A kérdés alaptalannak, légből kapottnak tűnik, ám nem nélkülöz bizonyos valós elemeket. A világ egyre inkább halad a „kevésnyelvűség” felé. A ma beszélt nyelvek túlnyomó többsége úgynevezett kis nyelv, amelyeknek a napjai, de legalábbis az évtizedei meg vannak számlálva. Ismeretesek azok a jóslatok, hogy századunk végére a jelenlegi mintegy hatezer nyelvnek mindössze 10-20 százaléka marad meg. Vannak, akik már azt jövendölik, hogy csupán 40-50 nyelv éli túl ezt vagy esetleg még a következő évszázadot. A kérdés tehát, belefér-e magyar nyelv a megmaradó nyelvek csoportjába. Ez nagyrészt rajtunk, magyar anyanyelvűeken múlik. Azon, hogy elegendőek leszünk-e egy magyar nyelvű közösség fennmaradásához az országon belül és határainkon túl. Azon, hogy nyelvünk alkalmas lesz-e arra, hogy az élet minden területén használjuk. És azon, hogy akarjuk-e használni.

Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk küszöbén készítettem egy felmérést mintegy 300 főiskolai hallgató bevonásával a magyar nyelv várható jövőjéről. Egyebek között olyan kérdésekre kértem választ, mint a magyar nyelv várható szerepe az EU-n belül, illetve elképzelhetőnek tartják-e, hogy a magyar helyett Magyarországon az angol lesz a hivatalos nyelv. A példát egy – az én felmérésemet néhány esztendővel megelőző – észt kutatás szolgáltatta. Észtország ötven éves szovjet megszállás után 1991 augusztusában nyerte el újbóli, s reméljük, immár végleges függetlenségét, 2004-ben velünk egy időben lett ez EU tagja, s azóta már az euro-övezetbe is bekerült. Az egymilliós nép a szovjet megszállás fél évszázada alatt megőrizte nyelvét, identitását. A függetlenség elnyerésével – pontosabban: egy-két évvel már azt megelőzően – az észt nyelv hivatalos, majd államnyelvi státuszt kapott. A megszállás idején senki nem gondolt arra, hogy fel kellene adni az észt nyelvet és át kellene térni az oroszra.

Éppen ezért volt meglepő, hogy a középiskolások és első éves egyetemisták bevonásával készült felmérés során a – statisztikailag ugyan nem releváns számú – megkérdezettek egy nem elhanyagolható része elképzelhetőnek tartja, hogy az észtet az angol váltsa fel hivatalos nyelvként. Meg is indokolták: az észt nyelv egy kis nép nyelve, csekély esélye van a megmaradásra, az angol világnyelv, a gazdasági és a tudományos élet angolul zajlik. Az észtek egyébként a volt szocialista térség népei közül a legnagyobb arányban tudnak angolul.

Ami most már a magyar nyelvvel kapcsolatos felmérést illeti, közelítette a tíz százalékot az angol nyelvet mint államnyelvet elfogadók aránya, s ezen belül a nők hozták a magasabb értéket. Az érvek hasonlók voltak az észtekéihez. A többség kommentár nélkül utasította el ezt a lehetőséget, néhányan azonban indulatosan vetették el a magyar nyelv feladásának gondolatát.

Ezt az indulatot kellene átmenteni nyelvünk védelmére, az igényes, kulturált nyelvhasználatra, s arra, hogy elérjük: az élet minden területén használjuk a magyar nyelvet.