Pusztay János

Puszay János

Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Szűts-Novák Rita

Fráter Zoltán

Szűts Zoltán

Fráter Zoltán

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások
Balázs Géza

Farkast kiáltanak… Tetten ért szavak 76.

2015.08.10.1 hozzászólás

Már három napja jelezték: szerda délután vihar éri el az országot. A neten óráról órára lehetett követni a vihart.

És valóban, szinte percre pontosan érkezett. A Balatonnál délután, Budapesten fél ötkor beborult, fújt a szél, kopogott az eső, tíz fokot esett a hőmérséklet, és az utcán széles sávban folyt a víz. Nálunk a vándormacska a kerti tűzhely alá bújt és türelmesen ott kuporgott a vihar elültéig. Az udvarban letört néhány diófaág. Negyven perc múlva már világosodott, felfrissült levegő. Bekapcsoltuk a tévét, ezzel indult a híradó: „Armageddont[1] idéző vihar, kidőlt fák, özönvízszerű eső, ítéletidő, orkán erejű vihar, hatalmas erővel csapott le a vihar, aki teheti, ne induljon útnak.”

A riporter csizmában áll az út mellett, valóban folyik a víz az utcán, az egyik irányban állnak az autók (gondolom, egy kidőlt fát kerülgetnek), a másik irány szinte üres, nincs torlódás. Jött egy előre jelzett nyári vihar. Farkast kiáltanak. És mi lesz, ha valóban jön a vihar? De mikor és miért mondjuk, hogy farkast kiáltanak? Érdekes módon nem található meg ez a szólásunk az ismertebb szólástárakban. Ezért a népmesékhez fordulunk, mert ott található meg a farkast kiált nyitja:

„A pásztorfiú a réten őrizte a nyájat. A juhok csak legeltek és legeltek, a fiú pedig egyedül volt és unatkozott. Gondolt egyet, s torkaszakadtából kiabálni kezdett: – Farkas, farkas! Itt a farkas a juhok között! Segítsetek! Meghallották a falubeliek a segélykiáltást, otthagytak csapot-papot, s lóhalálában futottak a fiú segítségére. Amikor odaértek, a juhok békességben legelésztek, a fiú pedig a hasát fogta a nevetéstől.– Ha-ha-ha! Becsaptalak benneteket, ti meg milyen rémült képet vágtok!

Az emberek fejüket csóválva visszatértek munkájukhoz. Néhány nap elteltével a pásztorfiú megint sikoltozni kezdett:– Farkas, farkas! Itt a farkas! Segítsetek!

Meghallották a falubeliek a segélykiáltást, s lóhalálában futottak a mezőre. Amikor odaértek, a fiú megint csak a hasát fogta nevettében. Így ment ez még néhány alkalommal. Egy napon a farkas valóban megjelent, s rögvest el is kapta első áldozatát. – Farkas, farkas! Itt a farkas a juhok között! Jó emberek! Segítsetek!

A farkas tépte-szaggatta a juhokat, egyiket a másik után. A fiú pedig hiába kiabált torkaszakadtából, nem érkezett segítség. A farkas mind egy szálig végzett szegény állatokkal.

– Nem hallottátok, hogy segítségért kiáltozok? – kérdezte a fiú sírva a vetésről éppen hazafelé tartó falusiakat.– Sokszor becsaptál minket, honnan tudhattuk volna, hogy most valóban veszély fenyeget?

Nem hiányzik a mese tanulsága sem: „Akit egyszer hazugságon kaptak, annak nem hisznek többé, ha igazat is mond.”

A farkast kiált szólásunkat tehát akkor használjuk, ha valaki becsap, megtréfál valakit, fölöslegesen, indokolatlanul túloz. És ezzel visszatérhetünk a nyári viharhoz, melynek kapcsán tehát ez hangzott el: „Armageddont idéző vihar, kidőlt fák, özönvízszerű eső, ítéletidő, orkán erejű vihar, hatalmas erővel csapott le a vihar, aki teheti, ne induljon útnak.”

Farkast kiáltottak! Jött egy nem rendkívüli, igaz erős vihar, fák dőltek ki, megteltek az árkok vízzel, akadozott a közlekedés. De szó sem volt özönvízről, hát még Armageddonról. Legközelebb ki fog hinni nekik?

 


[1]Armageddon = Az izraeli Jezréel síkságának északi részén Megiddó mellett emelkedik a magasba. Az egész vidéket uralja. Armageddon neve a Bibliában a Jelenések könyvében fordul elő,  ez Isten seregei és az Antikrisztus közötti végső nagy csatájának helyszíne.

(Képek: Mike LehmannMalene Thyssen, Wikimedia Commons)

1 hozzászólás

#1 Rácz János 2015. 08. 18. 08:52:00

“A következő napokban ismétlődő csapadékra készülhetünk. Mindezt egy fölöttünk elhelyezkedő hidegfront okozza.” Rendszeresen ismétlődő mondatok, nagyon zavaró bennük a “mindez” szó használata. Véget ért tehát a kánikula, a kutya napok (diēs caniculārē, dog days), a hőségriadót felváltotta a viharok riadója. A meteorológusok szóhasználatában a “jó idő” a 38 fokos kánikula, közben hetek óta cserepes a föld, aszott a növényzet, a kukorica termése feleződik. A természettől elrugaszkodott, elidegenedett világban élnek az emberek, tényleg nagyon jól illő jelző a testek grillezésére a napon, a strandhóbortra, a reménytelen tömegben dagonyázásra, a zeneszerszámokkal (?) keltett ricsajra, stb. az infantilis, sőt az imbecillis jelző! Közben-közben kialakul egy-egy vihar, amely nagyon alkalmas sajtószenzáció, illetve unaloműzésnek is kiváló, a fényképek, videók ezrei készülnek. És a rendkívüli fontosságú közlendők (“özönvíz” alatt az utca, nálunk esik, nálunk nem..) röpködnek az éterben. A hőségben “Az ember strandra jár…” Legjobban látszik a víz felől, jó mélyről, kilométerről. A strand mint szűkre szabott kis dühöngő a végtelen nádasok között. Nem farkast kiáltok, valóban mentális retardáció vagy Armageddon jut a szemlélődő eszébe.

Új hozzászólás