Papp Andrea

Magyari Sára

Balázs Géza

Balázs Géza

Cservenka Judit

Cservenka Judit

Minya Károly

Minya Károly

Ilosvay Selymes Pál

Ilosvay Selymes Pál

Blankó Miklós

BlankoM

Dede Éva

Dede Éva

Vízkeleti Szilveszter

Vízkeleti Szilveszter

(Ny)elvi kérdések   1-100.

Horváth Péter Iván

Horváth Péter Iván 100 ismeretterjesztő írása

Írások

Nyelvemre harapva
1-75.

Hartay Csaba

Hartay Csaba 75 szatirikus nyelvi írása

Írások

Takázás
1-45.

Horváth Péter Iván

Magyari Sára 45 nyelvi esszéje

Írások

Szólás-mentés 1–50.

Pomozi Péter

Pomozi Péter 50 írása

Írások

Korrekt troll 1-77.

Halmai Tamás

Halmai Tamás 77 korrektorglosszája

Írások

Nyelv és iskola 1-16.

Kóródi Bence

Kóródi Bence 16 írása

Írások

Kávéházi szeglet 1-26.

Fráter Zoltán

Fráter Zoltán 26 esszéje

Írások

Borostyánkő 1-88.

Puszay János

Puszay János 88 esszéje

Írások
Balázs Géza

Farkast kiáltanak… Tetten ért szavak 76.

2015.08.10.1 hozzászólás

Már három napja jelezték: szerda délután vihar éri el az országot. A neten óráról órára lehetett követni a vihart.

És valóban, szinte percre pontosan érkezett. A Balatonnál délután, Budapesten fél ötkor beborult, fújt a szél, kopogott az eső, tíz fokot esett a hőmérséklet, és az utcán széles sávban folyt a víz. Nálunk a vándormacska a kerti tűzhely alá bújt és türelmesen ott kuporgott a vihar elültéig. Az udvarban letört néhány diófaág. Negyven perc múlva már világosodott, felfrissült levegő. Bekapcsoltuk a tévét, ezzel indult a híradó: „Armageddont[1] idéző vihar, kidőlt fák, özönvízszerű eső, ítéletidő, orkán erejű vihar, hatalmas erővel csapott le a vihar, aki teheti, ne induljon útnak.”

A riporter csizmában áll az út mellett, valóban folyik a víz az utcán, az egyik irányban állnak az autók (gondolom, egy kidőlt fát kerülgetnek), a másik irány szinte üres, nincs torlódás. Jött egy előre jelzett nyári vihar. Farkast kiáltanak. És mi lesz, ha valóban jön a vihar? De mikor és miért mondjuk, hogy farkast kiáltanak? Érdekes módon nem található meg ez a szólásunk az ismertebb szólástárakban. Ezért a népmesékhez fordulunk, mert ott található meg a farkast kiált nyitja:

„A pásztorfiú a réten őrizte a nyájat. A juhok csak legeltek és legeltek, a fiú pedig egyedül volt és unatkozott. Gondolt egyet, s torkaszakadtából kiabálni kezdett: – Farkas, farkas! Itt a farkas a juhok között! Segítsetek! Meghallották a falubeliek a segélykiáltást, otthagytak csapot-papot, s lóhalálában futottak a fiú segítségére. Amikor odaértek, a juhok békességben legelésztek, a fiú pedig a hasát fogta a nevetéstől.– Ha-ha-ha! Becsaptalak benneteket, ti meg milyen rémült képet vágtok!

Az emberek fejüket csóválva visszatértek munkájukhoz. Néhány nap elteltével a pásztorfiú megint sikoltozni kezdett:– Farkas, farkas! Itt a farkas! Segítsetek!

Meghallották a falubeliek a segélykiáltást, s lóhalálában futottak a mezőre. Amikor odaértek, a fiú megint csak a hasát fogta nevettében. Így ment ez még néhány alkalommal. Egy napon a farkas valóban megjelent, s rögvest el is kapta első áldozatát. – Farkas, farkas! Itt a farkas a juhok között! Jó emberek! Segítsetek!

A farkas tépte-szaggatta a juhokat, egyiket a másik után. A fiú pedig hiába kiabált torkaszakadtából, nem érkezett segítség. A farkas mind egy szálig végzett szegény állatokkal.

– Nem hallottátok, hogy segítségért kiáltozok? – kérdezte a fiú sírva a vetésről éppen hazafelé tartó falusiakat.– Sokszor becsaptál minket, honnan tudhattuk volna, hogy most valóban veszély fenyeget?

Nem hiányzik a mese tanulsága sem: „Akit egyszer hazugságon kaptak, annak nem hisznek többé, ha igazat is mond.”

A farkast kiált szólásunkat tehát akkor használjuk, ha valaki becsap, megtréfál valakit, fölöslegesen, indokolatlanul túloz. És ezzel visszatérhetünk a nyári viharhoz, melynek kapcsán tehát ez hangzott el: „Armageddont idéző vihar, kidőlt fák, özönvízszerű eső, ítéletidő, orkán erejű vihar, hatalmas erővel csapott le a vihar, aki teheti, ne induljon útnak.”

Farkast kiáltottak! Jött egy nem rendkívüli, igaz erős vihar, fák dőltek ki, megteltek az árkok vízzel, akadozott a közlekedés. De szó sem volt özönvízről, hát még Armageddonról. Legközelebb ki fog hinni nekik?

 


[1]Armageddon = Az izraeli Jezréel síkságának északi részén Megiddó mellett emelkedik a magasba. Az egész vidéket uralja. Armageddon neve a Bibliában a Jelenések könyvében fordul elő,  ez Isten seregei és az Antikrisztus közötti végső nagy csatájának helyszíne.

(Képek: Mike LehmannMalene Thyssen, Wikimedia Commons)

1 hozzászólás

#1 Rácz János 2015. 08. 18. 08:52:00

“A következő napokban ismétlődő csapadékra készülhetünk. Mindezt egy fölöttünk elhelyezkedő hidegfront okozza.” Rendszeresen ismétlődő mondatok, nagyon zavaró bennük a “mindez” szó használata. Véget ért tehát a kánikula, a kutya napok (diēs caniculārē, dog days), a hőségriadót felváltotta a viharok riadója. A meteorológusok szóhasználatában a “jó idő” a 38 fokos kánikula, közben hetek óta cserepes a föld, aszott a növényzet, a kukorica termése feleződik. A természettől elrugaszkodott, elidegenedett világban élnek az emberek, tényleg nagyon jól illő jelző a testek grillezésére a napon, a strandhóbortra, a reménytelen tömegben dagonyázásra, a zeneszerszámokkal (?) keltett ricsajra, stb. az infantilis, sőt az imbecillis jelző! Közben-közben kialakul egy-egy vihar, amely nagyon alkalmas sajtószenzáció, illetve unaloműzésnek is kiváló, a fényképek, videók ezrei készülnek. És a rendkívüli fontosságú közlendők (“özönvíz” alatt az utca, nálunk esik, nálunk nem..) röpködnek az éterben. A hőségben “Az ember strandra jár…” Legjobban látszik a víz felől, jó mélyről, kilométerről. A strand mint szűkre szabott kis dühöngő a végtelen nádasok között. Nem farkast kiáltok, valóban mentális retardáció vagy Armageddon jut a szemlélődő eszébe.

Új hozzászólás