Ez a modern olvasói levél. Egészen pontosan: olvasói sms, vagy ahogy a szakirodalom jegyzi: vélemény-sms. Funkciója a régi: észrevétel, megjegyzés. Illetve van lelki feladata is: kibeszélés. Ha személyek közt történik, azt mondjuk: lelki szemetesláda. Elszomorít, hogy mindenki mindig csak panaszkodik. Ráadásul hogy… Én persze részben megértem őket, hiszen mindegyik fájdalom valós… De így együtt, nagyon sok… Túl sok… Panasz az önkormányzatra, az autósokra, a lakosokra, a szolgáltatókra, a közterekre… voltaképpen az egész Életre!

– A kislányom a menzán magára öntötte a levest, másodfokú égési sérüléssel került kórházba. Hogy tudta volna megenni a befizetett ebédet? Az étkeztető cégtől annyit sem mondtak, hogy sajnálják.

Talán a kényszerű rövidség miatt, de a panaszból nem derül ki, hogy vajon a befizetett ebéd elvesztése fáj jobban a panaszkodónak, vagy a kislány sérülése? S vajon az étkeztető cég miért felelős azért, mert a kislány magára öntötte a levest…

– Kőszegen a főtéren is kivágták a szép, egészséges fákat, és ültettek helyettük valami nem ide illő undormányokat. Árnyékot nem adnak, és nem is szépek. Mindent mindenhol tönkretesznek, elrontanak.

Árulkodó az első mondatban szereplő is: Kőszegen is… Vagyis mindenhol… Erős hatást kelt az undormány szó. Az egész Életet átfogó keserűségről, sajátos hungaropesszimizmusról árulkodnak a befejező mondat halmozott mondatrészei: Mindent mindenhol tönkretesznek, elrontanak. Ilyen életpanaszra nem illik tanácsot adni. Csak annyit engedek meg magamnak: Nem kellene kicsit körülnézni? Esetleg távolabb a kőszegi főtértől?

– A múzeumfaluban levő rendezvényekre a helyi vállalkozók nem, vagy csak nehezen kapnak helyet, pedig az iparűzési adót megfizetik – a falu fenntartására is jut belőle, ellentétben a bevándorlókkal…

Nyilván ebben is van valami igazság. Bár én több rendezvényen is voltam a múzeumfaluban, és láttam sok-sok vállalkozót, vásároltam ott tökmagolajat, vattacukrot és szappanbuborékot,  ittam sört, azt persze nem tudom megállapítani, hogy az ezeket árulók „bevándorlóknak” minősülnek-e. S persze azt sincs senkire ráírva, hogy fizet-e iparűzési adót… De azért feltételezem, hogy van, aki fizet. Például én is.

A puszta panaszok után két közérdekű bejelentés következik:

– A víztorony ablakait meg kellene csináltatni, hogy az ott élő rengeteg galamb ne tudjon ki-be repülni és mázsányi fekáliát kihordani. Legalább az állaga legyen megóvva ennek a gyönyörű épületnek. Egyébként két hete ég bent a villany!

Ezt tehát közérdekű a bejelentés, nyilván ilyen célból jött létre a vélemény-sms-rovat. Azt ugyan nem értem, hogy a galambok miként hordják ki a fekáliát… De ez a lényegen talán nem változtat.

– Az Ady téri buszpályaudvar burkolata rettenetes állapotban van. Csoda, hogy egy-egy gödörből ki tudnak kászálódni a buszok.

Ez is közérdekű, persze meglehetős túlzással: a buszok még sohasem akadtak el az Ady téren. És nyilván igaza van a bejelentőnek, mennyivel jobb lenne, ha egy szép, felújított buszpályaudvara lenne Szombathelynek.

Egy újságban 5 vélemény-sms, a cím is gyújtó erejű:

– Ég a villany a toronyban – Szörnyű burkolat…

És az öt bejegyzésből egy sem szól arról, hogy Szombathelyen is (!) szép lett a főtér, épülnek kerékpárutak, nyílnak az orgonák, süt a nap…

Van egy mondás: valakinek nyomkodnia kell az emeltdíjas sms-t… Ne feledjük: Rút időre is szükség van, attól lesz erős az ember.