Ezen nem változtathat az sem, hogy egyesek felfogása szerint nem kell megkülönböztetni az anyát és az apát, elegendő egyes és kettes számú szülőnek nevezni őket. Mint ahogy nem kell megkülönböztetetten beszélni anyanyelvről sem, elég az első nyelv és a második, harmadik stb. nyelv megkülönböztetés is.
Így azután ki lehet dobni mint avítt fogalmakat az olyan kifejezéseket, mint az anyanyelv, szülőföld, ez utóbbit annál is inkább, mert a föld nem szül, mondhatni.
A világ számos nyelvében megtalálható az anyanyelv elnevezés. Legyen elég – a magyar példán túl – néhány nyelvből idézni a megfelelő kifejezést: német Muttersprache, angol mother tongue, holland moetertaal, izlandi móðurmál, dán modersmål, norvég morsmål, svéd modersmål, francia langue maternelle, olasz madrelingua, román limbă maternă, spanyol lengua materna, finn äidin kieli, észt emakeel, szlovák materinský jazyk, cseh mateřština, horvát materinji jezik, macedon мајчин јазик, bolgár мајчин eзик, szerb матерњи језик, szlovén materinščina, szuahéli lugha ya mama, török ana dil, vietnami tiếng mẹ đẻ (mẹ ’anya’), walesi mamiaith (iaith ’nyelv’, mam ’anya’), ír mháthairtheanga (máthair ’anya’, teanga ’nyelv’), indonéz bahasa ibu (bahasa ’nyelv’, ibu ’anya’), görög μτρική γλώϐϐα (mitrikí glóssa) (μητέρα ’anya’ (mitéra)), komi (neologizmusként) mam kyv (мам кыв), udmurt anajkyl (анай кыл). Ennek természetes oka, hogy a gyermek általában és nagy valószínűség szerint az anyja nyelvét tanulja meg elsőként. Ritkább az apanyelv kifejezés. Ilyen például a latin patrius sermo.
Annál gyakoribb azonban a haza, hon, szülőföld összekapcsolása az apával. Legyen elegendő itt és most csak a latin patria, francia és román patrie, a német Vaterland, az angol fatherland, az orosz otyecsesztvo (отечество), finn isänmaa, észt isamaa, mari ačamlande, komi aj mu (ай му) szavakat említeni. (Néhány nyelvben azonban ismeretes az anyaföld, anyaország kifejezés is, erre példa az angol mother country, ahogy a magyarban is használjuk az anyaország szót, igaz, speciális jelentésben.)
A szláv nyelvekben a ‘szülni’ jelentésű igéből származtatott szavak mind az anyanyelvvel, mind a szülőfölddel, hazával összekapcsolhatók. A szláv nyelveket képviselje itt az orosz: a rogyitj (родить) szülni’ igéből származik a rogyina (родина) ’haza, hon’, valamint a rodnoj jazyk (родной язык) ‘anyanyelv’ is.
Érdekes némely oroszországi finnugor nyelv eljárása. Ezekre a nyelvekre az orosz erős hatást gyakorol, így nem véletlen, hogy sok bennük nemcsak az orosz jövevényszó, hanem az orosz alapú tükörfordítás is. Értve a szülő(k) és a haza szavak oroszban tapasztalható etimológiai összefüggését, a szülőföld fogalmat lefordítják a maguk nyelvére, ám mivel a szülő szót ’apa-anya’ összetétellel alkotják, a haza is apa-anya-ország lesz, például a moksa-mordvinban атянь-авань мастор (atyany-avany masztor).
A fentebb bemutatott, tartalmilag és érzelmileg egyaránt fontos összefüggéseket semmisítheti meg az az irányzat, amely el akarja törölni az emberek nemi osztályozását. Az anya és az apa megkülönböztetése helyett megjelenik az egyes és a kettes szülő, ennek nyomán majd – ahogy Balázs Géza és Minya Károly közelmúltban napvilágot látott könyvének szellemes címe (Kettesnyelvünk) is jelzi – az egyesföld, egyesország és kettesnyelv. (Csodálom, hogy a feministák még nem tiltakoztak a rájuk nézve kedvezőtlen sorrend miatt.)
A „nemtelenítés” már korábban elindult, pl. a mellékhelyiségek összevonásával, azután a nemeket tartalmazó nyelvek nemeinek összekapcsolásával…
Az apaképet korábban már sikerült lerombolni, most talán az „anyaképet” is sikerül
Nagyon jó gondolatok, nincs is mit hozzátenni. Majd úgyis megkritizálják a „kizárólagos haladók”.
Vajon milyen mélyebb oka van annak, hogy egyes országos „apaföldet”, mások „anyaföldet” mondanak. Egyszerű válasz lenne a matriarchátus és a patriarchátus…
A kérdés, amit Pusztay János feszeget, messze túlmutat magyarságunkon, finn-ugorságunkon (?) „úr-ali”ságunkon és „al-táji”ságunkon (!): a gének és mémek világába vezet. Abba a világba, ahol már nem az anyag és az energia, hanem az információ az úr. Abba a világba, melyről azt írja a KÖNYV hogy „kezdetben vala az ige”.
Abba a világba, melyről egészen 1819-ig azt hitte mindenki, hogy a „vérségi kötelékek” határozzák meg az rokonságot emberek, népek és nyelvek között. Azt hitte, hogy a vérben van az öröklődés titka. A vér az „öröklődés élettani törvényeinek” hordozója. És akkor jött egy obsitos katona, gróf Festetics Imre (aki mellesleg Bukarest mellett, a törökök elleni harcokban sebesült meg és vált „obsitossá”) és kimondta, hogy az öröklődésnek önálló, saját törvényei vannak, és ezek a „Természet Genetikai Törvényei”. Akit érdekelnek a részletek, az olvassa majd el a Magyar Tudomány 2015. évi áprilisi számát.
Hogy kerül a csizma az asztalra? Mit keres az anyanyelv, szülőhaza, Fatherland, patrie társaságában a genetika? Ezt bizony tőlem a Magyar Tudomány szerkesztői is megkérdezték, amikor a manchesteri professzor, Roger Wood Festeticsről szóló cikkét értelmezve szóba hoztam a magyar nyelv egyik sajátosságát: a „test” (szóma) és a régi nyelvben csíraként is értelmezett „vér” (germen) „testvér” szavunkban tükröződő szoros genetikai-memetikai kapcsolatát.
Csattanós válaszokat adtak kérdésükre a világ első számú természettudományos folyóiratának, az amerikai SCIENCE-nek és a vezető filológiai folyóiratának, a LANGUAGES-nek a 2015. február harmadik heti számai. Idézzük csak cikkeik felvezető kulcsszavait: „ősi DNS”, „Indo-európai nyelvek” , pásztornépek”, PIE(proto-ind-európai)-nyelvek, Ukrajna, Oroszország, sztyeppe, mai európai genómok, Yamnaya-kultúra, 4500 év, Közép-Európa, szavak evolúciója, gének evolúciója stb., stb.
Ráadásul a SCIENCE cikkírói M. Balter és Ann Gibonz (2015) is éppen azzal a nyelvi talánnyal indítják a cikküket, melyre magam is rácsodálkoztam Festetics és Wood kapcsán: Hogy lehet, hogy az ind-európai nyelvekben a legközelebbi rokoni kapcsolat, a „testvér” kifejezésére –különösen a fivér és nővér tekintetében – annyira eltérő gyökerű szavakat használnak. Amennyire volt időm áttekinteni ezeket a cikkeket, India ide, Európa oda, a szerzők nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy a két végpont – Delhi és Lisszabon – közt van egy Budapest nevű város, ahol egy későn érkezett sztyeppi testvérnép nyelve még sok tanulsággal szolgálhat a fokozatosan összekapcsolódó genetikai és memetikai európai eredetkutatások számára.
Marad a kérdés: értetlenségről vagy érdektelenségről van szó? Mert az, hogy az „anyanyelv” szavunkat számozni kívánók esetében a két lehetőség közül (maradjunk csak ezeknél) melyikről van szó, az nem kérdés.
És végül: hogy várjuk el, hogy megértsen bennünket Lisszabon, Delhi, vagy éppen Washington – és minden, ami közte van – ha meg sem próbáljuk mi magunk megérteni saját magunkat?
Hivatkozások:
Balter M., Gibbons A., 2015, Ancient DNA. Indo-European languages tied to herders. http://www.sciencemag.org/content/347/6224/814.summary. Science 20 February 2015: Vol. 347 no. 6224 pp. 814-815 DOI: 10.1126/science.347.6224.814
Szabó T.A., 2015, Megjegyzések Robert J. Wood „Festetics Imre és a Természet Genetikai Törvényei a véren keresztüli öröklődés korabeli uralkodó elképzelésének fényében” című cikkéhez a 2014-es Festetics Imre Emlékév eseményeinek fényében. Magyar Tudomány (megjelenés alatt).
Wood R.J., 2015, Festetics Imre és a Természet Genetikai Törvényei a véren keresztüli öröklődés korabeli uralkodó elképzelésének fényében. Magyar Tudomány (megjelenés alatt).
A patriótáknak illett, kellet megvédeniük az Anyaföldet, mert ők a férfiak.
Elnézést, de okoskodhatunk, viszont fogalmunk sincs arról, hogy mi az élet-létezésünk célja és oka.Egy biztos, hogy egy csomó törvényszerűséget felismertünk és alkalmazunk a magunk tudati szintjén.Per pillanat a teljes materiális világba vagyunk érdekeltek.Értsd ahogy akarod, de az érzelmekkel, érzésekkel mit kezdesz?Mi a Moralitás?Mi az Erkölcs? Mit jelent számodra a rassz, különböző kultúra?Vélemények egyeztetése?Halvány elképzeléseink vannak, de mindig az erőszak eszközével harcolunk a Vélt igazságainkért.Igyekezzünk már ezen túl lennünk.Elpusztítjuk önmagunkat, de a karaván tovább fog haladni.Megy a megismerés útján.Legfeljebb mi kezdjük, illetve folytatjuk ott ahol befejeztük.Tanulnunk illene, de ez már az egyén dolga.