Skip to main content

Buli az élet. Tanítványaink

- 2015. 12. 10.

Tehát: milyenek a tanítványaink?

Először is a látvány.

– nem indulnak el sehová víz nélkül, kb. 15 éve az egyetemi előadóban kiteszik a vizet maguk mellé és abból időnként kortyolgatnak. (Egyszer egy buszon láttam, hogy az Astoria és a Blaha között egy fiatalember hatszor kortyolt az ásványvízből. Magam se tudom elképzelni, hogy a hetvenes-nyolcvanas években hogy bírtuk ki egész nap víz nélkül.)
– ugrásszerűen megnőtt a tetováltak száma: kb. 15 éve az értelmiségiek (és a nők) is szívesen tetováltatják magukat látható helyeken is.
– buszon, metrón, vonaton mindenhol az okostelefont böngészik.
– folyamatosan online (bekapcsolt) állapotban vannak (ha nincs net, rögtön elvonási tünetek jelentkeznek).
– netfüggők, főleg a közösségi oldalakat és azok linkjeit böngészik: megosztanak-posztolnak-trollkodnak-hájpolnak-beszólnak, kapcsolatot keresnek és ápolnak.
– zeneőrültek, zene nélkül nincs élet.
– a divatkövetés jelentősége nőtt: a hölgyek haspólóban, mély dekoltázzsal, arasznyi szoknyában, a fiúk rövidnadrágban és papucsban mennek egyetemre, esetleg vizsgázni, természetes a meghökkentő hajdivat, vagy a különféle színes karkötők is.
– bizonyos helyekről eltűntek, pl. konferenciákon nem látni fiatalokat, az átlagéletkor 40 felett van.
– szinte mindenről készítenek képet/filmet és azt rögtön közzéteszik az interneten.
– jellemző magatartásfoma a multitasking (a modern eszközök szülte figyelemmegosztás: egyszerre internetezik, böngész, zenét hallgat, „beadandót” ír, sms-ezik, eszik, és természetesen folyamatosan iszik).


Várhelyi Csilla festménye, Havass Miklós ajándéka a Bolyai Önképző Műhelynek

 

Tanulás, ismeretszerzés, tudás, műveltség

– megszűnt a hagyományos tanulás, a dolgok, események okának a kutatása (olvasás-könyvtárazás-jegyzetelés).
– csökkent a (nyilvános) írás- és beszédkészség (gondot jelent egy önéletrajz, hivatalos levél, felvételi beszélgetés, írásbeli és szóbeli vizsga).
– radikálisan csökkent az általános műveltség: pl. hazánk kultúrája, földrajza, alapvető fogalmak tartalma („Miért fontos, rajta van a neten?”).
– szemináriumi és szakdolgozathoz nem használnak szakirodalmat, nem tekintik át a téma forrásait.
– átértékelődött a könyvtár szerepe: kizárólag vizsgára készülés, inkább helyszín, mint forrás, „kutatás”; „csak úgy” tájékozódás a hírlapolvasóban, kézikönyvtárban nincs.
– nem olvasnak hagyományos újságot (gyakorlatilag az ingyen osztogatott újságon kívül mást nem ismernek).
– nem hallgatnak közszolgálati rádiót, nem néznek közszolgálati televíziót (kereskedelmit se nagyon), és nem is tudják felsorolni a közszolgálati csatornákat sem.
– általában nem követik a hagyományos médiumokat (a tévézés helyén ma már kizárólag a netezés áll).
– tanulni is csak hasznosat, azonnal beválthatót hajlandók (pl. idegen nyelv).
– a rég- és közelmúlt érdektelen és nagyon távoli (Trianon, 56, rendszerváltás, taxisblokád – régen volt, nem érdekes).
– tankönyvet nem olvasnak, sokuk nem is viszi magával az iskolába, sokaknál régen elveszett, az egyetemen a szakszövegeket (tudományos szövegeket) nem értik és ezért nem is olvassák.
– egyetemi előadásokon is ritka a jegyzetelés, rendszerint kölcsönkért jegyzetekből készülnek a vizsgára („Tanár úr, hogy lehet, hogy ez szerepel a vizsgán, erről nem volt szó a kölcsönkapott jegyzetben?”).
– az egyetemi előadások látogatottsága mélypontra esett („Nem tudok előadásra járni, mert dolgozom, hogyan készülhetek fel a vizsgára”).
– szóbeli vizsga: csökkent a definíció (meghatározás), a logikus (célratörő) beszéd, nőtt a „csak úgy”-fecsegés („ha mondok valamit, akkor biztos megvan a kettes”).
– nem kell föltétlenül magasra tenni és magasan átugrani a lécet, és talán lehetséges alatta is átbújni…

Időkezelés, fegyelem

– rossz az időbeosztásuk (sok az üresjárat), gyakori a késés, a határidő be nem tartása („Miért probléma, ha egy csoportos írásbeli vizsgáról 10 percet kések?”).
– átrendezték a napszakokat: a reggeleik kitolódtak, tevékenységeik belenyúlnak az éjszakába (ez utóbbi főleg az internet miatt, illetve a bulizás is 22 órakor kezdődik; egyetemi előadást nem érdemes reggel 8-ra hirdetni).
– átrendezték a hetet (akinek van rá lehetősége, hajt egész héten, viszont a péntek és szombat este a teljes „kiütés”: szórakozás, „nagyivás”, kitombolás, kontrollvesztés; mert „ki kell pihenni a hétközbeni stresszt”.
– átrendezték az évet: az év bulitól buliig, fesztiváltól fesztiválig tart.
– rendszerint nincs hosszú távú terv, célkitűzés: heti, havi, félévi, éves napirend; nincs notesz; házifeladathoz, szemináriumi és szakdolgozathoz az utolsó pillanatban kezdenek hozzá.
– a céltalanság, vergődés egyik jele: „tíz éve, sok szakot elkezdő-félbehagyó egyetemista”.
– jellemző időrabló magatartásforma: a böngészés és a punnyadás; „elvagyok, mint a befőtt”.

Általános állapotuk

– fáradtak, vagy fáradtnak érzik magukat (reggeli órákra, ami 8-9 órát jelent, nem szívesen mennek be).
– egyre több a disz- (lexiás, gráfiás, kalkulás), az egyedi étrendet kívánó fiatal.
– a szülők világa ismeretlen, vagy legalábbis érdektelen.
– a szülők a jólét (anyagiak) és a jóllét (kényelem) forrásai.
– mindent elfogadnak, nem akarnak semmin változtatni.
– pillanatnyiság, jelenlétélmény; az adott pillanat, a jelen fontosabb, mint a múlt vagy ajövő
– tervek, elképzelések hiánya, konkrétan: élményhétvége, élményfürdő, élménykonyha, romkocsma, fesztiválok, avagy egyszerűen: buli.
-ritkán kérdeznek, a dolgok lényegére különösen ritkán (néha udvariasan meghallgatnak, de nem kérdeznek, nem vitatkoznak).
– csökkent a kitartás: egy célért energiát bedobni, egy cél mellett hosszabb (egy éves) távon kitartani, azért küzdeni (csak a sport kivétel, de az sem sokaknál).
– szégyellnek nemet mondani, elutasítani, ehelyett inkább hallgatnak, elkerülik a konfliktust.
– ha nem csinál meg valamit, ha hibázik, ha nem fűlik a foga hozzá – szégyelli egyenesen bevallani, inkább elhallgat (gyakori gesztus: nem válaszol ímélre).
– ha viszont akar valamit, akkor gond nélkül azonnal ímélt ír (ilyenkor a formával szokott gond lenni, megszólítás, stílus).
– nőtt a haszonelvűség: csinálok valamit, de csak akkor, ha hasznom van belőle (ha fizetnek érte).
– kiábrándulás a politikából, csak akkor kokettál, ha hasznot lehet belőle húzni (csapódás pártokhoz, de nem ideológiákhoz).
– unalmas és lassú a felnőttek világa.
– elvágyódás (külföld).

Szórakozás, kikapcsolódás

– minden buli, a nyár fesztiváltól fesztiválig tart.
– minden a zene és a film.
– zenét, filmet leginkább megosztanak-letöltenek a neten.
– a filmeket nagyon szeretik, de nem moziban nézik, hanem neten.
– a kultúrabefogadásban és terjesztésben a képi információ (főleg a film) került az első helyre.
– jellemző kultúra: gyorskultúra (gyorsétterem, gyorsbeszéd, gyorsivás, gyorskapcsolat – rapid randi).

Személyiség, kapcsolatvágy

– az öntudat maximuma, a közösségi érzés minimuma; „mindegyikük egy óriási egó”; a nemzeti tudat helyén gyorsan változó csoportidentitások.
– jellemző valamihez, valamely csoporthoz való tartozás vágya, de hiányzik a közösségért való erőfeszítés (nem dobnak be elég energiát hozzá, nem akarnak adni, csak kapni).
– egyre több a lelki problémákkal küszködő (stressz, frusztráció, fóbia), s erről beszélni is tudnak.
– az ismerkedésnek és a kapcsolatoknak gyorsan kell megtörténnie („most, azonnal”; szórakozóhelyen: „Felkérhetlek táncolni? – Meg”).
– őszinte vágy emberi kapcsolatokra, vágy mély párkapcsolatra (de a kitartás hiánya miatt nehéz elérni, ha elérik, nehéz megtartani).
– a kapcsolat azonnali kommunikálása a világ előtt („kapcsolatban …-tól”).

Mindezeknek furcsa kevercsei a mai gyerekek, fiatalok. Kinek-kinek melyik jellemzőből jut több vagy kevesebb… Nem rosszak, nem rosszabbak, de nagyon mások. A világ, a technika többet változott az elmúlt 50 évben, mint azelőtt ezer évig. Csoda, ha az ember is átalakul? Azt hiszem, hogy sötétben tapogatóznak a szülők, az oktatáspolitika, a kommunikációkutatók, a jövőkutatók… És ebben a sötétségben kellene napi megoldást találni óvónőnek, tanítónak, tanárnak… Mindannyian lefelé mutogatunk: hiszen már így jönnek hozzánk. (Például egyetemre úgy, hogy nem tudnak helyesen írni és nem olvasnak.) De hol a végső pont?

 

Az írás megjelent az Édes Anyanyelvünk 2015. októberi számában is.

One Reply to “Buli az élet. Tanítványaink”

  1. A „királyi tévét” akarom mondani a közszolgálati adót nézni olyan, mint szegbelövővel masszírozni az agyunkat ami nem éppen kellemes.

Your Email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

x