A csődbe jut kifejezés jelentése, hogy tönkre megy, elveszíti anyagi javait. A jut „1. útja során (sikeresen vagy véletlenül) valahova érkezik, valameddig elér. (…) Valamely cselekvés eredményeként valahova érkezik, valamely eredményt, állapotot, fokot elér. 2. Valamely helyzetbe, állapotba, bizonyos körülmények közé kerül…” (MÉKsz.) jelentésekben használatos, a csődszavunk pedig valamilyen intézmény fizetésképtelenségét, bukását, kudarcát jelenti.A szókapcsolat igéje elsődlegesen a helyváltoztatás jelentéskörében használatos, és érzékelteti a valamilyen cél elérését. A leggyakrabban úgy használjuk, hogy valaki eljut valahova, valameddig, bejut valahova (esetleg valamilyen zártkörű társaságba), kijut valahonnan (ahol például elvesztette az irányt), néha átjutunk az út vagy a part túlsó oldalára, esetleg hazajutunk valamilyen fáradságos munka vagy küzdelem után.

Másodlagos jelentése már nem az önkéntes helyváltoztatást sejteti, hanem egy folyamat végeredményét. Így a csődbe jut sem egy akaratlagos döntés és a következményeként megvalósított cselekvés eredménye, hanem sokkal inkább a sodródás, az önkéntelenül a csőd irányába kerülés helyzetét jelenti. A szószerkezet változata, a csődbe megy mindezt határozottabban, erőteljesebben fejezi ki.

A szerkezet román megfelelője az a da faliment(csődöt ad), ritkábban a falimenta(igeként) egészen más háttérinformációkat hordoz. A faliment csőd, bukás jelentésben használatos. De ránézésre nem tudunk mit kezdeni az a da igével, mert elsődlegesen az adni jelentésen keresztül próbáljuk megragadni, miközben 14 különböző jelentése van ennek a szónak a román nyelvben, többek között az, hogy eljut, elér valahova, valameddig. Ha ezt összevetjük a jut szó elsődleges jelentéskörével, azaz a valahova érkezik, valameddig elér jelentéskörrel, akkor megtaláltuk a közös pontokat. Itt azért mégsem zárható le a két szerkezet összevetése. A csődbe jut szószerkezet igéjét magyarul az elsődleges jelentésben használjuk, míg a román megfelelőjében az ige csak a sokadik jelentéssel kerül elő. Az eltérés – a szemantikai struktúra felszínét vizsgálva–látszateltérésnek minősül.De grammatikai szempontból a két kifejezés igencsak eltérőnek bizonyul. A magyar kifejezésben határozós szerkezet van, a bentlevőség irányába mutató raggal ellátva. Ám ez a jut ige vonzatának része, és a jelentésének tartozéka. A román szószerkezet tárgyas. A dă lexéma más esetet kér, s valószínűleg, mivel a szó alapjelentése is más, a cselekvés tárgya lesz hangsúlyozott, és nem a végpontja, mint a magyarban. Alaktanilag így a szószerkezetpár a biztosan eltérők csoportjához tartozik.Ugyancsak eltérést mutat a szerkezetek előfordulási környezete: különböző nyelvi regiszterekből erednek, illetve nyelvi regiszterekhez tartoznak ma is. A magyar megfelelő a köznyelvi változat része, de román nyelvben szakkifejezésnek minősül, a mindennapokban gyakrabban használjuk a bezárt szó változatait.

A csődösszeolmlást, gazdasági bukást jelent, de mintha valamilyen tartályként beszélnénk róla, erre utal a bentlevőséget kifejező rag, a jut és megy helyváltoztatást kifejező igékkel való szerkezetalkotás, de az olyan kifejezéseink is, mint a csőd szélén áll, ahol a szakadék és a zuhanás képzete is felsejlik. A faliment főnév fizetésképtelenséget jelöl. A szóban önállóan nincs benne az a jelentéstöblet, mint a magyar változatban.

Okfejtésem végén látom, a hallgatók nagyjából értik, mire gondolok. Felsejlik bennem, mi lesz, ha a következő kérdésüknél válasz helyett csődöt mondok?