédkészség (gondot jelent egy önéletrajz, hivatalos levél, felvételi beszélgetés, írásbeli és szóbeli vizsga).
– radikálisan csökkent az általános műveltség: pl. hazánk kultúrája, földrajza, alapvető fogalmak tartalma („Miért fontos, rajta van a neten?”).
– szemináriumi és szakdolgozathoz nem használnak szakirodalmat, nem tekintik át a téma forrásait.
– átértékelődött a könyvtár szerepe: kizárólag vizsgára készülés, inkább helyszín, mint forrás, „kutatás”; „csak úgy” tájékozódás a hírlapolvasóban, kézikönyvtárban nincs.
– nem olvasnak hagyományos újságot (gyakorlatilag az ingyen osztogatott újságon kívül mást nem ismernek).
– nem hallgatnak közszolgálati rádiót, nem néznek közszolgálati televíziót (kereskedelmit se nagyon), és nem is tudják felsorolni a közszolgálati csatornákat sem.
– általában nem követik a hagyományos médiumokat (a tévézés helyén ma már kizárólag a netezés áll).
– tanulni is csak hasznosat, azonnal beválthatót hajlandók (pl. idegen nyelv).
– a rég- és közelmúlt érdektelen és nagyon távoli (Trianon, 56, rendszerváltás, taxisblokád – régen volt, nem érdekes).
– tankönyvet nem olvasnak, sokuk nem is viszi magával az iskolába, sokaknál régen elveszett, az egyetemen a szakszövegeket (tudományos szövegeket) nem értik és ezért nem is olvassák.
– egyetemi előadásokon is ritka a jegyzetelés, rendszerint kölcsönkért jegyzetekből készülnek a vizsgára („Tanár úr, hogy lehet, hogy ez szerepel a vizsgán, erről nem volt szó a kölcsönkapott jegyzetben?”).
– az egyetemi előadások látogatottsága mélypontra esett („Nem tudok előadásra járni, mert dolgozom, hogyan készülhetek fel a vizsgára”).
– szóbeli vizsga: csökkent a definíció (meghatározás), a logikus (célratörő) beszéd, nőtt a „csak úgy”-fecsegés („ha mondok valamit, akkor biztos megvan a kettes”).
– nem kell föltétlenül magasra tenni és magasan átugrani a lécet, és talán lehetséges alatta is átbújni…

Időkezelés, fegyelem

– rossz az időbeosztásuk (sok az üresjárat), gyakori a késés, a határidő be nem tartása („Miért probléma, ha egy csoportos írásbeli vizsgáról 10 percet kések?”).
– átrendezték a napszakokat: a reggeleik kitolódtak, tevékenységeik belenyúlnak az éjszakába (ez utóbbi főleg az internet miatt, illetve a bulizás is 22 órakor kezdődik; egyetemi előadást nem érdemes reggel 8-ra hirdetni).
– átrendezték a hetet (akinek van rá lehetősége, hajt egész héten, viszont a péntek és szombat este a teljes „kiütés”: szórakozás, „nagyivás”, kitombolás, kontrollvesztés; mert „ki kell pihenni a hétközbeni stresszt”.
– átrendezték az évet: az év bulitól buliig, fesztiváltól fesztiválig tart.
– rendszerint nincs hosszú távú terv, célkitűzés: heti, havi, félévi, éves napirend; nincs notesz; házifeladathoz, szemináriumi és szakdolgozathoz az utolsó pillanatban kezdenek hozzá.
– a céltalanság, vergődés egyik jele: „tíz éve, sok szakot elkezdő-félbehagyó egyetemista”.
– jellemző időrabló magatartásforma: a böngészés és a punnyadás; „elvagyok, mint a befőtt”.

Általános állapotuk

– fáradtak, vagy fáradtnak érzik magukat (reggeli órákra, ami 8-9 órát jelent, nem szívesen mennek be).
– egyre több a disz- (lexiás, gráfiás, kalkulás), az egyedi étrendet kívánó fiatal.
– a szülők világa ismeretlen, vagy legalábbis érdektelen.
– a szülők a jólét (anyagiak) és a jóllét (kényelem) forrásai.
– mindent elfogadnak, nem akarnak semmin változtatni.
– pillanatnyiság, jelenlétélmény; az adott pillanat, a jelen fontosabb, mint a múlt vagy ajövő
– tervek, elképzelések hiánya, konkrétan: élményhétvége, élményfürdő, élménykonyha, romkocsma, fesztiválok, avagy egyszerűen: buli.
-ritkán kérdeznek, a dolgok lényegére különösen ritkán (néha udvariasan meghallgatnak, de nem kérdeznek, nem vitatkoznak).
– csökkent a kitartás: egy célért energiát bedobni, egy cél mellett hosszabb (egy éves) távon kitartani, azért küzdeni (csak a sport kivétel, de az sem sokaknál).
– szégyellnek nemet mondani, elutasítani, ehelyett inkább hallgatnak, elkerülik a konfliktust.
– ha nem csinál meg valamit, ha hibázik, ha nem fűlik a foga hozzá – szégyelli egyenesen bevallani, inkább elhallgat (gyakori gesztus: nem válaszol ímélre).
– ha viszont akar valamit, akkor gond nélkül azonnal ímélt ír (ilyenkor a formával szokott gond lenni, megszólítás, stílus).
– nőtt a haszonelvűség: csinálok valamit, de csak akkor, ha hasznom van belőle (ha fizetnek érte).
– kiábrándulás a politikából, csak akkor kokettál, ha hasznot lehet belőle húzni (csapódás pártokhoz, de nem ideológiákhoz).
– unalmas és lassú a felnőttek világa.
– elvágyódás (külföld).

Szórakozás, kikapcsolódás

– minden buli, a nyár fesztiváltól fesztiválig tart.
– minden a zene és a film.
– zenét, filmet leginkább megosztanak-letöltenek a neten.
– a filmeket nagyon szeretik, de nem moziban nézik, hanem neten.
– a kultúrabefogadásban és terjesztésben a képi információ (főleg a film) került az első helyre.
– jellemző kultúra: gyorskultúra (gyorsétterem, gyorsbeszéd, gyorsivás, gyorskapcsolat – rapid randi).

Személyiség, kapcsolatvágy

– az öntudat maximuma, a közösségi érzés minimuma; „mindegyikük egy óriási egó”; a nemzeti tudat helyén gyorsan változó csoportidentitások.
– jellemző valamihez, valamely csoporthoz való tartozás vágya, de hiányzik a közösségért való erőfeszítés (nem dobnak be elég energiát hozzá, nem akarnak adni, csak kapni).
– egyre több a lelki problémákkal küszködő (stressz, frusztráció, fóbia), s erről beszélni is tudnak.
– az ismerkedésnek és a kapcsolatoknak gyorsan kell megtörténnie („most, azonnal”; szórakozóhelyen: „Felkérhetlek táncolni? – Meg”).
– őszinte vágy emberi kapcsolatokra, vágy mély párkapcsolatra (de a kitartás hiánya miatt nehéz elérni, ha elérik, nehéz megtartani).
– a kapcsolat azonnali kommunikálása a világ előtt („kapcsolatban …-tól”).

Mindezeknek furcsa kevercsei a mai gyerekek, fiatalok. Kinek-kinek melyik jellemzőből jut több vagy kevesebb… Nem rosszak, nem rosszabbak, de nagyon mások. A világ, a technika többet változott az elmúlt 50 évben, mint azelőtt ezer évig. Csoda, ha az ember is átalakul? Azt hiszem, hogy sötétben tapogatóznak a szülők, az oktatáspolitika, a kommunikációkutatók, a jövőkutatók… És ebben a sötétségben kellene napi megoldást találni óvónőnek, tanítónak, tanárnak… Mindannyian lefelé mutogatunk: hiszen már így jönnek hozzánk. (Például egyetemre úgy, hogy nem tudnak helyesen írni és nem olvasnak.) De hol a végső pont?

Az írás megjelent az Édes Anyanyelvünk 2015. októberi számában is.