Most egy ilyen esetet mesél el valaki, majd következnek a kommentek, magyarul: a megjegyzések: – Pár napja szerettem volna elszívni egy cigit, és meginni egy jó kávét. Le is ültem, jön a kiscsaj, hogy mit kérek. – Egy tejeskávét kérnék. – Cafe lattére gondol? – Nem nem. Tejeskávét.  – De én csak lattét tudok. – Hosszúkávétok van? – Van.  – Tejetek van? – Van. – Akkor kérek egy hosszúkávét tejjel!  – Szóval egy latte lesz? Na itt adtam fel, és vettem egy automatás kávét.

A világhálón elindulnak a megjegyzések.

Mandula:- A cafe latte magyarul tejeskávé, ezek szerint ezt egyikőtök se tudta?

Ákos: – A tejeskávé és a latte tök más dolog.

Balázs visszatér a nyelvi zavarhoz: – De miért ragaszkodik az olasz névhez, ha a vevő mindenképp magyarul akarja mondani?

Bettina magyaráz: – Igen. Latte kicsi kávé, sok-sok tejjel, tejeskávé az meg kávé kis tejjel.

Ákos pontosít: – Latte: 1/3 presszókávé és 2/3 rész gőzölt tejből áll, és a tetejére krémes tejhabot csurgatnak. A tejeskávé az sima presszó vagy hosszúkávé meleg tejjel, ami melegített es nincs rajta a hab.

Mária-Magdolna tovább pontosít: – Latte: 1dl meleg tej, hosszúkávé + némi tejhab. Tejes kávé – presszókávé + jó sok tej. Csak ennyi a különbség.

Mandula így magyaráz: – A tejes kávé nem jelenti azt, hogy kávé kis tejjel. A cafe latte a szó szoros értelmében tejeskávét jelent. A felszolgáló nem gondolatolvasó.

Ilona példája: – Októberben külföldi vendégem volt, mindig tejeskávét kértem neki, és mindig cafe lattét kaptunk

Emília visszatér az alaptémához: – Kicsit már bele vagyunk gyógyulva ebbe az olasz kávékultuszba, ami persze nem baj, csak elfelejtjük az olyan egyszerű dolgokat, mint a tejeskávé, ami még a nevében is hordozza a mibenlétét. Egyik kedves helyemen úgy hozzák a tejeskávét, hogy egy nagy pöttyös bögrében a felhabosított forró tejet és külön a presszót és a kedves vendég önti össze, az se klasszik, de tejeskávénak hívják, mondjuk ott nincs se latte, se macchiato se egyéb flanc.

Dávid összefoglal: – Megható történet arról, hogy 2 ember milyen szinten képtelen az érdemi kommunikációra.

Lili visszatér a nyelvi problémához: – Annyira vicces, vagyis inkább végtelenül szomorú, hogy a cappucinót (kapucsínó) nem tudják leírni a vendéglátósok, a vendégek viszont nem tudják, mit kérnek. Pl. a latte macchiato esetében a következőket mondják: csíkos/emeletes/szintes kávé, maccsato, macsító, macso, kávé mézzel és tejjel. Mindkét oldaltól kérdezném, hogy vajon miért lehetetlen megjegyezni ezeket?

Paul megoldja: – Én mindig egy jó mókát kérek

Éva egyszerűsít: –  És ha én csak egy menzás tejeskávét kértem volna? Feledhetetlen íze volt annak is…akár csak a karamellás tejnek….lehet olyat egyáltalán még kapni?

Masni véleménye: –  Én rendszeresen megmondom, hogy egy presszó kávét kérek tejjel. Már nekem is adtak caffe latte-t, tejeskávét, kapucsínót, szóval mindent, aminek inkább kávés tej íze van…

Györgyi kiteszi a pontot: – A tejes kávé a latte, a hosszú kávé tejjel pedig a hosszú kávé tejjel. Pont.

És ez így megy napra-nap a kávézóban…