Az „átkosban”, a szocializmusban felnőttek nemcsak gyűjteményes kötetekből emlékeznek egy-egy klasszikussá vált politikai viccre, legyen az Reagan-gorbacsovos vagy épp székely parasztos–ceauşescus, hogy a mi ifjúságunktól időben már igencsak távol eső csengőfrászok korát ne is említsem. Akkor is, sőt akkor virágzott igazán a politikai humor, amikor terjesztését drákói módon büntették, a Rákosi-korszak büntetési tételeinek emlékét még a folklór is őrizte egy darabig a 3/2, 10/5-ös viccindító formulákkal. Nincs is ebben semmi meglepő, minél nehezebb a helyzet, annál inkább segíthet oldani a feszültséget egy megfelelő pillanatban felszálló sziporka, egy találó poén. A jó humor nemcsak a mentális, de sokszor a fizikai túlélésben is komoly segítség lehet.
Ezeken gondolkodtam el, mikor a Youtube-on egészen mást keresve véletlenül rábukkantam a Markos-Nádas kabaréjelenetek közt egy nem éppen mai Boncz–Bajor–Nádas-hangfájlra, címe azonos írásom címével. Tekintsünk el a jelenet tartalmi értékelésétől, itt és most a jelenség az érdekes, illetve a belőle fakadó kérdés: létrehozhatók-e, egyáltalán létezhetnek-e műfajon belül vagy más műfajok segítségével olyan meta- és/vagy pszeudoformák, melyek elfeledett vagy feledésbe merülő kulturális értékeket új élettel tölthetnek meg, a nagyközönség számára újra emészthetővé téve azokat. A kérdésfelvetés kissé elvontnak tűnhet, de azonnal megvilágítom egy hétköznapi példával. A folklistán két-három évenként végigsöpör a purista eredetiség kontra megengedő attitűd késhegyre menő vitája, melynek során az „igazi” népzenét játszó együtteseket állítják szembe a populáris feldolgozásokat terjesztő bandákkal. Az előbbire esküvők szerint utóbbiak végleg tönkreteszik az amúgy is egyre satnyább kulturális nívó mellett a tiszta forrás még meglévő tolmácsolóit, az utóbbit támogatók viszont azzal érvelnek: ma már alig van gyerek (és felnőtt), aki önszántából ismerkedni kezdene népzenei hagyományainkkal, a populáris feldolgozások megszeretésén keresztül azonban megnyílhat az út számukra a Kárpát-medencei népzene valódi világa felé. Ebben a kérdésben nem szeretnék, és nem is lehet igazságot tenni, utóbbi abból is kitűnik, hogy szakmabeliek tudnak erről visszatérően és szenvedélyesen vitatkozni. No de nem csigázom tovább az olvasót, íme azok az „abszurd közmondások” a Boncz–Bajor–Nádas-jelenetből, melyeknek az én szubjektív olvasatom szerint ma is van még (valamelyes) kulturális-politikai kontextusa, tehát még ma is „ülhetnek”.
Sötétben minden tehén horkol.
Madarat tolláról, embert orráról.
Gazda szeme hizlalja a Padödőt.
Ki közelebb van a tűzhöz, az meleg.
Ki Mir Szen, úgy Arafat.
A pénznek nincs szaga. – csak a pénztárosnőnek.
Addig jár a korsó a kútra, míg köcsög nem lesz belőle.
Alamuszi postás kétszer csenget.
Amelyik kutya ugat, az nem macska.
Úgy hasonlítanak egymáshoz, mint két tojás a gázórához.
Nagy kérdés, a közmondások kontra kifacsart közmondások esetében működik-e egyáltalán a népzenefogyasztás kapcsán emlegetett érvrendszer, elővesz-e bárki is egy közmondásgyűjteményt valaha, aki meghallgatta ezt a fájlt, hogy utánanézzen egy régi halovány frazéma-emléknek.
Nem tudom, de szerencsére nem is kell mindenre rögtön válaszolnom. Kifacsart, vicces, abszurd közmondás sokféle van, szellemesek és időtállók is. Ezek elemzése talán közelebb visz a nyitva hagyott kérdések megválaszolásához. A témára tehát októberben visszatérek.
„Hannibál azelött portás volt”,de az apja sem úszta meg a diák „facsarintot” mert ” Hamilkár bárkás volt”, de folytathatnám még a sort, ezeket minden nebulónak tudnia volt kötelező , öreg gimnáziumunkban, Erdélyben.
A népzenét az anyatejjel szívtuk magunkba,még jóval a betüvetés tanulása előtt .Földrajzi ismereteinket alapoztuk, tudtuk, hogy „Megkondult a Kecskeméti…” tehát van egy Kecskemét, valahol a számunkra hold távolságra lévő messzeségben,no meg „Megy a gőzös Ka…” , igen az a Kanizsa is létezik valahol,talán a ..hírős város felé robog, ami Mákóval határos, azt, hogy sok -e a boszorkány, azt ovodás fejjel nem tudtam , de egyben biztos voltam , ők is mind magyarul beszélnek.A történelem kerekének a forgatagából is ízelítőt kaptunk a népdal hallatán, hiszen akkor az a Gábor Áron is ágyut gyártott és virággal telerakták…., de Kossuth L is azt üzente…., „A Maros menti fenyves erdő elérhető volt számunkra, de a Tiszán már nem mehettünk át…
Népdalaink drága forrásként szolgálltak nemzeti identitásunk,nyelvünk , kultúránk és együvé tartozásunk eszméinek egy életre való tiszteletére.
18 esztendős koromban sorozási idézést hozott a posta. Nem találtak alkalmasnak fegyveres szolgálatra sem akkor, sem egy év múlva…
Osztályidegenként munka mellett, este tanultam. Húsz éves koromban, már házasként „meggyógyultam”. Sorkatonaként Baja alatt találtam magam egy laktanyában.
A ht.illetve tsz. tiszthelyettesek alul képzettek voltak. Bennünket érettségizetteket olykor szívhez szólóan megkértek, hogy korrepetáljukőket. Ettől még „porosfülű kopaszként” kezeltek. Egy alkalommal , és a rádiót kezeltem, társam egyetemistaként a tervtáblán rajzolgatta a Párizs feletti légiforgalmat.
G… törm. mint ügyeletes tiszt feltépte az ajtót. Berontott egy papírlappal a kezében:
– Na okosok! Hol halt meg Kossuth Lajos? Holnap felelnem kell belőle.
Kollégám merev arccal megszólalt:
-Belefulladt a Rodos tóba.
Megmerevedtem.
Az törzsőrmester, beírta a tesztlapra, és köszönés nélkül távozott.
BML
A két „sajtóhubáért” elnézést kérek.