Skip to main content

Nyelvek örökbefogadása

- 2015. 05. 01.

A világon sok minden veszélyben forog. Sok szó esik a növények és az állatok veszélyeztetettségéről, amelyek érdekében különböző mentési megoldásokat – fölöslegesen modernkedő kifejezéssel: stratégiákat – gondolnak ki és valósítanak meg. Ezek egyike az örökbefogadás. Például állatkertek hirdetnek meg állat-örökbefogadási akciókat, amelyek keretében az állatbarátok örökbe fogadhatnak egy-egy állatot, anyagilag hozzájárulva fenntartásukhoz is.

Amiről sokkal kevesebb szó esik, hogy az élővilág veszélyeztetett fajai mellett fokozott veszélyben vannak a nyelvek és a hozzájuk szervesen kapcsolódó kultúrák. Nem csak a kis lélekszámú közösségek nyelvéről és kultúrájáról van szó, s ilyen a világ nyelveinek, kultúráinak túlnyomó része, hanem akár a több milliós közösségekéről is. Két nagy veszélyforrás van, amelyek a mélyben összefüggnek egymással: a soknemzetiségű államok – tisztelet a kevés számú kivételnek – erőszakos vagy nemtörődöm asszimilációs politikája, illetve a globalizáció.

Szakterületemből fakadóan én az oroszországi finnugor és szamojéd – összefoglaló néven: uráli – nyelveket féltem. Az utóbbi évek eseményei – e nyelvek kiszorulása a közoktatásból, az etnikai alapú egyetemi tanszékek és karok felszámolása vagy beolvasztása az orosz nyelvű egységekbe – valamint a több évszázados lélektani nyomás következtében egyre erősödő etnikai nihilizmus felgyorsítja az asszimilációt.

Hatásos ellenlépés lehetne, ha megteremtődnének a szakmai, majd a politikai feltételei annak, hogy az őslakosság nyelve újra az oktatás nyelvévé váljon. Ezt az oroszországi politika csak akkor tenné lehetővé – ha egyáltalán –, ha az alapvető emberi-nyelvi jogok védelmét nemzetközi összefogás kényszerítené ki.

A szakmai feltételek biztosításához, s ezek közé tartozik a nyelvfejlesztés, a terminológia-alkotás, egy tavaly elindított, ám félő, hogy félbe is szakított, anyanyelvű tananyag-fejlesztő projekttel kívántunk hozzájárulni. Az első elektronikus, interaktív tananyagok elkészültek, azonban félő, hogy a finnugor tematika – talán politikai tényezővé emelkedő társadalmi nyomásra – nem éri el a szakmai és politikai döntéshozók ingerküszöbét.

A világ nyelvi-kulturális képének megőrzése, az ahhoz való hozzájárulás közös ügyünk, aminek különös hangsúlyt kell hogy adjon az a tény, hogy mindehhez rokon nyelvek támogatásával járulunk hozzá. Aki ezt a lehetőséget és erkölcsi kötelességet nem ismeri fel, az egyfelől a nyelvi-kulturális globalizációt, másfelől az Oroszországban őslakos népeit, köztük a finnugor népeket évszázadok óta sújtó erőszakos asszimilációt támogatja.

Fogadjunk örökbe veszélyeztetett nyelveket?!

2 Replies to “Nyelvek örökbefogadása”

  1. Sajnos a magyar nyelv is nagy veszélyben van. Az “anglicizmusok”, idegen szavak térnyerése rontja a gyökök és hangértemények szintjén még megőrzött belső összefüggésrendet (lásd: ló-lovas-lovag; németül: Pferd-Reiter-Ritter). A divatos “szép napot!” pl. a “have a nice day!” szó szerinti fordítása.

  2. Egyetértek az előttem szólóval. Az olyanoktól, mint “mintha nem lenne holnap” (“like there’s no tomorrow”) a szőr feláll a hátamon. Ezen kívül még sajnos sok példát lehetne említeni, amik könnyen lehet, hogy 10 év múlva már senkinek nem tűnnek rendellenesnek.

Your Email address will not be published.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

x